„Izrael soha nem volt ilyen biztonságban – és mégis bajban van” – Seres Attila értékeli a hét eseményeit
A Heti TV Pirkadat című műsorának vendége ezúttal Seres Attila hírszerkesztő, a „Világ zsidó szemmel” című heti műsor házigazdája volt. Breuer Péterrel a világpolitika friss fejleményeit tekintették át: a palesztin államiság nemzetközi elismerését, Netanjahu várható ENSZ-fellépését, a Közel-Kelet biztonsági helyzetét és az izraeli diplomácia kilátásait.
Palesztina világszínpadra lépett – Netanjahu válasza még kérdéses
A hét legnagyobb diplomáciai bombahíre a palesztin állam elismerésének hulláma volt.
„Nem elég, hogy elismerte egy sor ország, de ezek nem valami alsó Tanganyikák, hanem Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Portugália.”
Seres Attila szerint ez nemcsak szimbolikus lépés: valós politikai nyomásgyakorlás, amire Izraelnek reagálnia kell. A koalíciós partnerek máris visszavágást sürgetnek:
„Azt tervezik, hogy annektálni fogják Ciszjordániát, vagy legalábbis annak a zsidó lakta részeit.”
Donald Trump közben világossá tette álláspontját:
„Nem engedi meg Izraelnek, hogy annektálja Júdeát és Szamáriát.”
Netanjahu mozgástere tehát szűkül – mindenki azt várja, milyen válaszlépéssel áll elő az ENSZ-ben.
Pufferzónák és a drúz biztonsági öv – újratervezés Szíriában
A beszélgetés kitért a Közel-Kelet katonai átrendeződésére is. Seres szerint Izrael egyre sikeresebben épít ki védelmi pufferzónákat maga körül:
„Libanonban a Hezbollahot sikerült eliminálni. Egy évvel ezelőtt ez science fiction lett volna, ma valóság.”
Szíriában az Asszad-rezsim meggyengülése lehetőséget teremtett egy új típusú biztonsági megállapodásra, melyben Izrael a baráti drúz közösségre bízhatja az ellenőrzést az Izraellel határos sávban:
„Úgy tűnik, a drúzok fogják fenntartani ott a rendet.”
A geopolitikai sakktáblán ez Izrael számára stratégiai nyereséget jelenthet – ha sikerül tárgyalásos úton érvényesíteni az érdekeit.
Jordánia hallgat – de mire készül?
Jordánia kapcsán Breuer aggodalmas csendről beszélt:
„Reméljük, hogy nem egy készülődés csendje.”
Bár háborús előkészületeknek nincs nyoma, a régióban gyakori a „vihar előtti csend”. A jordániai stabilitás kulcskérdés lehet Izrael keleti határai szempontjából.
Egyiptom – a legnagyobb határ, a legnagyobb kockázat?
A Gázával határos Egyiptom és a Sínai-félsziget biztonsága szintén napirendre került.
„Egyiptom se tűnik most ellenségesnek. Tehát gyakorlatilag a gázai konfliktuson kívül Izrael biztonsági helyzete nem tűnik rossznak ezekben a percekben.”
Izrael nemzetközi elszigetelődése – bojkott, kizárás, visszavonulás
A katonai sikerek ellenére Izrael nemzetközi pozíciói romlanak. Seres nem kertelt:
„Izraelt egy sor tudományos együttműködésből szorítják ki, gazdasági társulásokból felfüggesztik.”
A globális bojkottmozgalmak hatása már érezhető: a gazdasági, kulturális és tudományos elszigetelődés veszélye fenyeget.
„Akik úgy képzelik, hogy Izrael egymagában mindennel is szemben meg tudja magát védeni, azok nagyon tévednek.”
Netanjahu öröksége: Spárta vagy Athén?
Breuer Péter utalt Netanjahu „elszólásaira”, amelyek egy új stratégiai szemléletet sejtetnek:
„Atén vagy Spárta? Azért az erősen arra hajazott, hogy megfenyegesse a világot, hogy mi azt is túléljük.”
Seres szerint a katonai erő egy dolog – de a politikai realitásokkal is számolni kell. Gazdasági válság, befektetői bizalomvesztés, társadalmi feszültségek kísérhetik az izoláció politikáját.
Palesztina mint mocsár – és a mocsár nem mindig szárad ki
A végső kérdés mégis a palesztin–izraeli viszony. Seres így fogalmazott:
„A Gázai mocsár, amiben továbbra is dagonyázik az izraeli vezetés… és ezzel függ össze a palesztin államiság kérdése.”
Breuer Péter zárómondatával csattanós képet adott a jelenlegi állapotról:
„A mocsarakat, ha le is csapolják, voltak rá példák, hogy jobb lett volna, ha mocsár marad.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
