„A telefon pótanya lett” – tiltással mentenék meg a gyerekeket a képernyőktől
Szűts Zoltán a Franciapolitikában: a mobilmentes iskolák és a közösségi média korlátozása a gyermekek érdekében
A Franciapolitika legfrissebb adásában komoly és aktuális témát jártak körbe: Emmanuel Macron francia elnök a közösségi média és a mobiltelefonok szigorúbb iskolai szabályozására készül. A törvénytervezet, amelyet hamarosan az Államtanács tárgyal, a francia gyermekek digitális világát korlátozná. Vendégként Szűts Zoltán médiakutató, egyetemi tanár fejtette ki álláspontját – nemcsak francia, hanem magyar és nemzetközi példákkal is. A beszélgetés súlyos társadalmi kérdésekre világított rá: hogyan változik a gyermeki fantázia, kötődés, szocializáció és a jövő munkavállalóinak készsége, ha már az óvodában is képernyők veszik körül őket?
„Objektív kutatás nem létezik”
Szűts Zoltán egyből tisztázta: a technológiai hatások kutatása nem mentes az előfeltevésektől. „Olyan, hogy önmagában objektív kutatás nem létezik” – mondta. Szerinte ha a kutatók eleve azt feltételezik, hogy az okoseszközök károsak, akkor az eredmény is ezt fogja tükrözni. Ő és kollégái azonban arra törekednek, hogy távolságtartással vizsgálják a valós pozitív és negatív hatásokat.
A kutató szerint bizonyos életkor alatt „semmi keresnivalója” az okoseszközöknek a gyermekek kezében. „Az óvodából teljes mértékben ki kell őket tiltani”, sőt, még hatéves korig is tiltaná az okostelefon-használatot.
Fantáziát rombol a képernyő, kapcsolatot szakít meg
Szűts részletesen elmagyarázta, milyen hatással van a gyermeki fantáziára, ha mesét nem élő szóban hall, hanem képernyőn néz. „A mesének az a célja, hogy a gyereknek a fantáziáját fejlessze. És ha kap egy okoseszközt, akkor eleve ő már kap egy kidolgozott mesét.” Ráadásul ezzel elmarad a szülő-gyermek közötti kötődési lehetőség is: „amikor az édesanyával beszélgető gyerek mesét hallgat, akkor kialakul egy kötődés. Aki akinek ez nem adatott meg, az később felnőttként nagyon nehezen tudja megélni a kapcsolatait.”
A fokozatosság szerint a legjobb a szóbeli mese, ezt követi a diafilm, majd a rajzfilm – és végül a legrosszabb: az interaktív okoseszköz.
A mobil „fegyver a színpadon” – amit előbb-utóbb elsütnek
A francia javaslat, mely az iskolai mobiltelefon-használatot tiltja, Szűts szerint pedagógiailag is indokolt. „A fegyver a színpadon elsül, ha ott van.” Azaz ha a mobil ott van a gyermeknél, előbb-utóbb használni is fogja. Ezért fontos a fizikai korlátozás: „Ne vigyél be a kísértésbe.”
Kiemelte: „Ez nem azt jelenti, hogy a technológia rossz lenne. Ha jó célra használjuk és jól használjuk, akkor képes megtöbbszörözni a képességeinket.” De a gyerekek életkori sajátosságaik miatt még nem tudják jól használni – nekik még nincs szűrőjük, nincs kontrolljuk.
TikTok, dopamin és a „csalás érzése”
A fiatalok a közösségi média legnépszerűbb platformjaitól – mint a TikTok – azonnali jutalmat várnak. Egy kutatásukban több diák is azt mondta: „a TikTok boldoggá tesz, ha csak így görgetek”. Ez azonban megtévesztő boldogság. „Ez egy csalás. És a gyerekek pedig ezt nem tudják fölismerni.”
Szűts példának egy kiadós edzést hozott fel, amikor az ember érzi, hogy megdolgozott a sikerért – ellentétben a passzív görgetéssel. A közösségi médiában „dopamint szabadít fel a technológia, de úgy, hogy én semmit nem tettem meg érte”.
„A gyerekek már nem játszanak együtt, nem köti le őket a mese”
Súlyos következményekre hívta fel a figyelmet: az óvodapedagógusok szerint egyre több gyereket nem érdekel a mese, a közös játék, sőt, már el sem pakolják maguk után a játékokat – és nem hallgatnak az óvónőkre. „A telefon pótanya lett” – fogalmazott a kutató, aki szerint az ilyen gyerekek már az óvodában sem tudnak szocializálódni.
Szélsőséges példát is említett: egy kisgyerek, aki a saját fantáziavilágában mentőautót játszott biciklin, elütötte az óvónőt, aki eltörte a karját – és a szülő nem azt kérdezte, hogy hogy lehetett ez, hanem: „Nem hallotta, hogy a gyerek megkülönböztető jelzést használ?”
Tiltás mint társadalmi szabályozás – és a gyártók felelőssége
Szűts szerint a tiltás nem ördögtől való, sőt, szükséges lehet: „Bizonyos ideig tiltani kell dolgokat. Ha fogyni akarok, nincs otthon csoki.” Mint mondta, a társadalmi szabályozásra szükség van, hiszen „önszabályozás nem működik, mert nekünk embereknek nincsen meg a képességünk.”
A beszélgetés végén pedig kitért egy kevéssé tárgyalt, ám kulcsfontosságú szempontra is: a gyártók és techcégek érdekeire. „Senki nem mer hozzányúlni egyetlen egy közösségi médiumhoz sem… Akkora pénzekről van szó, hogy ne gondoljuk, hogy csak az emberek érdeke számít.”
Vissza a könyvhöz és a kézíráshoz?
A példaként említett Finnország, amely korábban digitális oktatásban járt az élen, most visszafordul: kivezeti a teljesen digitális oktatást, újranyomtatják a tankönyveket és visszahozzák a kézírást, mert a tanulási hatékonyság csökkent. Szűts szerint Magyarország ebből a szempontból jó irányban jár: párhuzamosan használja a nyomtatott és a digitális tananyagokat.
A beszélgetés végkicsengése mégsem puszta riogatás: Szűts Zoltán abban bízik, hogy megfelelő szabályozással, az iskola és a család közös erőfeszítéseivel a digitális világ előnyeit is ki lehet használni – de csak akkor, ha a gyerekek nem válhatnak kiszolgáltatott áldozatává a képernyők uralta valóságnak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
