„A bűzlő seb mítosza” – amikor Baka István a jambusokkal kongat kolompot
Baka István költészetének újraolvasása ezúttal Szolláth Mihály szemüvegén át történt meg a Fülszövegelő című műsorban. Diósi István vendége a költő, irodalomtörténész és pedagógus volt, aki két megrázó Baka-verset, a „Filoktétészt” és a „Tézeuszt” hozta el. A beszélgetés során ókori mítoszok, halálközeli víziók, verseléselmélet és a hatalommal szembeni erkölcsi kérdések sűrűsödtek össze – és szóba került egy esős szegedi délután is, amikor Szolláth még nem tudta, hogy egy legendával beszélget.
„Súlyos aktuális nagyköltészet” – és mégis kevesen olvassák
Diósi István nyitómondatában Keresztúri Tibor Baka Istvánról írott sorait idézte: „Súlyos aktuális nagyköltészet. Érthető hát, hogy maroknyi hívén kívül senki nem olvassa, nem ismeri.” A Heti TV és a SzofiPress közös kulturális műsora, a Fülszövegelő épp ezen szeretne változtatni: irodalmárok és laikusok egyaránt egy-egy versen keresztül idézik meg Baka István világát, a cél pedig, hogy újra kézbe vegyünk egy bakakötetet, és újraolvassuk – vagy először fedezzük fel – a magyar irodalom egyik legnagyobb posztumusz költőjét.
„Tűznehéz” szavak és súlyos sorsok
Szolláth Mihály, a „Tűznehéz” című verseskötet szerzője, költőként és tanárként is mélyen elkötelezett Baka költészete iránt. A műsorban két Baka-vershez fűzött gondolatokat: a késői, 1994-es „Filoktétész”-hez, és az 1989-es „Tézeusz”-hoz. A címadó kifejezés – „tűznehéz” – egy Pilinszky-idézetből származik: „az újszülöttek, lucskos és haldoklók tűznehéz ingét viseltem”, és nemcsak Szolláth saját költészetére jellemző sűrítés, de Baka világához is kulcsot ad.
A leprás hős, aki „kolompol a jambusokkal”
A „Filoktétész” című vers mitologikus hőse bűzös sebeivel éppolyan kitaszított, mint Baka saját magát látja a halál árnyékában. A versben a klasszikus forma megbomlik – a rímek lefoszlanak, mint a leprás bőre –, csak a jambusok konganak, mint a kolomp, figyelmeztetve, hogy „bűzlik minden dicsőség”. Szolláth Mihály így értelmezi a vers több rétegét:
- Mitikus szint: a görög történet Filoktétészről, akit a bűzös sebei miatt kilenc évre magára hagynak.
- Poétikai szint: a vers önmagáról is szól, rímfosztott jambikus sorai a testi és formai leépülést tükrözik.
- Etikai-politikai szint: a hatalom bűzlik, a dicsőség mindig valaki szenvedésével jár. „Minden íjhúrt, leprától eltorzult vigyor feszít meg.”
Ahogy Szolláth fogalmazott: „Akármit csinál a hatalom, ott mindig rohadás van.” A vers utolsó sorai már apokaliptikus víziót festenek: a „halálra sebzett időből vér csorog”.
Tézeusz vagyok, és a labirintus én vagyok
A második vers, a „Tézeusz” szerepvers: a hős belső monológja, aki felismeri, hogy nemcsak a szörnyeteg (a Minótaurosz), hanem a labirintus is ő maga. A szöveg mélyen pszichologikus: a bűntudat, a vágy, az önmarcangolás és a kettős identitás küzdelme.
„A labirintus én vagyok. A kín, a kély, a vaksötényt, a fény magamra rontok.”
Ez már nem mítosz, hanem önvallomás. Szolláth szerint: „Az igazi labirintus bennünk van. Mi tesszük kuszává a saját életünket.” A vers egyértelműen rávetíthető Baka életének mélypontjaira is – a művészi önazonosság keresésére, az önkétely és az önpusztítás fájdalmas egységére.
Egy költő, egy véletlen találkozás és egy életre szóló hatás
A műsor egyik legszemélyesebb pillanata Szolláth Mihály fiatalkori élménye volt: 19 évesen, könyvesbolti eladóként találkozott Baka Istvánnal, akit akkor még nem ismert. A beszélgetés Pilinszkyről, Dosztojevszkijről, Istenről szólt – és másfél órán át tartott. „A boltvezető már mutogatott, hogy zárni kéne, én meg csak beszélgettem a vevővel” – mesélte Szolláth mosolyogva.
Egy metafora-galaxis, amit újra és újra felfedezhetünk
A beszélgetés vége felé mindketten egyetértettek abban, hogy Baka István életműve egy univerzum. Egy „metafora-galaxis”, amelyben minden újraolvasáskor új értelmek, új mélységek nyílnak meg. Az életmű nem könnyű, és épp ezért nem is népszerű – de a benne rejlő igazságok, erkölcsi kérdések, lírai erő és kulturális gazdagság megkerülhetetlenné teszik.
A beszélgetés emlékeztetett arra is, hogy a teljes életmű ma már elérhető online, és hogy a Baka István Baráti Kör Facebook-oldalán rendszeresen osztanak meg gondolatokat, reflexiókat, irodalmi elemzéseket.
„Valóságos univerzum, ahol minden szó mögött ott egy újabb világ” – fogalmazott Diósi István.
Egy elfeledett nagy költő, aki ma is megszólít
Baka István versei nem díszversek. Nem idézhető könnyen, nem „tananyagbarát”. De aki egyszer behúzódik a sorai közé, azt nem engedi el. A Filoktétész és a Tézeusz című versek egyszerre mitologikusak, személyesek és végzetes erejűek. És nem utolsósorban – súlyosan aktuálisak. Akárcsak maga Baka István.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
