„Ez nem egy könyvtárban elsajátítható dolog” – Neuschl Armand szerint a jazzet nem lehet könyvekből megtanulni
A Pirkadat április 1-i adásában Gayer Ferenc vendége Neuschl Armand jazz-zongoraművész volt, akivel a szentendrei Jazz Point táborról, az új tavaszi és őszi kurzusokról, valamint a jazzoktatás legfontosabb kérdéseiről beszélgettek. A szóba került együttzenélés hiánya, a sztenderdek szerepe, a hallás utáni tanulás jelentősége és az is, hogyan alakul most a fiatal muzsikus saját pályája.
A Jazz Point már nem csak nyári tábor
Neuschl Armand felidézte, hogy a szentendrei tábor 2009-ben indult, és azóta folyamatosan működik. A mostani szervezeti háttér is bővült: a program köré egyesület épült, amely nemcsak táborokat, hanem kurzusokat és koncerteket is szervez. Az új forma már el is indult: a mostani kurzus szombatonként zajlik Szentendrén, kevésbé intenzív, mint egy nyári tábor, de ugyanarra a közös munkára épül.
A résztvevők munkájának eredményét április 11-én lehet majd hallani Szentendrén, a Barlangban, amelyet a beszélgetésben ikonikus jazzhelyszínként említettek.
A konzervatóriumi képzés mellé kell még valami
A beszélgetés egyik központi témája az volt, mit tud hozzáadni egy ilyen kurzus a hagyományos zenei képzéshez. Neuschl szerint a legnagyobb hiány éppen ott van, ahol a jazz lényege kezdődik: a közös zenélésben.
Úgy fogalmazott: „ez a kurzus is, meg a tábor is, ez ilyen kiegészítése az aktuális mondjuk konzervatóriumi képzésnek”, mert az iskolákban „kevés idő jut a zenekari gyakorlatra”. A probléma szerinte nemcsak szakmai, hanem gyakorlati is: egyedül mindenki tud gyakorolni, de másokkal össze kell szervezni az időt, helyet kell találni, és ez sokkal nehezebb.
Az együttmuzsikálás lett a legnagyobb hiánycikk
Neuschl Armand arról is beszélt, hogy a covid óta még ritkábbá vált az a fajta kötetlen együttzenélés, amely korábban természetes része volt a jazzéletnek. Ma sokan csak akkor ülnek össze, ha egy konkrét koncert vagy fellépés miatt próbálnak.
Ezt így fogalmazta meg: „az együttmuzsikálás az nagyon fontos ebben a dologban”, majd hozzátette, hogy ma már sokkal ritkább az, hogy a zenészek csak úgy összeüljenek játszani. „Olyan, hogy összeülünk egy bluest játszani, olyan meg ritka.”
Sztenderdek, hallgatás, élő hagyomány
Gayer Ferenc felvetette a régi jazzes alapvetést is: azt, hogy egy zenésznek tudnia kell bizonyos számú sztenderdet. Neuschl erre azt mondta, neki is ezt tanították, és ő maga is fontosnak tartja, még ha a fiatalok érdeklődése ma sokszor inkább a modernebb irányok felé fordul.
A beszélgetés innen jutott el a jazzoktatás egyik legfontosabb kérdéséhez: lehet-e ezt a műfajt valóban könyvekből megtanulni. Neuschl álláspontja világos volt. Szerinte a jazz körül sok az elméleti „körítés”, ezért sokan akadémikus műfajként tekintenek rá, miközben a lényeg egészen máshol van.
„Ez igazából nem egy könyvtárban elsajátítható dolog” – mondta. Azt is hozzátette: „felvételek alapján abszolút meg lehet tanulni, könyvekből viszont nem.” A hangsúly tehát nem pusztán azon van, hogy valaki tudja, milyen skálát kell játszani, hanem azon, hogyan szólal meg a zene. Ahogy ő fogalmazott: „hiába tudom, hogy milyen skálát kell játszanom, a hogyant nem tudom.”
Saját lemez, nagyzenekari hangszerelés, váltakozó stílusok
A műsor végén szó esett Neuschl Armand jelenlegi zenei munkáiról is. Elhangzott, hogy a beszélgetés elején bejátszott részlet egy saját szerzeménye volt, amelyet a Budapest Orchestra projekt adott elő Tompa Ábel nagyzenekari adaptációjában.
Emellett hamarosan megjelenik az első szerzői lemezük is. Ennek koncepciója éppen az, hogy nem egységes hangzásra épül: több szerző dolgozik rajta, és a dalok különböző stílusokból érkeznek. Neuschl szerint lesz köztük hard bop, funky és az ő saját világa is, vagyis a lemez tudatosan vállalja a műfajok közötti mozgást.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
