„A Csehszlovákia nevű kényszerházasság” – Lattmann Tamás szerint egészen másként látják Prágában Ukrajnát és Európát
A Pirkadat vendége Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt, akivel Breuer Péter ezúttal nemcsak az Európai Unió kötelezettségszegési eljárásairól, hanem a cseh belpolitikáról, a szlovák–cseh viszonyról és az ukrajnai háború európai megítéléséről is beszélgetett. A beszélgetésből az rajzolódott ki, hogy Prágából nézve sok kérdés egészen más fényt kap, mint Budapestről: az orosz fenyegetés valósabb, az ukrán ügy kevésbé megosztó, a történelmi emlékezet pedig máig meghatározza a politikai reflexeket.
Prágában más a hangulat
Lattmann Tamás szerint Csehországban is zajlik a politika, csak más hangsúlyokkal. Úgy fogalmazott, hogy „ott csend van, nyugalom”, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének komoly viták. A jelenlegi egyik legfontosabb konfliktus a kormány és a köztársasági elnök között alakult ki, amikor az elnök egy miniszteri kinevezés ügyében szembement a kabinet akaratával.
A jogász szerint ez rámutat a cseh rendszer egyik visszatérő problémájára: parlamentáris berendezkedés mellett közvetlenül választott államfő működik, ami könnyen politikai szerepfelfogáshoz vezet. „A közvetlenül választott politikai aktorok gyakran elkezdenek politizálni” – mondta, vagyis a legitimáció ereje önmagában is konfliktusforrás lehet.
Ukrajna ügyében Prága nem Budapest
A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogyan látják Csehországban a magyar–ukrán vitát és Ukrajna európai közeledését. Lattmann szerint a cseh társadalom Oroszország-ellenessége jóval erősebb, mint Magyarországon, még ha nem is olyan mértékben, mint Lengyelországban. Ebben komoly szerepe van a közelmúlt eseményeinek is: emlékeztetett arra, hogy Csehország területén orosz titkosszolgálati akciókhoz kötött robbantások is történtek.
Ez a történelmi és biztonságpolitikai háttér meghatározza a cseh politikai mozgásteret is. Andrej Babiš hiába számít Orbán Viktor természetes szövetségesének sok kérdésben, Ukrajna és Oroszország ügyében sokkal óvatosabban kell lavíroznia. Prágában egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a közhangulatot, amely erősen elutasító Moszkvával szemben.
Zászlók, indulatok, emlékezet
Lattmann arról is beszélt, hogy aki ma Prágába látogat, „tele van ukrán zászlókkal” a város, és sok helyen nyíltan oroszellenes üzenetekkel találkozik. Ez nem csupán politikai állásfoglalás, hanem társadalmi reflex is. A cseh közegben az ukrán ügy nem idegen konfliktus, hanem közvetlenül értelmezhető biztonsági kérdés.
A cseh–szlovák válás nem trauma, inkább felszabadulás volt
A beszélgetés második felében Breuer Péter a cseh–szlovák viszonyra terelte a szót. Lattmann egyik legerősebb mondata itt hangzott el: Csehszlovákiát „kényszerházasságnak” nevezte. Szerinte a két ország együttélése történelmileg mindig feszültségekkel volt terhelt, és a későbbi válás mindkét fél számára inkább megkönnyebbülést hozott.
Azt is hozzátette, hogy a cseh történeti emlékezet sokszor idealizálja ezt az együttélést, miközben a valóság bonyolultabb volt. Ennek illusztrálására egy prágai múzeumi példát is felhozott, ahol a szövegezésből is az derült ki, hogy a szlovák területekhez való viszony korántsem volt mindig testvéri.
Kinek lett jobb a szétválás után?
Lattmann szerint a válás után Csehország gazdaságilag erősebben jött ki, de Szlovákia politikailag nyert sokat az önállósággal. A szlovák államépítés lendületet kapott, és a függetlenség élménye sokáig elfedte azokat a gyakorlati kérdéseket, amelyek máshol komoly vitákhoz vezettek volna.
Ugyanakkor a személyes, kulturális és gazdasági kapcsolatok máig élők maradtak. A két ország között sok a kettős kötődés, a családi és oktatási kapcsolat, még ha ez a generációváltással fokozatosan halványul is.
Nem a történelem ismétli önmagát, hanem a reflexek maradnak velünk
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
