„Három nyelven tudok hablatyolni” – Batka Zoltán, a boldogság nyomában
Volt egyszer egy srác, aki Brooklynban tanult meg angolul, miközben vallási öregek otthonában villanykörtét cserélt. Ma ő a Népszava egyik sokat idézett újságírója, író, műsorvezető, aki szerint boldognak lenni annyi, mint „kifutni magunkat”. Sebes György vendége beszélgetése folytatódik Batka Zoltánnal, aki nyelvtanulásról, médiamunkáról, lehallgatásról, publicisztikáról és a boldogság definíciójáról is beszélt, éles, ironikus, néhol meghökkentően őszinte stílusban.
A beszélgetés első része itt található.
A brooklyni nyelvtanulás és a „yes, I can” filozófia
Batka Zoltán saját elmondása szerint három nyelven tud „hablatyolni”: angolul folyékonyan, spanyolul gyengébben, arabul középhaladó szinten. Az angolt egy brooklyni öregek otthonában tanulta meg, ahová egy J1-es diákmunkavízummal jutott ki. A jelentkezési beszélgetésen mindent az „Oh yeah, really?”-vel intézett el, mivel egy szót sem értett angolul. A szituáció abszurditását így foglalta össze: „Amerikában simán lehet a ‘yes’ és az ‘I can’-nel karriert csinálni.”
Később héberül is megtanult valamennyire, izraeli barátságai hatására pedig még arabot is kezdett tanulni – autodidakta módon, mert „olyan szép, cirkalmas betűi vannak”. Az orosz nyelv sem idegen tőle: „Gyerekkoromban orosz gyévacska volt a szomszédom, hát persze, hogy megtanultam valamit.”
„Felvettek a Népszabadsághoz, és Soros volt az első interjúalanyom”
A pályafutása a Népszabadság Online-nál kezdődött gyakornokként, de már az első héten interjúznia kellett Soros Györggyel. „Olyan mocskosan mentem be egy gyári riport után, hogy nálamnál csak Soros volt rosszabbul öltözve.” A gyors beilleszkedést a „meló” tette lehetővé – ahogy ő fogalmaz, „leadod a cikket, végigzongorázod az interjúalanyokat, akkor az megjelenik, ennyi.”
A gazdasági rovatnál tanulta ki az igazi szakmát két legendás szerkesztő, Tóth Levente és Várkonyi Iván mellett: „Kemény iskola volt, de befogadtak.” A szerkesztőségen belül sosem számított politikai hovatartozás, csak az, hogy valaki dolgozik: „Tudom, ma azt mondják, hogy baloldali lap, de volt ott jobbos kollégám is.”
A Népszabadság vége – „Ezt nem magyar agy találta ki”
2016 októberében a Népszabadságot egyik pillanatról a másikra bezárták. „Pizza, sör, új irodát ígértek, aztán hétvégén futár vitte ki a bezárás hírét.” Bár az újságírók sejtették a végét, a konspiratív stílus megdöbbentette: „Ez egy nagyon intelligens, nagyon konspiráló valaki műve volt. Nem magyar kultúrkörből jött.”
Batka nem esett kétségbe, szállodában vállalt munkát, majd néhány hónap után Horváth Gábor hívta a Népszavához: „Továbbírtam azt, amit elkezdtem.”
„Olyan vagyok, mint az esemény utáni tabletta”
A Népszavánál nincs konkrét szakterülete, de belpolitikai és oknyomozó anyagokat ír – titkosszolgálatoktól a honvédségen át a gazdasági ügyekig. „Rám rakódnak a nehéz feladatok.” Bár eredetileg a külpolitika vonzotta, „a belpolitika is olyan, mint a vízvezeték-szerelés: megvannak a maga szakmai dolgai.”
A titkosszolgálati forrásaival való kapcsolatot is így fogalmazta meg: „Ugyanolyan szakma, mint bármi más. Ugyanolyan emberek, mint te vagy én.”
„Az én feladatom leegyszerűsíteni a politikát”
Batka az újságírás mellett műsorokat is vezet – a Népszava „Hol élünk?” podcastját és a TKT újságíróklubját. Nem klasszikus műsorvezető, inkább közérthető magyarázó: „A politika túl van misztifikálva. Ma nem rocksztárok vannak, hanem politikusok – ez egy agybaj.”
Célja „visszahúzni a politikát a földszintre”, ebben partnerei Bolgár György, Bánó András és Németh Péter.
„Nem a pofon fáj, hanem a takony”
Két éven át folyt róla lejárató kampány a kormányközeli sajtóban. „Voltam pedofil, bolsevik, terrorista – vallásilag is beazonosítottak, nem sikerült.” De mint mondja: „A pofon az, amikor az út szélén ülsz és folyik a taknyod. Az, hogy írnak rólam valamit? Nevetséges.”
Az online kommentekkel jól szórakozik: „Mandinert minden reggel olvasom kávé mellett. Kommentezni nem kommentelek, mert az snassz.”
„Én nem vagyok sztár, hála Istennek”
Írt egy történelmi regényt is, ami meglepően jól fogyott. Nem klasszikus irodalmárként definiálja magát: „Nem nyerek Eszterházy-hasonmásversenyt.” A regénybe mindent beletett, amit magyarságról, történelemről gondol, és örül annak, hogy az olvasóknak mást jelentett, mint neki: „Legalább elindított valamit.”
A regény megjelenése és a kormányinfón való részvétel után viszont már nehezebb beépülni, nyomozni. „Ez baj. Én terepen működöm.”
„A boldogság az, ha kifutod magad”
A műsor zárógondolata Batkától származik, de Csernus Imre nyomán: „A boldogság az, amikor az ember kifutja magát. Megpróbálja kihozni magából a legtöbbet, és akárhova is jut, az az ővé.” És ha most puffan egy tégla? „Láttam Párizst, voltam újságíró. Pipa.”
Batka Zoltán története nemcsak a magyar média átalakulásának krónikája, hanem egy szívós vidéki srác példája arra, hogyan lehet kitartással, nyitottsággal és rengeteg melóval valakiből valaki.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
