„A fő szempont az, hogy jó lesz-e a zene” – ifj. Oláh Kálmán az első saját lemezéről és a jazz mai helyzetéről
A Pirkadat március 18-i adásában Gayer Ferenc vendége ifj. Oláh Kálmán jazzszaxofon-művész volt. A beszélgetés apropóját az első, saját szerzeményeket tartalmazó albuma adta, de szó esett az új kvintettről, a közelgő koncertekről, a magyar jazz állapotáról és arról is, hogyan lett egy zongorista család gyermekéből szaxofonos.
Első saját lemez, kibővített zenekar
Ifj. Oláh Kálmán új albuma az első olyan lemez, amely teljes egészében a saját szerzeményeire épül. A felvételt tavaly év végén rögzítették azzal a kvintettel, amelyben Molnár Sándor tenor szaxofonon, Jónás Géza nagybőgőn, Oláh Krisztián zongorán, Rigó Gábor pedig dobon játszik.
A zenekar ugyan nem teljesen új, de a mostani felállás két éve állt össze így, amikor kibővült egy második szaxofonnal. Ez a hangszerelés már önmagában is tágabb teret ad a megszólalásnak, az új lemez pedig ennek a közös munkának az első fontos lenyomata.
A zongorától a szaxofonig
A műsorban előkerült az is, hogy bár zongorista közegből érkezik, végül mégis a szaxofon lett a saját hangja. Hatévesen kezdett zongorázni, klasszikus zenét tanult, és sokáig párhuzamosan vitte a két hangszert. A döntő fordulat 13 éves korában jött, amikor elkezdett szaxofonozni.
A választásban komoly szerepe volt azoknak a koncertélményeknek, amelyek gyerekkorától érték. Külön is kiemelte azt az alkalmat, amikor élőben hallotta Branford Marsalist játszani apja koncertjén Belgiumban. Ezek az élmények nemcsak rajongást, hanem konkrét irányt is adtak neki.
Coltrane öröksége ma is eleven
A beszélgetésből világosan kiderült, hogy a legfontosabb zenei viszonyítási pont számára John Coltrane. Nem egyszerűen kedvencként említette, hanem olyan alkotóként, akiben újra és újra lehet találni valamit. Külön hangsúlyozta, hogy Coltrane különböző korszakai más és más módon hatottak rá: volt idő, amikor a korai felvételeket hallgatta, ma inkább a késői, spirituálisabb időszak áll hozzá közel.
Ez nemcsak hallgatói élmény maradt számára. Az Orbán György-féle Freezen zenekarban éppen ezt az örökséget játssza tovább, vagyis nem a klasszikus, „Blue Train”-korszakot, hanem a szabadabb, belsőbb Coltrane-vonalat.
Nem a helyszín a legfontosabb, hanem a zene
Gayer Ferenc a magyar jazzhelyzetről is kérdezte, illetve arról, hogyan választ ma egy fiatal muzsikus fellépéseket. Ifj. Oláh Kálmán válasza egyértelmű volt: számára nem a helyszín presztízse az első, hanem az, hogy vállalható-e zeneileg az adott produkció.
Úgy fogalmazott: a fő szempont az, hogy „jó lesz-e a zene”, és tudja-e a sajátjának érezni azt, amiben részt vesz. Egy rangos helyszín önmagában még nem elég, ha a zenei anyaghoz nincs igazi kapcsolódása. Ez a hozzáállás nemcsak szakmai, hanem szemléleti állásfoglalás is: a jazzben nem lehet pusztán rutinból vagy naptárkitöltésből jelen lenni.
Sok a jó zenész, kevés a tér
A magyar jazzről szólva azt mondta, hogy nagyon magas színvonalú közegben dolgoznak a muzsikusok, de éppen ez okozza a nehézséget is. Sok a kiváló zenész, miközben a lehetőségek száma korlátozott, és nem biztos, hogy mindenkinek elég tér jut ahhoz, hogy igazán kibontakozzon.
Ebben a helyzetben különösen fontosak az önálló projektek, a saját zenekarok és a saját szerzemények. Nem véletlen, hogy most ő maga is ezt az utat erősíti az első lemezzel.
Utazni, játszani, eljutni minél több helyre
A következő időszak terveiről beszélve ifj. Oláh Kálmán azt mondta: a cél most az, hogy ezt az anyagot minél több helyre eljuttassa. Magyarországi koncertek már biztosan lesznek, de hosszabb távon külföldi fellépésekben is gondolkodik. Az utazás számára nemcsak praktikus kérdés, hanem inspiráció is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
