„Forr a világ bús tengere” – zsidó élet Iránban, politika nélkül
A Heti TV Pirkadat című műsorában M. Kende Péter vendége Oberlander Báruch, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija és a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője volt. A beszélgetés a közel-keleti feszültségekből indult ki, de hamar egy kevéssé ismert, mégis rendkívül tanulságos kérdéshez jutott: hogyan élnek ma zsidók Iránban, egy olyan államban, amely nyíltan ellenséges Izraellel szemben.
Egy fogyatkozó, mégis élő közösség
Oberlander Báruch elmondta: Iránban ma is tízezer fő feletti zsidó közösség él, a leggyakrabban emlegetett becslések szerint mintegy tizenkétezren. Bár ez töredéke a forradalom előtti, hetvenezer fős létszámnak, az elmúlt években a szám meglepően stabilnak bizonyult. Akik ott maradtak, jellemzően nem készülnek elhagyni az országot. A közösség döntően vallásos életet él: működő zsinagógák, tanulókörök, szombattartás jellemzi őket, sőt nemrégiben új mikve is nyílt, ami önmagában is a vallási igények fennmaradását jelzi.
A rabbijuk nem pusztán formális vallási vezető: komoly jesivai képzésen átesett, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező rabbi irányítja a közösséget. A zsidók többsége Teheránban él, kisebb részük néhány más városban. A perzsa zsidó hagyomány része Eszter és Mordecháj sírjának tisztelete is, amelyhez Purim ünnepéhez kapcsolódó külön szokások fűződnek.
Vallásgyakorlás politikai árnyékban
A műsorvezető egyik legfontosabb kérdése az volt, mennyire biztonságos zsidóként élni Iránban, és kell-e olyan atrocitásokkal számolniuk, mint amilyenekkel Nyugat-Európában egyre gyakrabban találkozni. Oberlander Báruch óvatosan fogalmazott. Személyes tapasztalatai és benyomásai alapján a közösség viszonylagos biztonságban él, amit az állam is figyelemmel kísér. Ugyanakkor hangsúlyozta: egy ilyen közegben a zsidó vezetők elsődleges feladata nem a politikai véleménynyilvánítás, hanem a közösség védelme és a vallási élet fenntartása.
Felidézte, hogy történelmileg nem ismeretlen jelenség, amikor vallási vezetők bizonyos, formális lojalitási nyilatkozatokat tesznek, miközben a valódi hangsúlyt a belső tanításokra és a közösség építésére helyezik. „Ha a vallási élet működhet, és közben el kell mondani egy-két kötelező mondatot, az nem a világ vége” – fogalmazott, hozzátéve: a zsidó vezető soha nem lehet ellenzéki szereplő, neki mindig a közösség érdekeit kell képviselnie.
Diaszpóra-logika és politikától való távolság
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a zsidóság közel kétezer éve él diaszpórában, és ez idő alatt kialakult egy sajátos stratégia: minden korban és minden államban képviselni kell a zsidó közösség érdekeit, de nem pártpolitikai alapon. Oberlander szerint a vallási vezetők feladata nem az, hogy megmondják, kire kell szavazni, hanem hogy iránytűt adjanak: azt kell támogatni, ami a vallási életnek és a közösség fennmaradásának a legjobb.
Ezt a szemléletet egy klasszikus zsidó anekdotával is érzékeltette, amely szerint egy távoli háború hírére az első kérdés mindig az: „Ez jó a zsidóknak, vagy rossz?” A világ eseményeit – legyen szó Iránról, Izraelről vagy nagyhatalmi politikáról – ebből a nézőpontból értelmezik, nem ideológiai, hanem közösségi szempontból.
Tórai magyarázat: kit érintettek a csapások?
A beszélgetés végén a heti Tóra-szakaszhoz kapcsolódva teológiai kérdés is előkerült: miért voltak olyan egyiptomi csapások, amelyek nem érintették Izrael fiait, és miért vannak olyan értelmezések, amelyek szerint mégis volt közvetett hatásuk. Oberlander Báruch bemutatta Nachmanidész (Rámbán) és Rási eltérő megközelítéseit. Rási szerint a csapások egyike sem sújtotta a zsidókat, míg más kommentátorok úgy vélik, ahol a szöveg nem hangsúlyozza a különbségtételt, ott a hatás általános volt.
A rabbi szerint ezek a viták nem puszta elméleti kérdések: azt mutatják meg, hogyan gondolkodik a zsidó hagyomány az isteni igazságszolgáltatásról, a közösségi sorsról és a felelősségről.
Autentikusság mindenekelőtt
A műsor egyik visszatérő gondolata az volt, hogy párbeszéd és beszélgetés sok mindenről lehetséges, de a hit kérdésében nincs értelme „feloldani” a különbségeket. Oberlander Báruch szerint az autentikus vallási képviselet nem a kompromisszumok kereséséről, hanem az őszinte önazonosságról szól. A vallási vezető dolga az, hogy hitelesen képviselje saját közösségét – akár Iránban, akár Magyarországon, akár a világ bármely pontján.
A beszélgetés így végül nem a világpolitika megfejtésével zárult, hanem egy sokkal időtállóbb tanulsággal: a zsidó közösségek túlélése és ereje mindig azon múlott, hogy képesek voltak-e megőrizni identitásukat, még a legellentmondásosabb történelmi és politikai környezetben is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
