„Ha tárgyalunk, nem lövöldözünk” – Kis-Benedek József a hormuzi válságról, az iráni atomprogramról és a diplomácia esélyeiről
A Heti TV stúdiójában Breuer Ádám ezúttal Dr. Kis-Benedek Józseffel, a magyarországi biztonságpolitika egyik legismertebb elemzőjével beszélgetett a közel-keleti helyzetről. A téma a Hormuzi-szoros, az iráni atomprogram, a háttérben folyó diplomácia és a katonai fenyegetések mozgástere volt – vagyis mindaz, ami ma a világ egyik legveszélyesebb geopolitikai gócpontját jelenti.
Irán nem tűnt el – csak „visszalő”
A beszélgetés nyitányaként Kis-Benedek világossá tette: „az iráni atomprogram néhány hónapra vissza van vetve, de nem semmisült meg”. Az amerikai–izraeli légicsapások hatását illetően nincsenek pontos adatok – a hírszerzési források ellentmondásosak, sok a spekuláció. A szakértő szerint Irán vélhetően továbbra is birtokol 400 kg 60%-ra dúsított uránt, ami „kb. tíz doboz tej térfogata”, tehát könnyen mozgatható, elrejthető.
Az izraeli támadások sikerességével kapcsolatban Kis-Benedek nem fogadja el a „sikertelen akció” narratívát: „Izrael megnyitotta a kapukat – a légvédelmi rendszerek megsemmisítése révén bármikor be tud lépni Irán légterébe.” A ballisztikus rakéták fenyegetése ugyan csökkent, de „nem szűnt meg”. Ráadásul a legújabb, hiperszonikus iráni fejlesztések ellen még az izraeli négyszintű légvédelem is tehetetlen.
Diplomácia vagy háború?
A beszélgetés egyik kulcsmondatát Kis-Benedek így fogalmazta meg:
„A diplomáciának mindig működnie kell – békében és háborúban is tárgyalni kell. Addig, amíg tárgyalunk, addig nincs baj.”
A háttérben már folynak titkos tárgyalások, de ezekről a közvélemény alig tudhat valamit. Kis-Benedek szerint ez természetes, hiszen „senki sem akar nyilvánosan belebukni egy sikertelen tárgyalásba.”
Lezárható-e a Hormuzi-szoros?
A Hormuzi-szoros stratégiai fontosságáról Kis-Benedek világosan fogalmazott: „Irán képes lenne lezárni, de nem akarja. Ez a végső megoldás, a final solution.” Egy ilyen lépés globális olaj- és gázválsághoz vezetne, „több országot uszítana maga ellen”, és hosszú távon Iránnak is ártana. Ráadásul az USA haditengerészete gyorsan reagálna, és a tengeri blokád nem maradna fenn tartósan. „Több lenne benne a kár, mint a haszon.”
Kinek a döntése?
Az iráni, izraeli és amerikai vezetők szerepét Kis-Benedek kulcsfontosságúnak tartja. A jelenlegi helyzetet így írja le:
- Trump: „Nem rajongott azért, hogy be kellett vetni a B2-es bombázókat… ő inkább tárgyalásos megoldáspárti, de nem ismeri a nem szót.”
- Ali Hámenei: „Nem fog változni. Közel 90 éves, nem enged a gondolatvilágából. Folytatni akarják az atomprogramot – ezt nem is tagadják.”
- Netanjahu: „Nem tudja megoldani az izraeli belső válságokat. A Hamász-túszok ügyét sem tudta lezárni, ami óriási társadalmi feszültséget okoz.” Kis-Benedek szerint „ideje lenne váltani, csak az a kérdés, hogy kire.”
Mégis, Kis-Benedek optimista: „A diplomáciai tárgyalásokban mindig van esély. Lehet, hogy lassú, lehet, hogy nehéz, de ez az egyetlen járható út.”
Reális-e az izraeli vagy amerikai katonai megoldás?
Bár a katonai lehetőség mindig ott lebeg, Kis-Benedek szerint jelenleg nem cél a nyílt háború. Sem Iránnak, sem a Nyugatnak nem érdeke az olajpiac felrobbantása vagy a globális árdrágulás. Ugyanakkor a fenyegetés mindig része a nyomásgyakorlásnak: „A háttérben ott van a fegyver, de előtte mindig jön a tárgyalóasztal.”
Összegzés: kényes egyensúly, törékeny nyugalom
A PIRKADAT különkiadásában elhangzottak alapján egyértelmű: a status quo pillanatnyilag fennáll, de rendkívül törékeny. Irán atomprogramja nem állt le, csak ideiglenesen lassult. A nemzetközi diplomácia csendben dolgozik, de az idő sürget.
Kis-Benedek József zárszava pedig figyelmeztető, mégis reménykeltő:
„Tárgyalni mindig kell – akkor is, ha a másik oldal nehéz ember. Mert ha nem tárgyalunk, akkor lövünk.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
