„A mozgás ugyanannyit adhat a gyógyuláshoz, mint a gyógyszer” – Így születik meg a rákrehabilitáció új szemlélete
Heti Jégbüfé – Dr. Szőnyi Márta a daganatos betegek életminőségéről, túléléséről és a prehabilitáció jelentőségéről
A Heti Jégbüfé rákbetegségeket bemutató sorozatának újabb epizódjában Rangos Katalin ezúttal egy ritkán tárgyalt, mégis egyre fontosabb területre irányította a figyelmet: a rákrehabilitációra. Vendége, Dr. Szőnyi Márta onkológus, a Dél-pesti Centrumkórház frissen létrehozott rehabilitációs osztályának munkatársa, olyan összefüggéseket magyarázott el, amelyek ma a daganatos betegellátás szemléletváltásának élén állnak. A beszélgetésből kiderült, hogy a krónikus betegségként kezelt rák új feladatokat ró a gyógyítókra és a betegekre egyaránt – és hogy a mozgás, a táplálkozás és a lelki támogatás ma már nem kiegészítő elemek, hanem a túlélés kulcsai.
Egy új orvosi terület születése: miért lett most fontos a rákrehabilitáció?
A modern onkológiai kezelések hatékonysága azt eredményezte, hogy a daganatos betegek egyre hosszabb ideig élnek – sokan együtt a diagnózisukkal, mások teljes gyógyulás után. A hangsúly így elkerülhetetlenül az életminőségre és a hosszú távú túlélésre helyeződik át.
A Dél-pesti Centrumkórház rehabilitációs részlege 2024 májusában kezdte meg működését, Dr. Szőnyi pedig már az induláskor csatlakozott. Céljuk kettős: javítani a betegek életminőségét, és az egyre növekvő bizonyítékok alapján támogatni a túlélést is. A rehabilitáció – szemben a laikus elképzeléssel – nem új gyógymódok gyűjtőhelye, hanem a meglévő, tudományosan igazolt elemek rendszerszintű alkalmazása: mozgás, pszichológiai támogatás, táplálkozási tanácsadás.
A mozgás: a legnagyobb bizonyítékú beavatkozás
A rehabilitáció három pillére közül messze a mozgás hatékonyságáról áll rendelkezésre a legtöbb kutatási adat. Egy friss klinikai vizsgálat például azt mutatta ki, hogy előrehaladott vastagbélrák esetén a kemoterápia mellé társított, öt éven át végzett, strukturált testmozgás 30 százalékkal csökkenti a kiújulás esélyét – nagyjából ugyanannyival, mint maga a kemoterápia. A két beavatkozás együtt adja a legjobb eredményt.
A rákbetegek mozgása azonban nem egységes protokoll szerint zajlik:
– Hetente 150 perc állóképesség-fejlesztő kardió jellegű mozgás javasolt.
– Ehhez társul heti kétszeri erősítő edzés, amely segíti az izomtömeg megtartását.
– Mindehhez elengedhetetlen a személyre szabott szakmai felügyelet.
A betegek többsége gyógytornász iránymutatása mellett választ mozgásformát, és a szakember az aktuális állapothoz igazítja a terhelést. A mozgás olykor csoportos formában történik, amely nemcsak fizikailag, hanem közösségi élményként is erőt ad. Dr. Szőnyi szerint az egyik legfontosabb érzés, amelyet a mozgás visszaad: a kontroll. A betegek úgy érzik, végre van valami, amit ők tesznek a gyógyulásukért.
A csoport ereje: motiváció és lelki támogatás egyszerre
A rehabilitáció külön épületben zajlik, kórházi hangulat nélkül, felújított környezetben, kiállításokkal, közösségi terekkel. A csoportos foglalkozások egyfajta megtartóerőt jelentenek: a résztvevők ismerik egymást, figyelnek egymásra, együtt mennek tornára vagy épp pszichológiai csoportra. Sok beteg számol be arról, hogy „hiányzik a torna”, ha valamiért kimarad – ez jelzi, hogy a mozgás valódi életrész lesz.
A táplálkozás: kiegyensúlyozni, nem tiltani
A rákos betegek többsége fogy a kezelések alatt, ezért itt a cél nem a súlyvesztés, hanem annak elkerülése – sőt, sok esetben a testsúly és az izomtömeg növelése. A rehabilitációban dietetikusok segítenek személyre szabott tanácsadással és testösszetétel-méréssel. Dr. Szőnyi kiemeli:
– Nincs daganatgyógyító diéta.
– Nem cél a szélsőségek alkalmazása.
– A legjobb eredményeket a mediterrán jellegű, kiegyensúlyozott étrend adja.
A cukor elhagyása például tévhitre épül. A daganatos sejtek akkor is hozzájutnak a szükséges energiához, ha az étrendből hiányzik a cukor – közben a beteg szervezete szenvedi meg a megvonást.
Fontos különbséget tenni a természetes élelmiszerek és a kivonatokból készült étrend-kiegészítők között. Míg a zöldség- és gyümölcsfogyasztás bizonyítottan jótékony, addig például nagy dózisú E-vitamin-kiegészítők bizonyítottan ronthatják bizonyos daganatok kimenetelét. Kivételt csak a laboratóriumi vizsgálatokkal igazolt hiányállapotok képeznek.
A pszichológiai támogatás: nem traumaelemzés, hanem kapaszkodó
A daganatos diagnózis két különösen nehéz időszakot hoz:
– a diagnózistól a kezelés kezdetéig tartó bizonytalanságot, és
– a kezelések lezárulta utáni űrt, amikor megszűnik a rendszeres orvosi kontaktus.
A pszichológiai támogatás célja nem egy klasszikus, mélylélektani terápia, hanem a szorongás csökkentése, az erőforrások aktiválása és a mindennapi életvezetés segítése. A halálfélelmet sem eltüntetni akarják – gyakran teljesen természetes érzés –, hanem kezelhetővé tenni. Szükség esetén pszichiátriai segítség vagy gyógyszeres támogatás is indokolt lehet.
Prehabilitáció: felkészülés a kezelésre, mint egy sporteseményre
A rehabilitáció mellett egyre fontosabb a prehabilitáció, amely már a diagnózis pillanatától kezdődik. Célja, hogy a beteg a lehető legjobb fizikai és lelki állapotban kezdje meg a kezeléseket, mert ez bizonyítottan csökkenti a szövődményeket és gyorsítja a felépülést.
A felkészülés részei ugyanazok: mozgás, táplálkozási rendezés, pszichés támogatás. Bár gyakran kevés az idő a diagnózis és a műtét között, néhány hét alatt is mérhető testi változás érhető el – például enyhe izomnövekedés vagy kedvezőbb testösszetétel. A változás sokszor belül történik, még ha kívül nem is látványos.
Ami nincs hatással – és ami igen
Rangos Katalin kérdésére, mely szerint vajon az akarat, a pozitív gondolkodás vagy egyfajta „legyőzhetetlen attitűd” javítja-e a gyógyulási esélyeket, Dr. Szőnyi egyértelműen fogalmazott: a kutatások nem támasztják alá, hogy a személyiség vagy a stressz önmagában növelné a daganatok kockázatát, vagy a gyógyulást befolyásolná. A dohányzás, az alkohol, az elhízás és a mozgáshiány annál inkább. A genetika bizonyos daganatoknál (emlő-, petefészek-, vastagbélrák egyes típusai) fontos tényező, de az öröklött hajlam az összes rák csupán kis hányadáért felel.
Egy szakember, aki több időt akart adni a betegeinek
Dr. Szőnyi személyes indíttatása is erős: korábbi munkája során úgy érezte, túl kevés ideje jut egy-egy betegre, és sok kérdés marad megválaszolatlanul. A rehabilitációban azt a szakmai teret találta meg, ahol a gyógyítás nem ér véget a kezeléssel – ahol a hosszú távú életminőség és a mindennapi kapaszkodók ugyanolyan fontosak, mint a gyógyszerek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
