„Nemcsak kedves és helyes, hanem még elgondolkodtató is”
Szegvári Katalin Hogy vagy? című műsorának vendége ezúttal Götz Anna színművész volt, aki ma már nemcsak alkotóként, hanem a Vidám Színpad tulajdonosaként és művészeti vezetőjeként is formálja a társulat életét. A beszélgetés apropóját a Csoda olasz módra című előadás adta, de a műsor jóval többről szólt: színházról, közösségről, veszteségről, örökségről és arról, hogyan lehet támogatás nélkül is értéket őrizni.
Egy színház, ahol a bulvár nem üres szó
Szegvári Katalin rögtön az elején úgy fogalmazott: a Vidám Színpadon látott előadás „minőségi termékmegjelenítés”, mert a Csoda olasz módra egyszerre szórakoztató, kedves és elgondolkodtató. Götz Anna szerint a „minőségi bulvár” kifejezés egyáltalán nem sértő, sőt: pontosan ezt keresi a színházával. Olyan előadásokat akar létrehozni, amelyek széles közönséget szólítanak meg, de közben nem mondanak le az igényességről, az emberismeretről és az érzelmi hitelességről.
A Vidám Színpad világában nem a könnyű poénok vagy a harsány gegek dominálnak, hanem a pontosan adagolt humor, a jól megírt helyzetek és az igazi színészi jelenlét. Götz Anna számára fontos, hogy a közönség ne csak nevessen, hanem valamiféle lelki pluszt is kapjon az estétől.
Böröndi Tamás öröksége
A beszélgetés egyik legfontosabb rétege az volt, hogyan lett Götz Annából színházvezető. Mint mondta, ez nem egy tudatosan épített pályaív volt, hanem kényszerű és fájdalmas fordulat: férje, Böröndi Tamás halála után nem maradt más választása, mint átvenni a Vidám Színpad irányítását. Nem pozícióként éli meg ezt a szerepet, hanem úgy, mint annak a szellemiségnek a továbbvitelét, amelyet férje épített fel.
Götz Anna többször hangsúlyozta, hogy ebben nem egyedül dolgozik: hisz abban, hogy jó színházat csak nála jobb, nála tapasztaltabb emberekkel együtt lehet csinálni. A működés egyik kulcsfigurája Alker László ügyvezető, aki a műszaki és szervezési háttér legnagyobb részét viszi a vállán.
Támogatás nélkül, pusztán a közönségből
A Vidám Színpad működésének talán legmegdöbbentőbb része, hogy nulla támogatással dolgoznak. Götz Anna elmondta: a színház jelenleg kizárólag a jegybevételből tartja fenn magát. Az induláskor még volt némi tartalék abból, amit Böröndi Tamás korábban kigazdálkodott, de ezt jórészt felemésztette a költözés és az újranyitás költsége.
A 350 férőhelyes nézőteret estéről estére megtölteni így nemcsak művészi, hanem gazdasági feladat is. Ehhez tudatos repertoárépítés, pontos marketing és erős törzsközönség kell. A művészeti vezető szerint mára valóban kialakult egy visszatérő nézőréteg, amely figyeli az új bemutatókat, és bízik a színház ízlésében.
A Madáchból hozott örökség
Götz Anna színházi kötődése jóval korábban kezdődött, mint a pályája. Édesapja, Götz Béla díszlettervező csaknem hatvan évet töltött a Madách Színházban, így a művésznő gyerekkora is a kulisszák között telt. Meghatározó élményként idézte fel, amikor apja beemelte a színpadra, és ő megüthette a gongot, vagy amikor Domján Edit ölében ülve nézett előadást a rendezői páholyból.
A Madách fénykorának nagy művészei között nőtt fel, és ez a közeg nemcsak a színház szeretetét, hanem a közösség iránti érzékenységet is belé nevelte. Úgy fogalmazott: a színész pálya kiszolgáltatott hivatás, ezért ma különösen fontosnak tartja, hogy bizalmat, figyelmet és biztonságot adjon azoknak, akikkel együtt dolgozik.
A színésznő, aki ma már inkább adni akar
A főiskolán Szirtes Tamás, Kálai Ferenc és Stankay István osztályába járt, és már fiatalon komoly szerepek találták meg. Saját bevallása szerint sokáig zárkózott, visszafogott alkat volt, a színpadon viszont meg tudta mutatni mindazt, amit a hétköznapokban nehezebben. Ma már egyre kevésbé a saját szerepei érdeklik, inkább az, hogyan tud másokat segíteni abban, hogy szárnyalni tudjanak.
A beszélgetésből egy olyan színházigazgató képe rajzolódott ki, aki még mindig színészből gondolkodik: tudja, mennyi bizonytalanság, sérülékenység és várakozás van ebben a pályában, ezért a színházat nemcsak játszóhelyként, hanem megtartó közegként is szeretné működtetni.
Olasz életérzés, magyar színpadon
A Csoda olasz módra mögött is személyes indíték húzódik: Götz Anna és Böröndi Tamás rajongtak Olaszországért, az ottani életörömért, nyitottságért, emberi melegségért. Ezt az érzést szerette volna színpadra vinni, ezért kérte fel Gévai Júliát, hogy írjon egy olyan darabot, amelyben ott van az olasz világ szerethetősége, humora és közösségi ereje.
A Vidám Színpad jelenlegi repertoárja is ezt a gondolkodást tükrözi: könnyedebb műfajokban is az emberi kapcsolatok, a szeretet, a figyelem és a humor gyógyító ereje érdekli. A társulat vendégjátékokat is befogad, de csak olyan előadásokat, amelyek beleillenek ebbe az értékrendbe.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
