A magyar film új hangja: Sós Bálint első nagy dobása súlyos kérdéseket tesz fel
A Hogy vagy? című műsorban Szegvári Katalin vendége ezúttal Sós Bálint rendező volt, akinek első nagyjátékfilmje komoly szakmai és közönségsikert aratott. A rendező a beszélgetésben arról mesélt, hogyan született meg a film, miként talált rá a történetre, és miért foglalkoztatja különösen az a pillanat, amikor egy szülőnek a saját gyereke és a morális igazság között kell választania.
Egy baleset, amely mindent megváltoztat
Sós Bálint filmje egy családi tragédiából indul ki, de nem a külső esemény, hanem annak erkölcsi és lelki következményei érdeklik igazán. A történet középpontjában egy apa áll, aki nevelt fia balesete után egyedüli szemtanúként olyan helyzetbe kerül, ahol azonnal döntenie kell: elmondja az igazat, és ezzel a gyerek jövőjét kockáztatja, vagy eltussolja a történteket, és onnantól ennek a terhét cipeli tovább.
A rendező szerint a film egyik kulcskérdése éppen az, amire kívülről mindenki könnyen válaszolna, belülről azonban már korántsem ilyen egyértelmű. Sós Bálint arról beszélt, hogy őt is ez a dilemma kezdte el foglalkoztatni: vajon mit tenne valójában az ember, ha a saját gyerekéről lenne szó.
Egy játszótéri élménytől a filmig
A rendező elárulta, hogy a történethez vezető egyik személyes élménye egy játszótéri konfliktus volt. Nem maga az eset adta a film konkrét cselekményét, inkább az az erős, ambivalens érzés, amelyet szülőként átélt. Egyszerre akarta felelősségre vonni a saját gyerekeit, és egyszerre támadt benne az ösztönös késztetés, hogy megvédje őket a külvilágtól.
Ez az élmény később egy sokkal súlyosabb, drámaibb helyzetben kapott alakot a forgatókönyvben. A film így lett személyes indulatokból és szülői tapasztalatokból kiinduló, mégis általános érvényű történet.
Négy év munka, százmilliós költségvetés, rengeteg kompromisszum
Bár első filmről van szó, a rendező mögött több mint tíz év reklámfilmes tapasztalat állt, ami sokat segített a forgatás megszervezésében és a vizuális világ tudatos kialakításában. A film elkészülése azonban így is hosszú folyamat volt: a történet megszületésétől a kész műig négy év telt el.
A produkció az inkubátorprogramban nyert támogatást, ami magyar viszonyok között komoly segítség, de egy nagyjátékfilmhez még így is szűkös keret. Sós Bálint szerint a kevés pénz ugyanakkor nemcsak korlát, hanem kreatív kényszer is lehet: pontosan tudni kellett, milyen filmnyelv és milyen forgatási módszer fér bele a lehetőségekbe.
Fekete-fehér világ, időtlen történet
A film egyik legerősebb formai döntése a fekete-fehér képi világ. Sós Bálint szerint ez nem pusztán stiláris játék volt, hanem tudatos választás: olyan történetet akart mesélni, amely nem szorul rá a konkrét jelen idő minden külső jelére. A cél az volt, hogy a néző ne egy mai ügyet lásson, hanem egy örök emberi helyzetet.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy a rendezőt kifejezetten érdekelte az a feszültség, amely a realista történet és a kissé szürreális, stilizált formanyelv között létrejön. Ez adja a film különös, nyugtalanító atmoszféráját.
Hajdú Szabolcs és a gyerekszereplő megtalálása
A főszerepre végül Hajdú Szabolcsot választották, aki a rendező szerint azonnal adta magát: karaktere, jelenléte, belső feszültsége pontosan illett ahhoz az apaalakhoz, akit a film megkívánt. A gyerekszereplő megtalálása ennél jóval hosszabb folyamat volt, több mint száz gyereket néztek meg, mire rábukkantak Ágostonra.
Sós Bálint arról is beszélt, hogy a gyerekkel nem a teljes történetet ismertették, mindig csak az adott jelenet helyzetét és célját. A film érzelmi hitelét éppen ez az ösztönösség adta: a kisfiú nem „eljátszotta” a drámát, hanem mindig az adott pillanatban reagált.
Berlini premier és nemzetközi visszhang
A film a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be, ahol ugyan díjat nem nyert, de teltházas vetítéseken futott, és a közönség visszajelzései meggyőzték a rendezőt arról, hogy a történet külföldön is működik. A berlini premier után a film számos fesztiválra eljutott, Jeruzsálemtől Edinburghig.
Sós Bálint azt mondta, a berlini élmény abban is segített neki, hogy elengedje a kritikáktól való félelmét. Megértette, hogy egy film a bemutató után már nemcsak az alkotóé, hanem a nézőké is, és minden olvasat, minden reakció hozzátesz valamit a mű életéhez.
Már készül a következő film
A rendező a műsorban elárulta, hogy már dolgozik a következő tervén is, amely a holokauszt transzgenerációs hatásaival foglalkozik. Nem történelmi tablót akar készíteni, hanem ismét egy lélektani történetet, amelyben a múlt nem díszletként, hanem belső örökségként van jelen.
Sós Bálint első filmje alapján úgy tűnik, a magyar film kapott egy új rendezőt, akit nem a látványos gesztusok, hanem a morális szorítások, a családi törések és az emberi döntések legnehezebb pillanatai érdekelnek. És ez a pályakezdés ennél erősebb aligha lehetne.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
