„Nem kimegy a rendszerből, hanem ott marad” – hogyan öröklődnek a családi titkok?
A Heti TV Pirkadat március 18-i adásában M. Kende Péter vendége dr. Preisz Éva Eszter pszichiáter volt. A beszélgetés apropóját a Pészahfeszt március 24-i, Goldmark Teremben rendezett estje adta, ahol Bombera Krisztina moderálásával, Lengyel Edittel és Koltai Róberttel együtt a transzgenerációs örökségekről, családi traumákról és sorsmintákról beszélgetnek majd. A műsorban arról volt szó, hogyan hatnak ránk a felmenőink történetei, mit kezdenek velünk a kimondatlan családi titkok, és miként bukkanhat fel a múlt ott is, ahol látszólag senki nem tud róla.
Nem csak a szülők és nagyszülők számítanak
Preisz Éva Eszter rögtön az elején pontosította: a transzgenerációs örökség nem egyszerűen azt jelenti, hogy a szülők és a nagyszülők hatnak ránk. Ennél sokkal tágabb hálózatról van szó, amelybe a dédszülők, ükszülők, oldalági rokonok és a teljes nagycsaládi rendszer is beletartozik. A család történetei, veszteségei, titkai és ismétlődő mintái ebben a hálózatban „oda-vissza áramlanak”, és így juthatnak el a későbbi nemzedékekhez.
A pszichiáter szerint ezzel elsősorban azok kezdenek foglalkozni, akiknek valamilyen elakadás, tünet vagy visszatérő nehézség jelenik meg az életükben. Aki „csak úgy simán éli az életét”, annál nem feltétlenül kerül elő ez a kérdés, de aki újra és újra akadályokba ütközik, annál előbb-utóbb felmerülhet: vajon mit hordoz a családi múltból.
A titok akkor is hat, ha nem tudunk róla
A beszélgetés egyik legfontosabb állítása az volt, hogy nemcsak azok a történetek formálnak bennünket, amelyeket ismerünk. Preisz Éva Eszter szerint sokszor éppen a kimondatlan, elhallgatott családi események hatnak a legerősebben. Ezek nem azért működnek, mert tudatosan emlékezünk rájuk, hanem mert lenyomatot hagynak a családi működésben, gesztusokban, félelmekben, ismétlődő reakciókban.
Ezt egy megrázó példával világította meg. Egy férfi családfakutatást kért, és a családfakutató felfigyelt rá, hogy valahányszor forró italt tesznek elé, furcsa arcrándulás jelenik meg rajta. Később kiderült, hogy az édesanyjának volt egy testvére, aki kétéves korában halálra forrázta magát. Erről a családban senki nem beszélt, az anya sem tudott róla, mert a tragédia még a születése előtt történt. A történet mégis tovább élt valahogy a családi rendszerben.
A titok nem tűnik el, csak átalakul
A pszichiáter szerint sok család abban bízik, hogy amiről nem beszélnek, az idővel eltűnik. Ez azonban tévedés. „Nem kimegy a rendszerből, hanem ott marad” – fogalmazott. A kimondatlan fájdalom, szégyen vagy veszteség újra és újra megjelenhet tünetekben, viselkedésben, megmagyarázhatatlan bűntudatban vagy túlkompenzálásban.
Preisz Éva Eszter arra is kitért, hogy az elhallgatott történetek sokféleképpen születhetnek. Van, amikor egyszerűen nem tud a család egy korábbi eseményről, van, amikor túl fájdalmas vagy túl szégyenletes beszélni róla, és van, amikor maga a trauma sem őrizhető meg összefüggő emlékként. De attól, hogy valamit nem tudunk elmesélni, még tovább hat.
A „hős” mögött néha elkövető áll
A műsorban szóba került az is, hogyan írják át a családok a múltjukat. Előfordul, hogy egy problémás vagy bűnös felmenő a családi legendáriumban hőssé szelídül, miközben a leszármazottak életében mégis megjelenik valamilyen megmagyarázhatatlan bűntudat vagy önfeláldozó túlkompenzálás. Preisz Éva Eszter egy olyan történetet is említett, amelyben egy nővér szinte a saját életét is feláldozta másokért, és csak később derült ki: a családjában volt egy elkövető felmenő, akinek múltját sokáig elhallgatták.
A pszichiáter szerint az ilyen felismerések nem feltétlenül újabb traumát okoznak, inkább fordulópontot jelentenek. A titok feltárása sokszor nem összeroppantja az embert, hanem segít megérteni, miért alakultak ki bizonyos érzések, reakciók vagy sorsminták.
Kimondani, hogy ne kelljen tovább cipelni
A titkok megtartása nem védi meg a családot, csak továbbterheli. Ha valami fájdalmas vagy nehéz, attól még nem múlik el, hogy nem beszélünk róla. Éppen ellenkezőleg: nagyobb eséllyel öröklődik tovább valamilyen rejtett formában.
A március 24-i Goldmark téri est így nemcsak egy könyvbemutató vagy beszélgetés lesz, hanem annak körüljárása, hogy mit kezdhetünk azzal, amit örököltünk, és hogyan lehet a kimondással tehermentesíteni a családi rendszert. A Pészahfeszt egyik legizgalmasabb programja éppen azt a kérdést teszi fel: hogyan lehet kivonulni a múlt fogságából is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
