„New York az nem Amerika” – A világhírű magyar matematikus, aki hazajött
Képes még a matematika emberi történeteket írni? A Heti TV Hogy vagy? című műsorában Szegvári Katalin ezúttal Székely Gáborral beszélgetett, aki nem csupán világhírű matematikus, hanem egy olyan magyar, aki 40 év Amerikában eltöltött karrier után úgy döntött: hazatér. A műsorban végigkövethetjük Székely életútját a Madách Gimnáziumtól a National Science Foundation programigazgatói székéig, megismerhetjük tudományos eredményeit, köztük a távolságkorreláció fogalmát, és azt is, miért volt fontos számára mindig, hogy „meghódítsa” azokat, akik nem szeretik a matematikát.
„A Madách-kupa nekem felért egy Nobel-díjjal”
A beszélgetés Székely Gábor fiatalkori emlékeivel indult, Szegvári Katalin pedig azzal a kérdéssel provokálta: tényleg ő volt-e a legjobb matekos a gimnáziumban? Székely így válaszolt:
„Azt tudtam, hogy a gimnáziumban én vagyok a legjobb, mert nyertem Madách-kupát.”
Ez az iskola házi versenye volt, de számára sokkal többet jelentett egyszerű diáksikerélménynél. „16 évesen önbizalomnövelő, akármit kap az ember, az jót tesz egy életre.”
Erdős Pál látogatása: a döntő pillanat
A matematikai pálya iránti vonzalom nem a családból jött, hanem egy váratlan találkozásból:
„A világtalan egyik leghíresebb matematikusa eljött hozzánk, amikor kilenc éves voltam… Erdős Pál.”
Erdős első kérdése az volt: szereti-e a matematikát? Székely őszintén bevallotta: „Akkor nagyon nem szerettem.” Mégis, ez a találkozás indította el benne a kíváncsiságot, hogy később a világ egyik legidézettebb statisztikai mutatójának megalkotója legyen.
Amerikai karrier: az Ohioi kezdettől a Morgan Stanley-ig
Székely Gábor 40 évesen lépett ki először Amerikába, ahol végül tanszékvezető lett, majd a Morgan Stanley tudományos tanácsadójaként dolgozott. A karrierje kezdetét egy közös könyv adta meg Rózsa Imrével:
„A tanítványommal, akitől én többet tanultam, mint ő tőlem, írtunk egy könyvet algebrai mazus segszámítás címmel, amire megkaptuk a Kerbé Egyetemnek a matematikai díját.”
Ez lett a belépője az amerikai tudományos életbe.
„A távolságkorreláció a nevemhez fűződik”
A legfontosabb tudományos eredménye a távolságkorreláció:
„Egy olyan fajta függőségi mérőszám kellene a korreláció helyett, ami azt tudja, hogy ha nulla, akkor függetlenek. És ez a távolságkorreláció.”
Ez a módszer ma már szinte minden tudományterületen alkalmazásra került, „a zenészektől kezdve az orvoskutatókig, társadalomtudományban, természettudományban, tőzsdei alkalmazásokban.”
A tőzsdekrach, amit előre látott
Székely életének egyik különleges epizódja volt, amikor előre jelezte a 2000-es dotcom-válságot:
„Beküldtem a cikket a leghíresebb amerikai folyóiratnak, amit posta fordultával visszaküldtek… Három hónappal később összeomlott a tőzsde.”
A folyóirat ugyan nem közölte le a cikket, de a főszerkesztő bemutatta őt a Morgan Stanley vezetőinek, és így lett belőle pénzügyi tanácsadó.
„New York az nem Amerika”
Székely nem a keleti vagy nyugati part elit egyetemein dolgozott, hanem az ország belsejében. Mint mondta:
„New York az nem Amerika. Az, ami középen van, az Amerika.”
Ez a nézőpont különösen fontos volt számára, hiszen nemcsak elit közegben, hanem kevésbé ismert, de magas színvonalú egyetemeken is dolgozott, nevelt tehetséges diákokat.
Miért tért haza?
A beszélgetés egyik legszemélyesebb része az volt, amikor Szegvári Katalin megkérdezte, miért döntött a hazatérés mellett:
„Mindig szerettem Magyarországon élni. Amit egy kicsit külön választok attól, hogy dolgozni. Ha valakinek van valamilyen fejleménye, és meg akarja valósítani, akkor jó, ha elmegy a Silicon Valley-be… De ha nyugdíjas vagyok, akkor inkább itt szeretnék élni.”
Barátok, kultúra, család – ezek húzták haza, és már nem akart felelős pozíciót vállalni.
Aktív nyugdíjas: csak magának dolgozik
Ma már csak azt olvassa, ami igazán érdekli:
„A tudományos cikkeket olvasom, főként azok, amelyek mondjuk a távolságkoráciem alkalmazásairól szólnak.”
De csoportokat nem szervez, másokat nem igazgat – ahogy mondta: „Az agyam az ketyeg, de már nem szervezem a kutatócsoportokat.”
Emberi történet egy absztrakt tudomány mögött
Székely Gábor példája egyszerre szól arról, hogyan lehet egy élet munkájával világhírre szert tenni, és arról, hogy a tudomány mögött mindig ott van az ember: a kisgyerek, aki nem szerette a matekot, a diák, aki nyerni akart egy kupán, a kutató, aki jobbat akart találni a régi képleteknél. És végül az ember, aki hazajött, hogy abban a kultúrában éljen, ahol otthon érzi magát.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
