Törökország diktálna, Amerika kivár – Mi történik a Közel-Keleten?
A Heti TV Pirkadat című reggeli műsorának augusztus 22-i adásában Dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértőt kérdezte Breuer Péter a Közel-Kelet változó geopolitikai viszonyairól. Szó esett a készülő izraeli–szíriai biztonsági megállapodásról, Törökország regionális ambícióiról, valamint az ukrajnai háború körüli amerikai-orosz erőviszonyokról is.
„Kulisszák mögött zajlik az egyezkedés”
A műsorvezető azzal a hírrel indított, miszerint előkészületben van egy biztonsági megállapodás Izrael és Szíria között, amit az Egyesült Államok szponzorál. Kis-Benedek megerősítette az információt, de hozzátette, hogy a részleteket egyelőre nem hozták nyilvánosságra:
„Látszik, hogy kulisszák mögötti előkészítés folyik. A megállapodás célja, hogy az izraeli–szír határ mentén ne legyenek szíriai katonai erők, és hogy Izrael ne támadja Szíria területeit, különösen Damaszkusz környékét.”
Törökország saját játszmát játszik
Törökország egyre aktívabb szereplő a Közel-Keleten, Afrikában, sőt a Kaukázusban is – emelte ki a szakértő. A kérdésre, hogy a NATO-tagság mennyiben befolyásolja ezt, Kis-Benedek világossá tette:
„Törökországnak ez bilaterális ügy, ebbe nem szól bele a NATO. A szövetség nem adhat utasításokat tagállamainak ilyen kérdésekben.”
Szerinte Törökország geopolitikai önállósága megnőtt, különösen mióta Oroszország Ukrajnával van elfoglalva, Irán pedig háttérbe szorult. Ankara saját érdekeit érvényesíti Szíriában, különösen a kurdokkal szembeni fellépések révén, és az amerikaiakkal kötött fegyverüzletek révén – például az F–35-ös vadászgépekkel kapcsolatban – befolyásolható, de nem irányítható.
Amerika hátrébb lép, de még mindig karmester akar lenni
Breuer Péter felvetette, hogy úgy tűnik, az Egyesült Államok szívesen átruházná az ukrajnai háború terheit az európai szövetségeseire. Kis-Benedek szerint azonban ez nem ilyen egyszerű:
„Az amerikai vezetés belátta, hogy az orosz–ukrán konfliktus rendezésébe nem tud érdemben beleszólni. Ezért azt mondják: oldják meg a felek egymás között.”
Ugyanakkor az Egyesült Államok célja továbbra is egy háromoldalú csúcstalálkozó összehozása lenne, amelyen az amerikai elnök „karmesterként” működne közre. Ennek azonban egy komoly akadálya van:
„Putyinnak esze ágában sincs leülni tárgyalni.”
Ezért – tette hozzá – a tárgyalások csak szakértői szinten haladhatnak tovább, ami bár nem elég a háború lezárásához, „még mindig jobb, mint semmi”.
„A NATO nem oldja meg a Közel-Keletet”
Kis-Benedek végül egy fontos összefüggésre is felhívta a figyelmet: a Közel-Kelet nem NATO-feladat, hanem amerikai játszótér marad. A térség sorsa elsősorban az Egyesült Államok döntésein és alkuin múlik, nem pedig a katonai szövetség kollektív akaratán.
„A NATO ebben a térségben nagyon óvatosan foglal állást. Itt, ha valaki lépni tud, az az Egyesült Államok.”
A szakértő zárásként jelezte, hogy a legfontosabb események még csak most következnek – az őszi diplomáciai mozgások és háttértárgyalások időszaka most indul be igazán. Breuer Péter megköszönte a beszélgetést, és egy jövő heti személyes találkozót is kilátásba helyezett.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
