„A bizottság önmagában nem tudja megoldani” – EU-s olajvita, vétójog és politikai játszmák
A Pirkadat február 19-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés középpontjában az Ukrajnán áthaladó Barátság kőolajvezeték körüli jogvita, az uniós szankciók, a tanácsi és bizottsági hatáskörök, valamint az Európai Unió intézményi működése állt. A műsor végére a diskurzus az EU bírósági rendszerére és a magyar kormány uniós konfliktusaira is kiterjedt.
Ki dönthet az olajról?
Breuer Péter felvetette: ha Ukrajna nem teljesíti a tranzitszerződéseit, és Horvátország sem engedné át a tengeri úton érkező orosz kőolajat, nem kellene-e azonnal rendkívüli uniós egyeztetést összehívni?
Dr. Lattmann szerint a kérdés kulcsa a hatáskör.
„A felmentést, ezt elvileg nem a bizottság kell, hogy megadja, mert nem is adhatja, hanem ugye az, aki a szankciót elrendelte a tanács.”
Vagyis a tagállamokat tömörítő Tanácsnak kellene döntést hoznia. A Bizottság legfeljebb kezdeményezhet, de önmagában nem oldhatja fel a szankciós korlátozást.
„A bizottságnak annyi ebben a szerepe, hogy a bizottság kezdeményezhetne ilyet a tanács felé.”
Zsarolás vagy stratégiai hiba?
A műsorvezető utalt arra az értelmezésre, miszerint Ukrajna a vezeték leállításával nyomást gyakorol Magyarországra és Szlovákiára, hogy ne lassítsák uniós csatlakozását.
Dr. Lattmann óvatosabban fogalmazott:
„Amennyiben igaz, hogy Ukrajna ezt kvázi zsarolásra használja, lehet, nem tudom, én nem tudom megint ez mennyire igaz.”
Ugyanakkor hozzátette: ha valóban erről van szó, az stratégiai hiba lehet.
„Ha valóban ez a döntés Ukrajna részéről, akkor ez szerintem stratégiailag nem a legokosabb döntés.”
Szerinte az ilyen lépések nem a bizalomépítést szolgálják, különösen egy tagjelölt ország esetében.
A Tanács, mint végső döntéshozó
A beszélgetés egyik visszatérő motívuma az volt, hogy az Európai Unió végső soron a tagállamok közössége.
„Az Európai Unió a tagállamoknak a közös klubja, és a tanácsban ülnek a tagállamok.”
Breuer Péter felvetette a vétójog kérdését is. Dr. Lattmann szerint az ezt megkerülni kívánó ötletek inkább politikai ötletelések, komoly jogi alap nélkül.
Bíróság, főtanácsnok, magyar perek
A beszélgetés jelentős része az Európai Unió Bíróságának működéséről szólt. Dr. Lattmann részletesen ismertette a főtanácsnok szerepét:
„Az ő dolga […] hogy fölhívja a bíróság figyelmét lehetséges érvelésekre.”
Hangsúlyozta: a főtanácsnoki indítvány nem ítélet, és nem köti a bírákat. Példaként felidézett egy korábbi ügyet az egyszerűsített vállalkozási adó (EVA) kapcsán, ahol a bíróság eltért a főtanácsnok álláspontjától.
Arra a kérdésre, miért veszít Magyarország gyakran uniós perekben, így válaszolt:
„Azért veszítünk, ha bíróságon nincs igazunk.”
Szerinte az ítéletek hosszú, kiérlelt eljárások végén születnek, és nem „kapásból” marasztalják el az államokat.
Politikai konfliktuskeresés?
Dr. Lattmann kritikus megjegyzést is tett a magyar kormány uniós stratégiájáról:
„Az Orbán Viktor kormányzása 2010 óta a magyar kormány direkt belpolitikai kommunikációs okokból mintha keresné a konfliktusokat.”
Úgy vélte, a konfliktusokat később belpolitikai kommunikációban lehet hasznosítani, mint „harcot”.
A soros elnökség kapcsán konkrét példát is említett: szerinte amikor Vlagyimir Putyin Orbán Viktort az EU elnökeként mutatta be, azt korrigálni kellett volna, mert a soros elnökség nem jelenti az Európai Unió vezetését.
Adósság és uniós hitelfelvétel
A beszélgetés végén szóba került az EU hitelfelvétele is. Dr. Lattmann emlékeztetett: a Covid idején az Unió történetében először közös hitelt vett fel.
„Jelenleg szó sincs arról még, hogy ez hogyan lesz visszafizetve.”
Szerinte ez a jövőben komoly politikai vitákat generálhat, különösen ha újabb közös hitelfelvétel merül fel Ukrajna támogatása vagy más cél érdekében.
Bizalom és realitás
A diskurzus végkicsengése az volt: az uniós intézményrendszer működése bonyolult, a döntésekhez több szereplő egyetértése szükséges, és a politikai kommunikáció gyakran leegyszerűsíti a valóságot.
Dr. Lattmann szerint az Európai Unió működését nem lehet pusztán politikai szlogenek mentén értelmezni – a Tanács, a Bizottság és a Bíróság mind külön szerepkörrel rendelkezik.
