„Az öt tusa lovaglás nélkül olyan, mint az olimpia négy karikával” – Török Ferenc 90 évesen is lendületben
A Heti TV „Hogy vagy?” című műsorának vendége a legendás olimpiai bajnok, ügyvéd és mesteredző, dr. Török Ferenc volt, aki 90 évesen is aktívan praktizál, sportol, és minden tekintetben irigylésre méltó szellemi és fizikai formában van. A műsorban Szegvári Katalin beszélgetett vele pályafutásáról, családjáról, a hármas szám misztikumáról, az öt tusa aranykoráról, edzői filozófiájáról, valamint arról, hogyan lett a véletlenek embere – vagy éppen azok irányítója.
„A hármas szám az életem minden részében benne van”
Török Ferenc beszélgetésük elején különös kapcsolatát emelte ki a hármas számmal. „A hármas szám az életemnek a legfontosabb része” – mondta, és sorolni kezdte: három gyerek az első házasságból, újraházasodása után még egy, most hárman élnek együtt. Kilenc unoka – ami háromszor három –, tizenkét dédunoka, három aktív ügy, három sportkarrier… és még a születésnapja is augusztus 3-ra, névnapja december 3-ra esik.
A hármas szám még egy bécsi kaszinótörténetben is fontos szerepet kapott, amikor felesége háromszor egymás után a 27-es számra tett, és minden alkalommal nyert. „Engem aztán ebből beszéljen ki valaki, hogy a hármas csak véletlen” – jegyezte meg nevetve.
A véletlenek határozták meg az életét – vagy mégsem?
Sportkarrierje is egy ilyen „véletlennel” kezdődött: meglógott egy iskolai ünnepségről, de testnevelő tanára utánaeredt, és hosszú üldözés után azt mondta neki: „Fiam, te jól futsz!” Ez indította el az atlétikai pályán, de hamarosan az öttusa lett a végső útja. Lovaglás, vívás, úszás, futás, lövészet – mindegyik vonzotta.
A Honvédhoz került, és ott rendkívül gyorsan fejlődött, köszönhetően szorgalmának és versenyzői mentalitásának. „Én egy nagyon jó versenyzőtípus voltam, sokkal többet nyújtottam, mint amit az edzésen elvártak.”
A legendás olimpiai csapat: Török, Móna, Balczó
Török Ferenc volt a motorja annak az ikonikus csapatnak, amely az 1968-as mexikói olimpián aranyérmet szerzett. Balczó Andrással és Móna Istvánnal együtt alkották a magyar öttusasport aranytrióját.
„Mi választottuk ki egymást. Meggyőztük a szövetségi kapitányt, hogy Móna Pistát akarjuk harmadiknak, mert tudtuk, hogy vele lesz teljes a csapat.”
Török volt a vezéregyéniség: „Mindig én határoztam meg, mi legyen.” A csapatban uralkodó jó hangulatot az sem zavarta, hogy különböző személyiségek voltak: „Balcó inkább aszkéta alkat volt, mi a Mónával hedonistábbak – de jól kijöttünk.”
„Fájdalom a barátom”
Az edzésfilozófiáját így fogalmazta meg: „Minden nap háromszor-négyszer át kellett lépni a fájdalomküszöböt. Ez jelentette a sikert.” Ezzel a hozzáállással nemcsak sportolóként ért el eredményeket: szövetségi kapitányként is kimagasló munkát végzett.
Az 1980-as évek végén az ő vezetésével ért csúcsra a Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László fémjelezte újabb magyar öttusás generáció.
„A sportban nincs diplomácia. Diktatúrának kell lennie. El kell végeztetni a munkát a versenyzőkkel” – vallja ma is.
„Az öt tusa lovaglás nélkül olyan, mint az olimpia négy karikával”
A lovaglás öt tusából való eltűnése fájó pont számára. Részletesen elmesélte, hogyan próbálta megmenteni a sportágat a nemzetközi szövetség vezetőségének tagjaként. Afrika, Ázsia és Amerika bevonásával sikerült növelni az aktív országok számát – még akkor is, ha például Nigériában csak teve volt, nem ló.
De a történet vége mégis az lett, hogy a sportág legjellegzetesebb, legnehezebben kezelhető, ugyanakkor legszebb eleme kikerült a programból. „Ez olyan, mint az olimpia négy karikával” – fogalmazott tömören.
Az ügyvéd, aki majdnem német kapitány lett
Sportkarrierje lezárása után ügyvédként is szép pályát futott be. „Több mint 60 éve praktizálok, most már ügyefogyott ügyvéd vagyok. Ha egy ügyem marad, együgyű leszek, ha az sem, akkor ügyetlen” – mondta öniróniával.
Pedig majdnem elhagyta Magyarországot: egy időben a német öttusasport szövetségi kapitányi posztját kínálták neki. Csak egy politikai beavatkozás akadályozta meg a távozását. Végül úgy döntött, marad, és az ügyvédi hivatást választja.
„Az élet engem mindig a véletlenek felé sodort – de jól választottam”
Török Ferenc szerint a legnagyobb sikereit sosem egyedül érte el. Edzőként, sportvezetőként, szülőként és ügyvédként is mindig közösségben gondolkodott. Szigorú, de igazságos vezető volt – a sportolói mind hálásan emlékeznek rá.
A beszélgetés végén Szegvári Katalin méltán dicsérte: „Valaki 90 éves korában ilyen fitt, ilyen szellemes, ilyen jó állapotban – ez példaértékű.”
Török Ferenc ma is praktizál, szellemileg friss, és nem vesztett semmit legendás humorából, tekintélyéből, emberi nagyságából. Egy élő legenda, aki nemcsak a sport, hanem az élet minden területén aranyérmes teljesítményt nyújtott.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
