„Ne dobáljunk tüzes csóvákat a lőporos hordóra” – Csintalan Sándor a művészi felelősségről, a Tiszáról és az ellenzék helyzetéről
A PIRKADAT július 24-i adásában Breuer Ádám vendége ismét Csintalan Sándor volt, az MSZP egykori politikusa és közéleti megmondóembere. A beszélgetés egy Majka-koncertre tett Facebook-bejegyzés apropóján indult, de hamar országos politikai távlatokba torkollott: szó esett a művészi szabadság határairól, a közízlésről, Magyar Péter országjárásáról, a széttöredezett ellenzékről és az MSZP jövőjéről is.
Művészi szabadság vagy felelőtlenség?
A beszélgetés indító kérdése – „Jártál-e már Majka koncerten?” – provokatív volt, de nem véletlen. Csintalan egy Facebook-posztban bírálta Majka egyik gesztusát, amely szerinte túllépett a művészi szabadság határain:
„2025 júliusában, egyre inkább az idegháború fertőjébe zuhanó országban, ilyen gesztusokat nem teszünk. Kész.”
Mint mondta, a probléma nem az előadóval van, hanem a kontextussal: amikor a közélet ennyire felfokozott, a radikális gesztusok könnyen válhatnak olajá a tűzre. Szerinte az ellenzéki közönség „ezt magától is tudja”, míg a kormányoldal radikális hívei felhasználják az ilyen akciókat igazolásként.
„Ne dobáljunk tüzes csóvákat, és ne járjunk fáklyával a lőporos hordó környékén.”
A közízlés és a szólásszabadság határai
Csintalan nem tagadta, hogy a szóban forgó koncert gesztusa beleférhet a szólásszabadságba – „térden állva könyörgöm”, mondta –, de szerinte ez nem mentesít a felelősség alól:
„Ha valaki sok emberhez eljuttathatja a hangját, annak legyen annyi felelősségtudata, hogy ilyen gesztusokat most nem tesz.”
Szerinte a vita legalább arra jó, hogy újra felvesse: hol húzódnak a közízlés határai, és mit engedhet meg magának egy művész, ha felelős megszólalónak tekinti magát.
Magyar Péter: MSZP-s recept digitális kiadásban
Breuer Ádám a Tisza Párt vezetőjének sikeres országjárásáról kérdezte Csintalant, aki érdekes történelmi párhuzamot hozott:
„Mi, az MSZP, ugyanezt csináltuk 1993–94-ben – csak akkor még nem volt digitális tér.”
Csintalan szerint az emberekkel való közvetlen találkozásnak óriási jelentősége van, különösen olyan időszakban, amikor új politikai mozgalom épül. Elismerte, hogy Magyar Péter jól csinálja, és hozzáfűzte: „Ezt tenném én is.”
MSZP: kihagyni vagy végképp eltűnni?
A szocialista párt jövője kapcsán Csintalan már sokkal borúlátóbb hangot ütött meg:
„Én amellett vagyok, hogy ezt most ki kéne hagyni.”
Szerinte talán néhány egyéni képviselő elindulhat, „akik megtették, amit megkövetelt a haza”, de listás indulásnak nincs értelme. Úgy látja, az MSZP és a régi baloldal egy időre a „politikai süllyesztőbe” került, amit tudomásul kell venni – fájdalom ide vagy oda.
Tisza és a „régi ellenzék” konfliktusa
Csintalan élesen bírálta a Magyar Pétert támogató liberális köröket is:
„Gyalázatosnak, kontraproduktívnak, butának és unintelligensnek tartom azt a kampányt, amelyik a Tiszán kívüli ellenzéket fikázza.”
Külön nevetségesnek nevezte, hogy sokan azok közül, akik most támadják a régi ellenzéket, korábban Gyurcsány Ferencet is támogatták, és „az őszödit igazságbeszédnek” tartották.
Kis pártok és a kormánymédia – van itt tét?
A műsor végén a kispártok szerepéről is szó esett. Csintalan nem kertelt:
„A szereplőknek nincs politikai mondanivalójuk se – politikai se.”
Bár a kormánymédia próbálja tematizálni e pártokat (mint a Szolidaritás pártját), szerinte ez nem jelent valós politikai jelenlétet. A választók egyértelműen a Tisza felé fordultak, a többi szereplő egyelőre „eljelentéktelenedett”.
Feltámadás 2026 után?
A beszélgetés végén Breuer megjegyezte: úgy tűnik, Csintalan még hisz a visszatérésben. A válasz ironikus derűvel, de határozottan hangzott:
„2026 után olyan más világ lesz itt, hogy lesz annyi politikai feladat, hogy ihaj, csuhaj.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
