„Nem lehet az, hogy az ország fele az agymosott börtöntöltelék”
Breuer Péter vendége ezúttal Fodor Gábor volt, a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet alapítója, egykori miniszter és országgyűlési képviselő. A beszélgetés a rendszerváltás örökségéből indult, de gyorsan eljutott a mai kampány légköréig, az Európai Unióhoz fűződő viszonyig és odáig a kérdésig, hogy lehet-e még közös nyelvet találni a magyar politikában.
A rendszerváltás nem nosztalgia, hanem mérce
Fodor Gábor szerint a rendszerváltásról nem azért érdemes beszélni, hogy az ember nosztalgiázzon, hanem azért, hogy újra elővegye azokat az elveket, amelyekre a magyar demokrácia épült. Ilyennek nevezte a szabadságot, a demokratikus normákat és az együttműködés képességét.
Úgy látja, a mai közéletből egyre inkább eltűnnek azok a közös nemzeti célok, amelyek 1990 után még összetartották az országot. Szerinte 2004-ig világos volt az irány: demokrácia, piacgazdaság, szuverenitás, NATO-tagság és uniós csatlakozás. Ezekben minden politikai oldal egyet tudott érteni. Ma már nincs ilyen közös célrendszer, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a politikai viták egyre inkább egymás megsemmisítéséről szólnak.
A kampány már nem vita, hanem indulat
A beszélgetés egyik legerősebb része a mostani kampány hangulatáról szólt. Fodor szerint a magyar politika eljutott oda, hogy „ennyi indulat és ennyi gyűlölet még nem nagyon volt jelen”. Ebben szerinte komoly szerepe van a közösségi médiának is, amely felerősíti a másik fél gyalázását, a semmibe vételt és az állandó ellenségképzést.
A volt miniszter úgy fogalmazott: „nem lehet az, hogy az ország fele az agymosott börtöntöltelék”. Szerinte ez már nem egyszerű politikai vita, hanem olyan lelkiállapot, amely hosszú távon a közösség egészét rombolja. A legnagyobb bajnak azt tartja, hogy miközben a kampányok egyre több embert visznek el szavazni, a részvétel emelkedése mögött sokszor nem lelkesedés, hanem düh és sértettség áll.
EU, NATO, kompromisszum
Breuer Péter az Európai Unióval kapcsolatos csalódottságáról is beszélt, Fodor pedig erre történelmi példával válaszolt. Az Osztrák–Magyar Monarchiát hozta fel, amelyet saját korában sokan szidtak, utólag mégis sokan aranykorként látnak. Szerinte az Európai Unióval is hasonló a helyzet: rengeteg a jogos kritika, de Magyarország összességében óriási hasznot húzott a tagságból.
A politikus úgy látja, a NATO és az EU ma is alapvető magyar érdek. A problémák valósak, de nem szabad eljutni odáig, hogy az ország saját helyét és érdekét is megkérdőjelezze ezekben a szövetségekben. A Fideszt éppen ezért azért bírálja, mert szerinte túlment egy határon, és nem keresi eléggé a kompromisszumot Brüsszellel. Úgy fogalmazott: egy kormánynak nemcsak a saját érzelmeit és fixa ideáit kell képviselnie, hanem az ország egészének érdekét.
A belpolitikai vitákat nem Brüsszelben kell lejátszani
Fodor Gábor az ellenzéket is bírálta. Szerinte súlyos hiba volt, amikor egyes ellenzéki szereplők abban bíztak, hogy az uniós pénzek visszatartása majd segít a kormányváltásban. Ezt céltévesztésnek nevezte. Úgy véli, a magyar pártoknak itthon kell megvívniuk a saját harcaikat, miközben az ország közös érdekeiben – például az uniós források ügyében – együtt kellene fellépniük.
Ez a gondolat visszakapcsolódott a beszélgetés végére is. Breuer Péter a családi viták példáját hozta, mire Fodor úgy felelt: a politika sem attól működik jól, hogy mindenki egyetért, hanem attól, hogy a konfliktusok nem fordulnak át rombolásba. „Az is jó, hogyha a konyhaasztalnál sincsenek pofonok” – mondta, ezzel is jelezve, hogy a nyugalom és a vitakultúra ma legalább annyira hiánycikk, mint a politikai bizalom.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
