„Krisztus feltámad” – Mohos Gábor az ünnepek rendjéről és a háború árnyékáról
A Pirkadat április 2-i adásában Breuer Péter vendége Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Szent István-bazilika plébánosa volt. A beszélgetés a húsvéti nagyhét jelentését járta körül, de szóba került a bíboros állapota, a jeruzsálemi ünneplés biztonsági nehézségei, valamint a zsidó és keresztény hagyományok közös gyökérzete is. A műsor egyszerre szólt liturgiáról, hétköznapi vallási gyakorlatról és arról, milyen világban kell ma megélni az ünnepet.
Gyógyuló bíboros, sűrű feladatok
A beszélgetés elején Mohos Gábor arról is beszélt, hogy sokféle feladatát munkatársak segítik, ezért tud egyszerre több területen helytállni. Szó esett a bíboros állapotáról is: a segédpüspök megerősítette, hogy jó orvosok kezében van, állapota az előre jelzett ütemben javul, és minden remény megvan arra, hogy hamarosan visszatérhet szolgálatához.
Az ünnepi szertartások rendje is ennek megfelelően alakult: Esztergomban Martos Levente Balázs végzi a szertartásokat, a budapesti bazilikában pedig Mohos Gábor szolgál az ünnepi napokon.
Ünnep háború idején
Breuer Péter a jeruzsálemi helyzet felől közelített: felidézte, hogy a latin pátriárka virágvasárnap biztonsági okokból nem a megszokott módon celebrált, mert a rakétatámadások és azok maradványai is veszélyt jelentettek. Innen jutottak el oda a kérdésig, vajon legalább ünnepeken lehetne-e tűzszünetet tartani.
Mohos Gábor erre történelmi távlatból válaszolt. Felidézte, hogy az első világháború idején még előfordult ilyen, de ma ez a szempont is háttérbe szorult. Azt mondta: ez „sok mindent elárul arról, hogy milyen lelkület vagy milyen gondolkodásmód van jelen”, amikor a döntéseket meghozzák. A húsvét és a pészach közelsége így ebben a beszélgetésben nemcsak vallási, hanem erkölcsi kérdéssé is vált.
Érthetően a nagyhétről
A műsor egyik legfontosabb része az volt, amikor Breuer Péter arra kérte vendégét, hogy „a nép nyelvén” magyarázza el, mi történik ezekben a napokban a katolikus egyházban. Mohos Gábor lépésről lépésre végigvette a nagyhét állomásait.
Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulását idézi fel az egyház. Nagycsütörtök délelőttjén a krizmaszentelési mise zajlik: ilyenkor áldják meg azokat az olajokat, amelyeket a szentségek kiszolgáltatásánál használnak, és a papok is megújítják a pappá szenteléskor tett ígéreteiket. Este pedig az utolsó vacsora emlékezetét ünneplik, amikor Jézus megalapította az oltáriszentséget.
Mohos Gábor arról is beszélt, hogy nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat valójában egyetlen liturgikus egységet alkot. Nagypénteken nincs szentmise, a harangok elnémulnak, a liturgia pedig Jézus szenvedésére és kereszthalálára irányul. A hívek keresztúti imádságot végeznek, majd a kereszt előtti hódolat következik.
A húsvéti vigília és az Egyiptomból való kivonulás
Nagyszombat estjén kezdődik a feltámadási szertartás, amely már húsvétvasárnap vigíliája. Tűzszenteléssel, húsvéti öröménekkel, olvasmányokkal és körmenettel ünnepel a közösség. Mohos Gábor külön kiemelte, hogy ilyenkor felolvassák az Egyiptomból való kivonulás történetét is.
Ez természetes módon kapcsolta össze a beszélgetést a zsidó hagyománnyal. Breuer Péter felidézte, hogy az utolsó vacsora és a pészachi vacsora között sok az átfedés, a segédpüspök pedig ezt megerősítette: a kereszténység kezdetben hívő zsidó közösség volt, ezért liturgiájában és szertartásaiban sok közös pont maradt meg. „Nagyon sok közös pont van” – fogalmazott.
A bazilika ünnepe és a húsvéti köszöntés
A beszélgetés végén a bazilika sajátos közegéről is szó esett. Mohos Gábor szerint a templomnak van törzsközönsége, ugyanakkor a sok turista is a maga módján részese lesz az ünnepnek. Breuer Péter felvetette az osztrák ünnepi nyitvatartás kérdését is, amelyre a püspök inkább gyakorlati magyarázatot adott: valószínűleg azért tartanak nyitva szombaton, hogy az emberek friss élelmiszert tudjanak vásárolni.
A végén elhangzott a húsvéti köszöntés is. Mohos Gábor szerint a hagyományos katolikus formula így szól: „Krisztus feltámad”, amire a válasz: „Valóban feltámadt.” A beszélgetés ebben a mondatban talált nyugvópontot: a háborús hírek, a kórházi kezelések és a zaklatott világ közepén is megmarad az ünnep rendje, és vele együtt a remény nyelve.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
