„Elindulni a hit útján – Ábrahám példája ma is érvényes”
Oberlander Baruch rabbi a Lech Lechá hetiszakaszról, a vendégszeretetről és a zsidó élet útjára való visszatérésről a Pirkadatban
A Pirkadat vendége ezúttal Oberlander Baruch, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője volt. A beszélgetés apropóját a Lech Lechá heti Tórai szakasz adta, amelyben Ábrahám története kezdődik – az emberé, aki elindul a hitét keresve. A rabbi a mai kor emberére is érvényes tanulságokról beszélt: az elindulásról, a visszatalálásról, és arról, mit jelent valóban vendégszeretőnek lenni.
„Indulj el” – az első lépés mindig a legnehezebb
„A heti szakasz első mondata a Lech Lechá – indulj el a szülőföldedről” – magyarázta Oberlander rabbi. „Ez a legfontosabb dolog: elindulni. Az ember nem tud előrehaladni, ha közben ragaszkodik ahhoz, hogy minden maradjon a régi.”
A rabbi szerint Ábrahám az első ember volt, aki „visszafelé indult” – Bálványimádó családból tért meg a hithez. „Ma is sokan vannak, akik zsidónak születtek, de a nagyszüleik generációja eltávolodott a zsidóságtól. Ők felnőttként próbálnak visszatalálni. Ez nagyon nehéz út – de aki elindul, már megtette a legfontosabb lépést.”
„Felnőttként briszre várni: ez is a hit útja”
A rabbi elmondta, hogy a közösségben ismét több felnőtt férfi készül a körülmetélésre, a brit milára. „Aki nyolc napos korában belép Ábrahám szövetségébe, annak ez természetes. De aki felnőttként dönt így, annak ez valódi hitből fakadó elindulás.”
„A mi feladatunk, rabbiké – mondta –, hogy bemutassuk, mennyire szép, érdekes és gazdag a zsidóság. De nem szabad idegen szokásokat behozni, hogy ezzel tegyük vonzóvá. A zsidóság önmagában is érdekes – filozófiával, joggal, folklórral. Ezekkel kell kedvet csinálni.”
A vendégszeretet próbája – Lót példája
A beszélgetésben szó esett Ábrahám unokaöccséről, Lótról is, aki elkísérte őt útján. „Nem volt akkora cádik, mint Ábrahám – de mégis megtanulta tőle a vendégszeretetet. Képes volt törvénnyel szemben menni, amikor Szodomában vendégeket fogadott. Ezzel az életét is kockáztatta.”
A rabbi szerint „vendégszeretőnek lenni nem egyszerű dolog. Könnyű kedvesnek lenni, ha a vendég kellemes. De az igazi próba az, ha a vendég kényelmetlen, fárasztó, nehéz ember – és mégis ugyanazzal a tisztelettel fogadjuk.”
Egy haszid történettel illusztrálta a gondolatot: „A Báál Sém Tov apja, Eliezer azért kapta égi jutalmát, mert mindig vendégszerető volt. Az égben úgy döntöttek, próbára teszik: egy kellemetlen vendég jött hozzá szombat este, aki semmit nem tisztelt. De Eliezer türelmes maradt – és ezzel kiállta a próbát. Aki a vendégszeretetet így gyakorolja, az valóban Istenhez közelít.”
„Vendégnek lenni is művészet”
A rabbi mosolyogva jegyezte meg: „Ha valaki vendégségbe megy, de nem tud alkalmazkodni a házigazdához, inkább ne menjen.” Egy személyes történetet is elmesélt: „Harminc éve egy ismerős nálunk szállt meg. Reggel korán kelt, és viccesen azt mondta: ‘Kávét főzök, csak érezze magát otthon!’ – hát igen, van, amikor a vendég akar házigazda lenni.”
Oberlander rabbi szerint a vendégszeretet nemcsak kedvesség, hanem szolgálat: „Ha a szüleinket, gyerekeinket, idegeneket egyaránt képesek vagyunk kiszolgálni, az már egy szent cselekedet.”
„Nem mindenki jut el a Szentföldre, de minden lépés számít”
A rabbi az elindulás fogalmát tágabb értelemben is értelmezte. „A zsidó nép negyvenkét állomáson ment keresztül a pusztában. Nem mindenki érkezett meg a Szentföldre – de mindenki, aki elindult, tett egy lépést a szentség felé.”
„Van, aki csak öt vagy tíz állomásig jut el: elkezdi tartani a szombatot, tfilint tesz, kósert eszik, vagy zsidóval házasodik. Ezek mind komoly lépések. Aki elindul, már úton van.”
Majd hozzátette: „A Szentföldet ott is meg lehet teremteni, ahol élünk. Isten ott lakik, ahova beengedik.”
„Látni, hogyan él egy zsidó család”
A rabbi személyes történettel zárta a beszélgetést. „Egy fiatalember egyszer azt kérte tőlem: ‘Rabbi, amit könyvből meg lehet tanulni, azt már tudom. De szeretném látni, hogyan él egy zsidó család hétköznap.’ Eljött hozzánk, látott mindent – gyerekeket, vitákat, játékot, vacsorát. Ezt hívják hagyománynak: nemcsak tanulni, hanem látni, hogyan működik a hit a mindennapokban.”
Oberlander Baruch szerint Ábrahám sátra is ezért volt mindig nyitva: „Ott mindenki mindent láthatott. Nemcsak hallotta a hitet, hanem látta is, hogyan élnek vele.”
A rabbi záró gondolata így hangzott:
„Ha ma valaki kedvet kap arra, hogy elinduljon – legyen az a hit, a közösség vagy a vendégszeretet útján –, már megtett egy hatalmas lépést. Minden elindulás egy új világ kezdete.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
