„A Fidesz szavazatainak egy részét hozzácsalják” – Szanyi Tibor a választások esélyeiről és a demonstrációk hatásáról
Egy Pride, ami nem is Pride – hanem kormányellenes népítélet
A PIRKADAT július 1-jei adásában Szanyi Tibor, az Igen, Szolidaritás Magyarországért Mozgalom politikusa értékelte a hétvégi tömegtüntetést, amelyet a hatóságok betiltottak ugyan, mégis több tízezren vonultak fel Budapesten. „Ez ugyan Pride-nak indult, de a legkevésbé sem volt Pride… ez egyértelműen egy kormányellenes felvonulás volt” – szögezte le Szanyi. Mint mondta, az LMBTQ-jelképek szinte eltűntek a demonstrációról, helyette a „kormány menjen a fenébe” üzenet uralta a megmozdulást.
A rendszerváltás óta nem látott tömeg
Szanyi saját politikai tapasztalataira hivatkozva becslést is megkockáztatott: szerinte a mostani tüntetés „a második legnagyobb tömegmegmozdulás volt 1957. május 1-je óta”. Bár szerinte az 57-es demonstráció „öt-hatszázezer embert mozgatott meg”, a mostani is „nagyságrendileg 200-250 ezer fő lehetett”. A legfontosabb azonban nem is a létszám volt, hanem a szervezetlenség: „nem kellett ide semmilyen politikai erő… az emberek maguk jöttek el.”
Az önkormányzat, mint „gyülekezet”
Szanyi védelmébe vette Karácsony Gergelyt, aki főpolgármesterként engedély nélkül tartotta meg az eseményt: „önkormányzati rendezvényhez tényleg nem kell gyülekezési engedély, tekintettel arra, hogy az önkormányzat maga egy gyülekezet.” Ez szerinte jogi és morális értelemben is megállja a helyét.
Lehet-e ebből politikai fordulat?
A műsorvezető, Breuer Ádám arra is kíváncsi volt, hozhat-e valódi változást a demonstráció. Szanyi azonban óvatosan fogalmazott: „ezzel még önmagában nem dőlt el semmi.” Szerinte korábban is voltak hatalmas tüntetések, mint az influenszer-demonstráció a Hősök terén, de ezek sem hozták meg az áttörést. „Ez mindig ilyen gőzlevezetés. Utána szokott lenni egy ilyen vákuum.”
Van-e még értelme a választásnak?
A beszélgetés egyik legerősebb állítása a következő volt:
„A Fidesz szavazatai három komponensből állnak össze: eleve kap egy jó sok szavazatot, utána megvásárol egy csomó szavazatot, és ami még hiányzik, azt pedig hozzácsalja.”
Ez a mondat rávilágított arra, miért tartja Szanyi illuzórikusnak az esélyegyenlőséget a választásokon. Mint fogalmazott: „nem vagyok benne biztos, hogy a szó valódi értelmében ez választás lesz.”
Külön hangsúlyozta a kampányfinanszírozás aránytalanságait: „ha egy nagy üdítőipari cég és Mari néni házi szörpje versenyez, reklámerőben ki fog nyerni?” Ez szerinte már nem demokrácia, hanem piaci túlhatalom.
Skandináv példák és a magyar valóság
Szanyi más országok választási szabályozására is utalt: „Észak-Európában ezt a lehető legszigorúbban szabályozzák… van egy általános választási alapítvány, amelyik diszponálja a lehetőségeket.” Amerikát is példaként említette, ahol legalább az adományozási források között lehet választani, és bizonyos korlátok ott is érvényesek.
Ezzel szemben Magyarországon – ahogy fogalmazott – „szabad a csók”: nincs érdemi korlátozás a kampányköltésekre, ami veszélyes precedenst teremt.
Budapest mint liberális főváros
Végül a főváros szerepéről is beszélt. Szanyi hangsúlyozta, hogy „Budapest mindig egy multikultiváros volt… olyan időszakok is voltak, amikor nem is volt magyar többség.” Ebből fakad, hogy szerinte a főváros természetes módon fogékonyabb a szabadságjogok iránt. De ez nem feltétlenül elég: „Itt viszonylag könnyű nagy tüntetéseket szervezni… de az már kérdés, hogy ebből lesz-e politikai lendület.”
Összegzés: forradalom vagy gőzlevezetés?
A beszélgetés alapján Szanyi Tibor két dolgot állít egyszerre: a rendszer átalakítása nem lehetetlen, de a jelenlegi környezetben az esélyei csekélyek. A szombati tüntetés erőt mutatott, de hogy ez politikai eredményhez vezet-e, az szerinte kétséges.
Mégis, egyvalamiben hisz: a budapesti polgárság szabadságszeretetében. És abban, hogy „nem kell ide párt – az emberek maguk is tudják, mikor van elég”.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
