„Az Orbán-kormány leváltása minden ellenzéki politikusnak alapvető érdeke volt”
A Pirkadat április 14-i adásában Breuer Péter vendége Csárdi Antal volt, aki ugyan egyéniben nem jutott be a parlamentbe, mégsem vereségként beszélt a választásról. A politikus szerint a legfontosabb cél teljesült: kormányváltás történt. A beszélgetésben szó esett a kétharmados felhatalmazás következményeiről, a veszélyhelyzeti kormányzás lezárásának szükségességéről, az önkormányzati ügyek továbbviteléről és arról is, mit tanult ő maga az elmúlt évek politikájából.
Nem jutott be, mégis azt mondja: sikerült
Csárdi Antal rögtön a beszélgetés elején világossá tette, hogy a saját eredményét nem önmagában nézi. „Nem sikerült. De azt gondolom, hogy ha az egészet nézzük, akkor sikerült” – mondta, majd hozzátette: „az Orbán-kormány leváltása minden ellenzéki politikusnak alapvető érdeke volt. Ez megtörtént.”
A kétharmados új parlamenti többséget sem veszélyként értelmezte, hanem lehetőségként. Szerinte az elmúlt másfél évtized után olyan mély szerkezeti változásokra van szükség, amelyeket csak erős felhatalmazással lehet végigvinni. A következő időszakot ezért szerinte nem pusztán politikai hangulat, hanem konkrét döntések alapján kell majd megítélni.
Az első szimbolikus döntés: vége legyen a veszélyhelyzetnek
Csárdi szerint az új parlament egyik legfontosabb első lépése a háborús veszélyhelyzet megszüntetése lehetne. Ezt nem technikai kérdésnek, hanem politikai korszakhatárnak tekinti. Úgy látja, a rendkívüli jogrend az elmúlt években nem a közérdeket, hanem a kormányzati visszaélések rendszerét erősítette.
Azt is hangsúlyozta, hogy a munkavállalók helyzetének rendezése legalább ilyen fontos feladat. A „rabszolgatörvény” eltörlését és a szakszervezetek megerősítését olyan ügynek nevezte, amelyen keresztül gyorsan lemérhető lesz, valóban új korszak kezdődött-e.
A parlamenten kívül is folytatná
A választás másnapján nem visszavonulással kezdte a hetet. Elmondása szerint bement az irodájába, és végignézte a folyamatban lévő ügyeit: peres eljárásokat, közérdekű adatigényléseket, környezetvédelmi vizsgálatokat. Külön kiemelte a belvárosi ingatlanügyeket, amelyeket továbbra is korrupciós ügyként kezel.
Világossá tette, hogy ezeknek az ügyeknek a képviselete nem a mandátumától függ. „Ezek nem veszítik el az aktualitásukat” – mondta, hozzátéve, hogy a munkát a parlamenten kívül is folytatni akarja. Az új nyomozati és politikai környezetben arra kíváncsi, eljutnak-e ezek az ügyek olyan pontra, ahol valódi következmények is lesznek.
Mit csinálna másképp?
A beszélgetés egyik legőszintébb része az volt, amikor saját politikai működéséről beszélt. Azt mondta, tévedett abban, hogy Magyarországon nincs igény médiapolitizálásra. Utólag úgy látja, a szívós, aprólékos munka önmagában nem elég, ha közben nem kap megfelelő nyilvánosságot.
Úgy fogalmazott: „Aki sok pici, unalmas, szürke munkát végez, és nem fordít emellett kellő figyelmet a közösségi oldalának a felhypeolására, az veszíteni fog.” Szerinte a választók jelentős része nem a részletekre figyel, hanem a jól kommunikálható végeredményekre. Ebből azt a tanulságot vonta le, hogy a kommunikáció súlyát másként kellett volna kezelnie.
„Hála a jó Istennek semmit”
Amikor Breuer Péter azt kérdezte tőle, mennyit változott az elmúlt években, Csárdi röviden válaszolt: „Hála a jó Istennek semmit.” Ezzel nem mozdulatlanságot akart jelezni, hanem azt, hogy az alapelveiből nem engedett. A parkolási ügyektől a metrókocsik körüli vitákig olyan döntéseket említett, amelyeket ma is vállal.
A beszélgetés végére így egy olyan politikus képe rajzolódott ki, aki elveszítette a mandátumát, de nem tekinti befejezettnek a munkáját. Nem búcsúbeszédet mondott, hanem helyzetjelentést: számára a parlamenti ciklus lezárult, a konfliktusok viszont nem. A kérdés most már nem az, hogy bent lesz-e az Országgyűlésben, hanem az, hogy a politikán kívülről mekkora nyomást tud gyakorolni ugyanazokra az ügyekre, amelyeket eddig belülről vitt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
