„A vétó olyan, mint amikor a kapus elvetődik” – Lattmann Tamás a békekötésről, az uniós döntéshozatalról és a csúcstalálkozók valódi szerepéről
A Pirkadat október 27-i adásában M. Kende Péter vendége dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász volt. A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy a közösségi médiában Lattmann megpróbálta közérthetően elmagyarázni az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa közötti különbséget – mert, mint mondta, „a hírekben és a politikai kommunikációban ezeket állandóan összekeverik”. A műsorban részletesen kifejtette, hogyan születnek tényleges döntések az EU-ban, és miért félrevezető sokszor az, ahogyan ezekről itthon beszélnek.
„A legtöbb döntést nem az államfők, hanem a miniszterek hozzák”
Lattmann azzal kezdte, hogy a „tanács” szó valóban zavaró, hiszen két különböző intézményt jelöl:
„Az Európai Tanács az állam- és kormányfők fóruma – a nagy kutyáké. Az Európai Unió Tanácsa ezzel szemben a tagállamok minisztereinek fóruma, és a legtöbb döntés itt születik. Az alapító szerződések egyértelműen rögzítik, hogy a tényleges jogi döntéseket a Tanács hozza, nem a csúcstalálkozón ülő miniszterelnökök.”
A magyarázat egyszerű:
„Nincs az az Isten, hogy minden hónapban összeültessük az állam- és kormányfőket. De a miniszterek havonta találkoznak, és 10 különböző formációban döntenek. Ezért van az, hogy a szankciók, gazdasági intézkedések, költségvetési kérdések mindig a Tanács szintjén dőlnek el – nem az Európai Tanácsban.”
„Az uniós csúcs inkább politikai alku, mint döntéshozatal”
A jogász szerint a csúcstalálkozók szerepe inkább politikai, mint jogi:
„Az államfők sokszor csak megegyeznek abban, hogy ki hogyan fog szavazni. Ez politikai alku, de jogilag nem döntés. A formális döntés mindig a Tanácsban történik.”
Példaként az október 23-i eseményeket hozta fel:
„Délelőtt a Tanács már döntött az új orosz szankciós csomagról, miközben az Európai Tanács csúcsa csak délután ült össze. Az erről szóló dokumentumot nem Charles Michel írta alá, hanem a dán külügyminiszter, mert Dánia adja a soros elnökséget.”
„Amikor Orbánt kiküldték kávézni – valójában nem is volt miről szavazni”
A közbeszéd egyik visszatérő félreértése az volt, amikor korábban a magyar miniszterelnök egy uniós ülésről rövid időre távozott, és a sajtó ezt úgy értelmezte, hogy „kiküldték kávézni”.
Lattmann szerint ez teljesen téves:
„Nem született döntés akkor, tehát nem is volt mit megvétózni. A kávézós történet tipikus példája annak, hogyan vezet félre a sajtó, ha nem tesz különbséget a két tanács között.”
„Ficó nem képviselhet senkit – mert nincs mit képviselni”
Szóba került az is, hogy Orbán Viktor október 23-án délelőtt még Budapesten vett részt ünnepi eseményeken, és azt mondta: távollétében a szlovák miniszterelnök képviseli majd Brüsszelben.
„Ez politikailag jól hangzik, de jogilag értelmetlen. Az Európai Tanács ülései nem formális döntéshozó fórumok, így nincs olyan, hogy valakit helyettesíteni kellene a szavazásban. Ez inkább kommunikációs gesztus volt, mintsem tényleges felhatalmazás.”
„A vétó látványos, de csak egyszer hatékony”
A beszélgetés egyik legemlékezetesebb hasonlata Lattmanné volt:
„A vétó olyan, mint amikor a kapus elvetődik: látványos, a közönség ujjong, de a második lövésnél már verve van. A vétó rövid távon hozhat politikai sikert, de hosszú távon nem építhető rá külpolitika.”
A jogász hozzátette: az uniós döntéshozatalban a vétó szinte soha nem váratlan.
„A tagállamok előre jelzik, ha blokkolni akarnak valamit. Az állandó képviseletek, a COREPER-bizottság és a munkacsoportok szintjén már mindenki tudja, mire készül a másik. A miniszterek szintjén sosem derül ki meglepetésként, hogy valaki vétózni fog.”
„Az EU-t lehet kritizálni, de ez a rendszer épp a szuverenitásról szól”
Lattmann Tamás kiemelte, hogy a Tanács rendszere nem Brüsszel „túlterjeszkedése”, hanem éppen a tagállami szuverenitás megtestesítése:
„A Tanács az egyetlen olyan uniós intézmény, ahol a nemzeti kormányok közvetlenül döntenek. Ha valaki a Tanácsrendszert kritizálja, az valójában a saját kormányának döntéshozatali jogát kérdőjelezi meg.”
„A fehér füst a jó jel”
A beszélgetés végén M. Kende Péter mosolyogva jegyezte meg:
„Remélem, többször látunk majd fehér füstöt, mint feketét az uniós döntéshozatalban.”
Lattmann Tamás nevetve zárta a beszélgetést:
„Ez a cél – a vita természetes, csak tudjuk, miről szól. Ha a nézők ezután jobban értik, mi az Európai Tanács és mi az Unió Tanácsa, akkor elértem, amit szerettem volna.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
