„A 65 év túl magas” – mit üzen a 13–14. havi nyugdíj árnyékában a nyugdíjrendszer valósága?
A Pirkadat január 28-i adásában M. Kende Péter vendége Dr. Farkas András, közismert nevén a Nyugdíjguru volt. A beszélgetés apropóját a februárban érkező 13. havi nyugdíj és az úgynevezett „14. havi nyugdíj első hete” adta, ám hamar kiderült: a pluszjuttatásoknál jóval mélyebb, rendszerszintű kérdésekről van szó – nyugdíjkorhatárról, várható élettartamról, elszegényedésről és politikai prioritásokról.
A 13. és 14. havi nyugdíj: fontos segítség, de nem megoldás
Farkas András hangsúlyozta: a pluszjuttatások valódi pénzt jelentenek, és rövid távon érezhető segítséget adnak a nyugdíjasoknak. Ugyanakkor ezek nem oldják meg azt az alapvető problémát, hogy a nyugdíjak kizárólag inflációkövető módon emelkednek, miközben a bérek ennél jóval gyorsabban nőnek. Ennek következménye a nyugdíjasok tartós, évről évre újratermelődő relatív elszegényedése.
Miért túl magas a magyar nyugdíjkorhatár?
A szakértő egyik legerősebb állítása szerint Magyarországon a 65 éves nyugdíjkorhatár jelenleg túl magas. Bár ez az érték megfelel az európai átlagnak, a magyar valóság egészen más: a 65 éves korban várható további élettartam átlagosan mintegy négy évvel rövidebb, mint az Európai Unió átlaga. Ez azt jelenti, hogy sokan eleve jóval kevesebb időt töltenek nyugdíjban, mint nyugat-európai társaik. Farkas András ezért ideiglenesen indokoltnak tartaná a korhatár 64 évre csökkentését.
Férfiak csapdahelyzetben, nők kedvezménnyel
A beszélgetés során külön hangsúlyt kapott a férfiak helyzete. Míg a nők számára létezik a „nők 40” kedvezményes nyugdíj, addig a férfiak 2011 vége óta semmilyen jogcímen nem mehetnek el korábban nyugdíjba, függetlenül attól, hogy egészségre ártalmas vagy rendkívül megterhelő munkát végeztek-e. A korábbi korengedményes lehetőségek megszűntek, és azóta sem született pótló megoldás.
Számok mögötti valóság: bérek és nyugdíjak aránya
A műsorban elhangzott: a jelenlegi adatok alapján az átlagnyugdíj – a 13. havi juttatást is figyelembe véve – nagyjából a nettó átlagkereset 59–60 százalékát teszi ki. Ez önmagában nem kirívóan rossz arány, sőt egyes országokban még kedvezőtlenebb. A probléma ott kezdődik, hogy ez az arány folyamatosan romlik, mivel a nyugdíjak nem követik a bérnövekedést, csak az inflációt.
Inflációkövetés = lassú elszegényedés
Farkas András világosan fogalmazott: ha a bérek két-háromszor gyorsabban nőnek, mint a nyugdíjak, akkor a nyugdíjasok relatív helyzete törvényszerűen romlik. Ezt a KSH által mért „nyugdíjas relatív pozícióváltozás” adatai is alátámasztják. A 13. és 14. havi juttatások enyhítik a hatást, de nem szüntetik meg.
Európai összehasonlítás: nem a pénz hiányzik, hanem a döntés
A beszélgetés egyik kulcspontja az volt, hogy az Európai Unióban átlagosan a GDP 10,9 százalékát költik öregségi nyugdíjakra, míg Magyarország idén mindössze 7,34 százalékot. A különbség óriási: ha Magyarország akár csak megközelítené az uniós átlagot, az több ezer milliárd forintos mozgásteret jelentene a nyugdíjak érdemi javítására. A kérdés nem gazdasági szükségszerűség, hanem politikai prioritás.
Euró vagy forint: számít ez a nyugdíjasnak?
Felmerült az euróval fizető országok példája is. A Nyugdíjguru szerint a nyugdíjas szempontjából alapvetően mindegy, milyen valutában kapja a nyugdíját, ha azt belföldön költi el. A különbség inkább makrogazdasági: egy stabil valuta nagyobb biztonságot ad, míg a saját fizetőeszköz nagyobb mozgásteret hagy az állami beavatkozásokra.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
