„A lapnak meg kellett jelennie” – Kiss Andrej és a nyomtatott sajtó után következő világ
A Volt egyszer Sebes Györggyel beszélgetésének második részében Kiss Andrej pályája új szakaszai kerülnek fókuszba. A Népszavánál eltöltött évek után szó esik vizualitásról és fotókról, az internet magyarországi hajnaláról, a Babanet megszületéséről, a főszerkesztő-helyettesi időszakról, majd arról a döntésről, amikor a napilapos újságírást maga mögött hagyta. A beszélgetés végére világossá válik, hogyan lett a klasszikus zsurnalisztából ismét megszólaló Oroszország-szakértő.
Az első rész itt található.
Mit tanul az újságíró a fotósoktól?
A Népszavánál nemcsak írni lehetett tanulni. Kiss Andrej számára a fotórovat legalább ilyen fontos iskola volt. A képek kiválasztása, vágása, súlya és üzenete mind része volt annak, hogyan válik egy újság valódi, komplex termékké.
Egy emlékezetes címlapot idéz fel: a sertéstartókat sújtó agrárintézkedések idején a lap címlapján egy hatalmas, koszos disznó jelent meg. Nem magyarázkodott, nem didaktikus volt – „aki magára ismert, az egy dolog”. A vizuális provokáció akkoriban szokatlan volt, éppen ezért működött.
A Népszava szerkesztőségi világa
A sportrovat, a külpolitika, a fotósok: erős műhelyek dolgoztak együtt. Kiss Andrej egy anekdotán keresztül idézi fel Vándor Kálmán alakját, aki a sportrovat vezetése mellett olasz slágerek magyar szövegeit írta, és ezeket a szerkesztőségi folyosón próbálta – teljes hangerővel.
Ez a közeg egyszerre volt professzionális és szabad: mindenki tudta a dolgát, de a személyiségnek, kreativitásnak is volt tere.
Az internet magyarországi hajnala
A vizualitás iránti érzékenység természetesen vezette tovább Andrejt az internet felé. Amikor Magyarországon még alig tudták, mi az a web, ő és Elekes Éva az informatikusokkal együtt elkészítették a Népszava első honlapját – megelőzve több más nagy lapot.
Nem technológiai oldalról közelített, hanem tartalomban gondolkodott. Ez lett az alapja annak, hogy barátaival később elindítsa a Babanetet, egy kifejezetten családokra, kisgyerekes szülőkre fókuszáló, politikamentes oldalt. „A magyar internetet akkor körülbelül tizenöt perc alatt be lehetett járni.”
Babanet: amikor megjelenik a tömeg
A Babanet indulásakor még alig volt mérés, fogalmuk sem volt a látogatottságról. Amikor először ránéztek az adatokra, döbbenten látták: „rettenetes tömeg van”. Olyan élmény volt, mintha egy üres placcon egyik napról a másikra emberek százai gyűlnének össze.
Tíz évig csinálták az oldalt, majd jókor szálltak ki belőle. Andrej ekkor már tudta: az internetes világ legalább olyan erősen formálja majd a médiát, mint korábban a nyomtatott sajtó.
A ranglétra tetején: főszerkesztő-helyettesként
A Népszavánál végigjárta az utat: gyakornokból külpolitikai újságíró, majd főszerkesztő-helyettes lett. A felkérés Fenyő Jánostól érkezett.
„Sokan féltek tőle, én nem.” A legendás gyümölcsöstál, a kötetlen beszélgetések és a szakmai elvárások világa rajzolódik ki. Andrej szerint a felkérés valódi megtiszteltetés volt, kompromisszumok nélkül: „színtiszta zsurnalisztikát kellett csinálni”.
A napilapok elvesztett esélye
Fenyő János meggyilkolása után Andrej még maradt a lapnál, de a magyar belpolitika durvulása egyre inkább rányomta a bélyegét a sajtóra. Felidézi azt a pillanatot, amikor a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap vezetői együtt gondolkodtak egy közös terjesztési hálózaton – amely végül nem valósult meg.
„Ez egy nagyon nagy hiba volt.” Szerinte ha akkor összefognak, ma is lennének erős, független napilapok Magyarországon. Ehelyett „tudjuk nagyon jól, mi történt”.
A döntés: kilépni a napilapos világból
Andrej számára kulcskérdés volt, hogy örömmel keljen fel reggel. Amikor azt érezte, ez már nincs így, meghozta a döntést: kilép a napilapos újságírásból. Nem konfliktus, nem sértődés, hanem belső határvonal miatt.
Ezután a XI. kerület médiájának fejlesztésében vett részt: újság, weboldal, helyi televízió. Meghallgatáson, politikai kereszttűzben védte szakmai koncepcióját – sikerrel.
Tanácsadás, üzlet, Mexikó
A következő években kommunikációs és válságkommunikációs tanácsadással foglalkozott, majd nemzetközi üzleti projektekbe kapcsolódott be. Mexikóban irodát nyitottak, magyar–mexikói gazdasági kapcsolatokon dolgoztak.
Mindvégig vonzotta „valami újat létrehozni”, nem ismételni a korábbit.
Visszatérés a zsurnalisztikához
Az ukrajnai háború törte meg ezt az ívet. Andrej szerint ez „felébresztette az igazságérzetét és a zsurnaliszta vénáját”. Bár sokáig ellenállt, végül elfogadta a kompromisszumot: kéthetente kolumnát ír a Népszavába Ukrajnáról, Oroszországról, a háborúról.
„A kapcsolataim megmaradtak, az ismereteim nem évültek el.”
Erkölcs, igazság és elégedettség
A beszélgetés végén Andrej arról beszél, miért érzi magát alapvetően elégedett embernek. Nem tagadja a veszteségeket, de nem hajlandó hazudni még sok pénzért sem.
„Előbb tépném ki a karomat a vállamból, mint hogy olyat írjak le, amit nem tartok igaznak.”
Félig oroszként különösen fontos számára kimondani: Oroszország többet érdemel annál, mint hogy „háborús bűnös irányítása alatt” pusztítson egy másik országot.
A beszélgetés nemcsak egy pálya ívét rajzolja meg, hanem egy szakmai és erkölcsi tartásét is. Egy olyan újságíróét, akiben a napilap logikája ma is ott dolgozik – akkor is, ha már más formában szólal meg.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
