„A nagyfater legalább megpróbálta” – Fodor János vallomása hitről, hűségről és egy szebb közéletről
Sebes György „Volt Egyszer” című műsorának második részében Fodor János élete talán legemberibb és legőszintébb arcát mutatta. A médiából kiszorult, de belső tüzét sosem vesztő riporter arról mesél, hogyan vált az intézményes újságírás kiszorítottjából olyan közösségi kezdeményezések motorjává, mint az Egészségliget vagy a Rádió BéS. A beszélgetés egyszerre szól megaláztatásokról, túlélésről, kreatív lázadásról – és arról, hogy még ha minden ajtó be is zárul, az ember akkor is képes saját ajtót ácsolni magának.
Az első rész itt látható.
„Ott éreztem először, hogy nincs másik ajtó”
A tévés pálya kényszerű lezárása után Fodor János úgy érezte, először nincs hová továbbmenni. Mint mondta, „mindenki azt hitte, hogy a Fodor már valahol van” – vagyis ismertsége egyenesen hátrányt jelentett. A kereskedelmi világba nem hívták, ő pedig nem tudott vagy nem akart „kuncsorogni”.
A közszolgálati rádióhoz fűződő kapcsolata is elvágódott: a rádióelnöki pályázata után – amit többször is beadott – egyszerűen nem engedték be többé a Bródi Sándor utcai épületbe. „Olyan voltam, mint egy sértődött nagy kamasz. Többé oda nem mentem.”
Egészségliget: egy szűrőbuszokkal teli utópia
A médiából való kiszorulás után Fodor egy különleges projektbe kezdett: létrehozta az Egészségligetet. Egy évig tartó, önkéntes alapon működő rendezvénysorozatot a Városligetben, ahol orvosok és kórházak ingyenes szűréseket végeztek.
„Évente megmentettünk x embert” – mondta büszkén. A politikai váltás és az ezzel járó „érdekérvényesítési” célozgatások miatt végül ez is véget ért, de a koncepciót a Richter Gedeon cég országjáró formában továbbvitte.
Pacsirta Rádió: „Azt akartam, hogy igazat mondjunk”
A 2014-es választások előtt jött az ötlet, hogy hozzanak létre egy ideiglenes rádiót, amelynek egyetlen küldetése van: az igazság kimondása, politikai oldalaktól függetlenül. Fodor összegyűjtötte egykori mestereit és kollégáit – százan jelentek meg az első hívásra.
„Ez az életem legnagyobb elégtétele volt” – mondta. A Pacsirta Rádió néhány hónapig működött, de országos visszhangot váltott ki. Teljesen önerőből jött létre, egyetlen fillér állami vagy piaci pénz nélkül, „nulla forint reklámköltéssel”.
Rádió BéS: a közélet mentesen is lehet közösség
A Pacsirta után megszületett a Rádió BéS ötlete. Eredetileg női rádiónak indult volna, de hamar kiderült: nem rúzsról és cipőkről lesz szó. A cél az volt, hogy olyan politikamentes platform szülessen, ahol értékekről – gyereknevelésről, kultúráról, egészségről – lehessen beszélni. Fodor úgy fogalmazott: „nem a különbségeket, hanem a közös pontokat kerestem”.
A rádió máig működik, immár több mint tíz éve. „Most 73 műsorunk van. Nem tudom, van-e még egy rádió, ahol ennyi önálló szerkesztőség működik.”
„A hovatartozás érzése a legfontosabb”
A Rádió BéS munkatársai önkéntesek. Nincs fizetés, nincs titkárnő, egyetlen főállású rendszergazdát kivéve. A rádió egyesületi formában működik, a tagok saját zsebből fedezik a költségeket. A motiváció mégis erősebb bármilyen honoráriumnál: „a valahová tartozás érzése”.
A rádió főként az idősebb generáció számára biztosít fórumot. „Az 50 fölöttieknek ez lehetőség, hogy még hallassák a hangjukat.” Fodor szerint nem a fizetés hiánya a nehéz, hanem az, ha valakit nem fogadnak be sehova.
„Nem lettem rádióelnök, hát csináltam egy rádiót”
Fodor többször is ironikusan megjegyzi, hogy „nem lehetett rádióelnök, hát csinált magának egy rádiót”. Ez a mondat többről szól, mint öniróniáról: a közszolgálatiság megrendülése, a politika által dominált intézmények világában ez az egyik utolsó szigete a független, értékalapú médiának.
„Én csak azt csináltam, amit szerettem”
Fodor infarktust is kapott – egy „jól viselt” szívrohamot – de mint mondja: „én nem élem meg ezt teherként”. Minden projektet, rádiót, rendezvényt örömből csinált. „Soha nem vállaltam munkát pénzért… ha diszkomfortom volt, otthagytam.”
A beszélgetés végén, kisunokája szavaira emlékezve („ez az élet rendje”), Fodor összefoglalja életfilozófiáját: „élni jó. Dolgozni jó. És próbálj meg úgy élni, hogy azt mondhasd: a nagyfater legalább megpróbálta.” Ez a mondat nemcsak egy életút mottója lehet, de egy egész generációé, amely még hitt a hivatásban – és a rádiózásban.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
