„Az ország élhetetlenné válik, ha a gyűlölet uralja” – Fodor János életútja a mikrofon mögül a képernyőig
Sebes György „Volt Egyszer” című műsorának vendége ezúttal Fodor János riporter volt, aki őszintén és szenvedéllyel beszélt rádiós és televíziós pályájáról, közszereplői sorsának árnyoldalairól, valamint a média világának változásairól. A beszélgetés első része egy különleges életutat tár fel: hogyan lett egy testnevelési főiskolát végzett sportolóból meghatározó médiaszemélyiség – és hogyan hatottak rá a politikai fordulatok és személyes konfliktusok.
A név, ami vagy mond valamit, vagy nem
Fodor János neve nemcsak sokak számára ismerősen cseng, de megosztó is – ahogyan ő maga fogalmaz: „vannak, akik utálnak, és vannak, akik kedvelnek”. A riporteri lét nyitottsága és sebezhetősége egyszerre volt számára inspiráló és fájdalmas. Az internetes kommentkultúráról így vélekedett: „én ezért nem olvasom a kommenteket, mert csak felidegesítem magam, de kellene, mert visszajelzések”.
A költözését követő gyűlöletkeltő támadások – egy „fából faragott bomba” bedobása – mély nyomot hagytak benne: „ezek megmaradnak… ha valamiért élhetetlenné kezd válni ez az ország, akkor az pontosan ez a gyűlölet”.
A testneveléstől a mikrofonig
Fodor János testnevelési főiskolai tanulmányai után egy évig tanított, ám már korábban is érdeklődött a rádiózás iránt. Jelentkezett a riporteriskolába, ahová elsőre „csak fizikai dolgozók gyerekeit” vették fel – másodszorra már sikerrel járt. „700-an jelentkeztünk, és hatot vagy nyolcat vettek fel.”
A tanítás mellett végzett iskola után Mester Ákos biztatására gyakornokként kezdett dolgozni a rádióban – kisebb fizetésért, gyerekkel, mégis elhivatottan. A Krónika rovatban kezdte, de eredetileg sportosztályba akart kerülni, ahol azonban „rossz hangja” miatt elutasították – anélkül, hogy valaha hallották volna.
Az első élő adás – és egy lecke Vitray Tamástól
Első élő adása – a Havas Henrikkel közösen készített „Munkamagazin” – legendás pillanat volt: „10 órakor kezdünk. 9:58 Tamás sehol. Adás indul, Fodor megszólal…”. Vitray csak a kocsiban ült és hallgatta a műsort, mondván: „csak meg akartam hallgatni, mibe ülök be”. Fodor szerint: „ez egy nagy lecke volt – sose győzz a stúdióban”.
A 168 óra – „oda csak teljesítmény alapján lehetett bekerülni”
A 168 óra című műsor a szakmai fejlődésének egyik csúcspontja volt. „Oda csak és kizárólag a teljesítmény alapján lehetett bekerülni… ha egy vacakot hoztál, kiszórtak.” Neveket is említ: Rangos Katalint, Szénási Sándort, Havas Henriket – „ott lett sok emberből igazi újságíró”.
Egy szegénységről szóló anyag elkészítése azonban konfliktusba sodorta egy egykori párttitkárral, aki megtagadta az anyag adását – „ez az én anyagom, add vissza” – és végül ez vezetett kirúgásához.
A képernyőn – „néztem, de nem láttam”
Kondor Katalin közbenjárására a televízióhoz került, ahol a híradóban dolgozott, de arcát „letiltották” – állítólag Kádár feleségét zavarta „a pulóveres szakállas fickó”. Ez nem törte meg: „műfajidegen módon” publicisztikákat készített, ahol a kép és szöveg együttes erejét használta: „addig néztem a világot, de nem láttam”.
Egy új világ nyílt meg előtte – orvosoktól színészekig, műsorvezetőtársai között Déri János, Endrei Judit, Kudlik Júlia is szerepelt.
A szakmai megaláztatások sora
A televízióból is „derült égből villámcsapásként” küldték el – felmondólevél helyett egy kézfogással: „úgy gondoltam, hogy úgy tisztességes, hogy elköszönjek tőled.” Korábban hónapokig nem kapott feladatot, pedig – ahogy ő mondja – „már mindenhez értettem, még felmosni is tudtam volna”.
A sors mégis újra mellé állt – a 2-es csatornán a Balló–Horváth–Román trióhoz került, akik befogadták: „Balló elővett egy papírt, aláírta és azt mondta: tessék – ez egy nagy dolog volt”.
A hang megmarad – a rádió mindig ott volt
A televízió mellett végig dolgozott a rádióban is – Petőfi, Danubius, Calypso – és ez nemcsak anyagi biztonságot, hanem szakmai szabadságot is adott. A „Csevegés” című sorozat sikere bizonyította, hogy „jó beszélgetőtárs vagyok, ki tudom nyitni az embereket”.
„Minden kirúgás jól jött”
Fodor János története a médiában való helytállás, újrakezdés és tanulás története – minden hátrányt és kirúgást lehetőségként értékel: „minden fék nekem az életemben jól jött. Minden kirúgás jól jött”. Egy ország médiatörténetének képe bontakozik ki szavai nyomán, egy olyan ember tolmácsolásában, aki minden médiumban ott volt – csak épp nem mindig látszott. És aki még mindig hisz abban, hogy a nyilvánosságnak értelme van – ha nem is mindig ára nélkül.
A folytatás itt látható.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
