„Vagy úgy csinálom, ahogy nekem jól esik, vagy nem csinálom” – Krizsó Szilvia újratervezte magát
A Heti Libazsírban ezúttal a régi rádiós hármas állt össze újra: Rangos Katalin, Szegvári Katalin és Krizsó Szilvia beszélgettek múltról, munkáról, önazonosságról és arról, hogyan lehet új életformát építeni akkor is, amikor egy fontos szerep már lezárult. A szó esett a televíziózásról, a politikától való eltávolodásról, a Spanyolországban tanuló lányáról, a tréneri munkáról és az új podcastjáról is, amely már a címével is állásfoglalás: Kösz, jól vagyok.
A régi hármas újra összeállt
A beszélgetés már az első percekben hozta azt a felszabadult, csipkelődő hangulatot, amely a három szereplő közös rádiós múltjából ismerős lehet. Krizsó Szilvia érkezésével nemcsak egy vendég ült be a stúdióba, hanem egy régi működésmód is visszatért: a gyors riposztok, a divatról, körmökről, emlékekről szóló félmondatok, és az a fajta játékos összhang, amely mögött hosszú közös történet áll.
Ebben a könnyed felütésben már ott volt az adás egyik fontos állítása is: az idő múlása nem feltétlenül jelent merevséget vagy beszűkülést. Inkább azt, hogy az ember pontosabban tudja, mi áll jól neki – kívül és belül.
Mi marad a tévé után?
Krizsó Szilvia pályájának egyik nagy fordulata a politikai televíziózástól való eltávolodás volt. Az adásban világosan beszélt arról, hogy egy ponton egyszerűen elege lett abból a közegből, amelyben folyamatosan a napi politikai konfliktusok határozták meg a munkát. Nem idealizálta a döntését, inkább úgy írta le, mint önvédelmet.
Az új irány nem a teljes visszavonulás lett, hanem egy másfajta nyilvánosság. Tréningeket tart, készségfejlesztéssel foglalkozik, emellett elindította saját podcastját is. A Kösz, jól vagyok vendégeivel arról beszélget, hogyan lehet önazonosan, belső tartással működni akkor is, amikor az ember kételkedik magában. Nem tanmeséket keres, hanem hiteles mintákat.
Ahogy fogalmazott: „sokkal több képessége van” sok embernek, „mint amit ő magáról feltételez”.
Egy lány Spanyolországban, egy anya Budapesten
A beszélgetés legszemélyesebb része a lányáról szólt. Krizsó Szilvia elmondta, hogy a huszonéves Luca Spanyolországban tanul, viselkedéstudományt, szociológiát és üzleti pszichológiát. A fizikai távolság nagy, a kapcsolat mégis szoros: napi szinten beszélnek, hosszasan, részletesen, valódi érdeklődéssel.
A műsor egyik visszatérő motívuma az volt, hogy mihez kezd az ember azzal az energiával, ami felszabadul, amikor a gyerek kirepül. Krizsó erre nem elméleti választ adott, hanem nagyon is gyakorlatiat: dolgozni kell vele. Alkotásba, munkába, gondolkodásba kell fordítani. Innen nőtt ki a podcast is.
„Nem gondolkozni kell, hanem csinálni”
A műsor során többször előkerült, hogy Krizsó Szilvia hajlamos a túlgondolásra, a hosszas rágódásra, az önmarcangoló elemzésre. Ezzel szemben álltak azok az emberek, akiket meghív a műsorába: olyanok, akik belevágnak dolgokba, és menet közben alakítják ki a formát.
Külön is szóba került a férje, akivel egy podcastadásban beszélgetett, és akinek derűsebb, lazább életfelfogása egyszerre bosszantja és lenyűgözi. A két szemlélet közötti különbség nem konfliktusként jelent meg, hanem olyan dinamikaként, amelyből tanulni lehet.
A beszélgetés egyik legerősebb mondata is ebből a felismerésből született: „nem gondolkozni kell, hanem csinálni”.
A színpad azért még nem múlt el
Bár Krizsó Szilvia ma már elsősorban trénerként és podcasterként dolgozik, az adásból az is kiderült, hogy az éneklés gondolata sem tűnt el az életéből. Elkezdett énektanárhoz járni, és bár nem épít köré nagy terveket, a sanzonok világa vonzza. Nem új identitást keres, inkább egy régi vágyat próbál közelebb engedni magához.
A Heti Libazsír beszélgetése így végül nem nosztalgiázás lett, hanem egy új korszak felrajzolása. Olyan ember képe rajzolódott ki belőle, aki már nem akar minden szerepnek megfelelni, de továbbra is kíváncsi arra, mi minden lehet még belőle.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
