„Túl sokat kaptam a ráktól, hogy visszacsináljam” – Gazsi Zoltán az életről, halálról és a saját út megtalálásáról
A Heti Jégbüfé vendége ezúttal Gazsi Zoltán volt – egykori cégvezető, motivációs előadó, a kék zóna magyar nagykövete, aki a vastagbélrákkal való hosszú küzdelmét nemcsak túlélte, de élete legtermékenyebb szakaszává formálta. Rangos Katalin őszinte és mély interjúja egy rendhagyó emberrel, aki a diagnózistól nem megroppant, hanem újraépítette önmagát – mások javára.
A salátától az önzetlenség napjáig
Gazsi Zoltán neve korábban az Iceberg salátagyártó céghez kötődött, amelyet 18 éven át vezetett. A pozíciótól nem kényszer hatására, hanem belső meggyőződésből búcsúzott el: „Éreztem, hogy már nem az motivál, hogy a salátát még több helyre elvigyük.” Ehelyett életét a „jó ügyek képviseletére” tette fel: megalapította az önzetlenség napját, bekapcsolódott az iskolai zaklatás elleni „Nem oké” kampányba, és tréningeket tart cégeknek – főként emberi értékekről.
„Megteremtettem magamnak a nyugdíjas koromat”
Amikor otthagyta a vállalatot, még nem tudta, hogy ezzel valami sokkal mélyebb dolog kezdődik. A kórházi kezelések és az új célok keresése párhuzamosan indultak. A betegség tudata nem bénította meg – ellenkezőleg: „Tulajdonképpen én ilyet soha nem csináltam, hogy felhívom a fiamat, menjünk el ebédelni szerdán délben.” Ez a lassulás, a fókuszváltás számára a tudatos jelenlét, a kék zónák filozófiájának megélése lett.
Kék zóna – nem marketing, hanem életstratégia
A kék zóna elnevezés azokat a földrajzi pontokat jelöli, ahol feltűnően magas az emberek élettartama. Gazsi Zoltán feleségével együtt személyesen is meglátogatta az ikariai és szardíniai falvakat, és saját bőrén tapasztalta meg a titkot: „A beszélgetés ott szent. Ha valaki elkésik a boltban, mert jót beszélgetett, megbocsátják.” Ezek az élmények formálták meg benne a felismerést: a kapcsolataink minősége a legnagyobb élethosszabbító erő.
„A statisztika nem rólam szól, hanem másokról”
A daganatos betegség sem múlt el nyomtalanul: hat éve folyamatosan visszatér, évente új műtétek és kezelések követik egymást. Mégis, Gazsi Zoltán megtanult együtt élni vele – nem áldozatként, hanem aktív résztvevőként. „Az orvosok mondták, hogy a hasártya-áttét után statisztikailag már nem kéne élnem. De én azt mondtam: a statisztika másokról szól.”
Jelenleg egy frankfurti peptid-vakcinás kezelésen vesz részt, amely a saját daganatszövete alapján tanítja meg az immunrendszerét felismerni a betegséget. „Ez még nem a végső megoldás, de legalább nem csak kívülről jön a segítség – ez már belülről dolgozik.”
„Nem akarnám visszacsinálni”
A beszélgetés egyik legmegdöbbentőbb fordulata, amikor Gazsi Zoltán kijelenti: „Ha visszatekerhetném az idő kerekét, és kiderülne, hogy egy évvel korábban megyek kolonoszkópiára, kiszedik a polipot, és semmi bajom, azt hiszem, nem csinálnám meg.” Ennek oka, hogy a betegség élete legmélyebb, legértékesebb kapcsolódásait és felismeréseit hozta el: „A lányaim dalt írtak nekem, amit eljátszottak, amikor kórházba mentem. Ha nem lettem volna beteg, soha nem történt volna meg.”
Vezetőként is mást jelent ma már
A cégvezetői múlt sem tűnt el nyomtalanul – erről szól Ember-szemlélet című könyve is. Vezetői filozófiájának lényege: „Látni kell a szociometriai hálót. Hogy ki miért működik együtt a másikkal. És csak akkor tudsz jól vezetni, ha ott vagy – fizikailag és emberileg is.” Ma már inkább a cégek emberi oldala érdekli – például a HR nélküli rendszerek, a dolgozói bizalom kiépítése vagy a hétköznapi érzékenységek felismerése.
„Nem a világot kell érteni – hanem önmagadat”
Gazsi a hírfogyasztásról is markáns véleményt fogalmaz meg: „A világ híreiből túl sokat tudunk, önmagunkról meg túl keveset.” Szerinte a boldogság kulcsa nem az, hogy megértjük, mi történik Teheránban vagy Washingtonban, hanem hogy felépítjük azt a belső biztonságot, ami nem a bankszámlánk egyenlegétől függ.
Ennek szellemében ő már nem olvas híreket – de lelkesen hallgat Harari- vagy mesterséges intelligenciával foglalkozó podcastokat, ha azok előrébb viszik az önismeret útján. A nagy felismerés így hangzik: „Én szeretném látni reálisan saját magam, mert akkor tudok jó döntéseket hozni.”
A rák mint tanító: veszély és ajándék egyszerre
A beszélgetés végén egy gondolat cseng vissza mindennél erősebben: az, hogy a halál közelsége nem pusztán félelmetes, hanem tisztázó erejű. Ahogy Gazsi Zoltán fogalmaz: „95%-a mindannak, amire most büszke vagyok, az elmúlt hat évben történt – amikor a rák megjelent az életemben.” A kérdés nem az, hogy mi történik velünk – hanem az, mit kezdünk vele.
„Nem a saját életüket élték – ezt bánják meg a haldoklók. Én igyekszem a sajátomat élni.”
És ebben Gazsi Zoltán – túl a betegségén, túl a salátákon, túl a pozíciókon – valóban példát mutat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
