„Ha az egyikre igent mondasz, etikátlan a másikra nemet mondani” – munkásmozgalom, Izrael és a smita dilemmái a PILPULban
A PILPUL 534. részében M. Kende Péter Fináli Gáborral, a Hunyadi téri zsinagóga rabbijával beszélgetett. Az adás elején nem a heti szakasz, hanem május elseje került előtérbe, mégpedig egy ritkábban emlegetett nézőpontból: a zsidó munkásság történetén keresztül. Innen jutottak el az izraeli emléknapokhoz, a függetlenségi nyilatkozat ellentmondásaihoz, majd a Behár–Bechukotáj heti szakasz gazdasági és társadalmi tanulságaihoz.
A zsidó munkás, akiről alig beszélünk
A beszélgetés rögtön azzal indult, hogy május elseje ugyan a munka ünnepe, de a zsidó közösségben ritkán kerül szóba: a 19. század végétől a 20. század elejéig rengeteg zsidó dolgozott kétkezi munkásként, gyárakban, műhelyekben, a gyorsan növekvő városi iparban. Nemcsak bankárok, gyárosok és értelmiségiek tartoztak a magyar zsidósághoz, hanem a munkásság tömegei is.
Fináli Gábor szerint mégis inkább a sikeres felső rétegek történeteire figyelünk, „mágnásoktól a Nobel-díjasokig”, miközben a kisemberek világa háttérbe szorul. Pedig a Tóra logikája épp fordított: a legkiszolgáltatottabb ember felől méri meg a közösséget.
A jogkiterjesztés nem állhat meg félúton
A rabbi arról is beszélt, hogy a zsidó emancipáció nem elszigetelt folyamat volt, hanem ugyanabba a történelmi mozgásba illeszkedett, amely a munkások, a földnélküli parasztok és később a nők jogainak bővülését is elhozta. A beszélgetés egyik legerősebb mondata ehhez kapcsolódott: ha egy felszabadító folyamat egyik elemére igent mondunk, etikátlan a másiknál megálljt parancsolni.
Jom Hazikaron, Jom Háácmáut és a Megilát Háácmáut
Szóba kerültek az izraeli emléknapok is: Jom Hazikaron és Jom Háácmáut, vagyis az elesettek emléknapja és Izrael függetlenségének ünnepe. Fináli Gábor szerint ezek a modern izraeli identitás legfontosabb napjai közé tartoznak, még akkor is, ha szekuláris állami ünnepekről van szó.
A függetlenségi nyilatkozat kapcsán arról beszélt, hogy a szöveg egyszerre nagyszabású és tele van belső feszültségekkel. Egyszerre akar zsidó államot és modern politikai közösséget megfogalmazni, miközben már a megszületése pillanatában ott vannak benne azok az ellentmondások, amelyek azóta is végigkísérik Izrael történetét.
Behár–Bechukotáj: a Tóra antikapitalista oldala
A heti szakaszok kapcsán a beszélgetés egyik fő témája a smita és a jóvel éve lett. Fináli Gábor szerint a Tóra itt egészen radikális társadalmi érzékenységet mutat. A hetedik évben el kell engedni bizonyos terheket, az ötvenedik évben pedig a birtokok visszakerülnek eredeti gazdáikhoz. Ez azt jelenti, hogy nem alakulhat ki végleges elszegényedés és teljes kisemmizés.
A rabbi ezt úgy írta le, mint a monopolhelyzetek, a végletes vagyoni felhalmozás és a társadalmi leszakadás elleni bibliai féket. A Tóra szerinte „nagyon érzékeny, szinte már naivan érzékeny” a szegénységre, az adósrabszolgaságra és arra, hogy aki egyszer kijött Egyiptomból, ne építsen újra Egyiptomot maga körül.
Rövid távú haszon vagy hosszú távú túlélés?
A beszélgetés itt átkapcsolt a jelenre. M. Kende Péter a világ zsidó szemmel című műsor állandó témáját hozta be: Izrael az örök túlélésre játszik. Fináli Gábor szerint a Tóra logikája valóban hosszú távú gondolkodást követel, és éppen ezért áll szemben azzal a rövid távú gazdasági szemlélettel, amely csak az azonnali hasznot nézi.
Példaként Hollandiát és az Egyesült Államokat említette: szerinte amikor egy ország mindent pénzügyi logikára cserél, és kiszervezi a saját termelését, végül azt az ágat vágja le, amin ül. A Tóra ezzel szemben generációkban gondolkodik.
Smita ma: kiskapuk és túlélési stratégiák
A beszélgetés végén a smita mai izraeli alkalmazásáról is szó esett. Fináli Gábor elmondta: már az ókorban is próbáltak jogi megoldásokat találni arra, hogyan ne omoljon össze a gazdaság a hetedik év szabályai miatt. A modern Izraelben ugyanez a dilemma tért vissza: ragaszkodni a szabályhoz, vagy kiskapukkal fenntartani a mezőgazdaság működését.
A kérdés ma sem pusztán vallási, hanem egzisztenciális és politikai is. A PILPUL 534. része így végül ugyanoda jutott vissza, ahonnan elindult: mit kezd egy közösség a saját hagyományával, amikor a túlélés, az igazság és a mindennapi gyakorlat egyszerre követel választ.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
