„Én mindig is láthatatlan akartam maradni” – Tóth Judit az úttörő tévés szerkesztők világáról
Egy jogász, aki sosem lett jogász, de annál fontosabb televíziós – Szegvári Katalin vendége az Aula című műsorban régi alkotótársa, dr. Tóth Judit volt, aki elmesélte, hogyan lett a magyar televíziózás úttörő korszakának egyik meghatározó szerkesztője, miért nem akart soha képernyőre kerülni, és milyen örökséget hagyott maga után – szakmailag, emberileg és családilag is.
Jogász helyett újságíró, újságíró helyett tévés
Tóth Judit sosem dolgozott jogászként, noha doktorátusát jogból szerezte: „Mindig újságíró voltam, 16 éves koromtól.” A jogot csak azért végezte el, mert enélkül nem lehetett hivatalos státuszt szerezni az újságírásban. Már egyetemistaként aktívan írt, „nem volt olyan lap szerintem, ahova nem dolgoztam volna.” A Magyar Televízióba is az írás révén került, amikor a meseíróként is ismert Csukás István meghívta a gyerekosztályra dolgozni.
Politikai érzék nélkül a HÉT-be
A politikai magazinműsor, a HÉT szerkesztőségébe teljesen „hájék Kovács” módjára került be: „Semmiféle politikai érzékem, hozzáértésem nullával volt egyenlő.” Ennek ellenére gyorsan beilleszkedett a szerkesztőségbe, ahol a szórakoztató és közéleti műfajok határán egyensúlyozó új formátumokat kísérleteztek ki. A rövid, frappáns „lószák” – kis szatirikus riportfilmek – az ő nevéhez és munkatársaihoz fűződnek. Ezek voltak az elsők, ahol „a műsorkészítőnek is lehetett véleménye.”
Fákat, oszlopokat és rendszereket döntöttek meg
A legendás Vámosmikolai riport a diófák kivágása ellen („Ne vágj ki minden fát!”) már Ráday Mihállyal készült hármasban – és díjat is nyertek vele. Ugyanez az alkotócsapat készítette az „oszloperdőről” szóló anyagot is, amelynek hatására „egy oszlopon van minden” – Tóth Judit szerint ez a változás az ő riportjuk nyomán történt. Bár sosem keresték a reflektorfényt, munkájuknak közvetlen társadalmi hatása volt.
Láthatatlan maradni – tudatos döntés
Tóth Judit mindig kerülte a szereplést: „Kivágtam magam az anyagból, még a hangomat is.” Amikor az új főszerkesztő, Hajdú János megszüntette a szerkesztői pozíciókat, és riporterré kellett válni, Judit úgy alkalmazkodott, hogy gyakorlatilag „láthatatlan riporter” lett. Ugyanígy reagált akkor is, amikor a híradós 03-as anyagokat kellett készítenie: „A 030 lett az én műfajom – teljes abszurd, mert addig mindig nagy anyagokban gondolkodtam.”
A rendszerváltás dokumentálása
A Bánó András-féle „Egyenleg” műsorban már „kopfot kellett mondani”, ami számára a legnehezebb rész volt, de közben a legizgalmasabb is: „A rendszerváltást végigcsinálhattam mindenkivel, aki akkor szóba jöhetett mint politikus.” Interjút készített Antall Józseffel még azelőtt, hogy bárki ismert volna a nevét. Az akkori Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság vezetője így mutatta be: „Most bemutatom önnek Magyarország leendő miniszterelnökét.”
A televízió szeretete és a „Volt” című műsor
Bár az Egyenleg megszűnt, Tóth Judit továbbra is aktív maradt: dokumentumfilmeket készített, dolgozott a budapesti régiós híradóban, a Reggel című műsorban, civil műsorokban, sorozatokban. Saját szívügye a „Volt” című sorozat volt, amely egyfajta televíziós időutazásként működött: „Visszanéztük a híradó anyagait 10-20-30 év távlatából, aztán megnéztük, mi lett a szereplőkkel.” A főcímet férje, Rák József, az MTV legendás trükkoperatőre készítette – „a mi konyhánkban.”
Generációs örökség: a lány és az unokák
Lánya, Eszter a gyógyszerészi diploma mellé elvégezte az Iparművészetit is, animációs filmesként indult, de – Tóth Judit kérésére – „még egy lábon áll”, így a gyógyszerészet biztos hátország maradt. Az unokák is kreatív pályákat választanak: egyikük számítógépes játéktervezést tanul Hollandiában, másik biomérnöknek készül, a legkisebb grafikát tanul.
Jó döntés volt?
A műsor záró kérdésére, hogy megbánta-e a pályaválasztását, Tóth Judit határozott választ adott: „Nem akartam jogászkodni. Szerettem, hogy valami hasznosat csinálok.” A jogi tudás biztonságot adott, de az igazi hivatása mindig a szerkesztés, az alkotás, a háttérmunka volt. S hogy jól döntött-e? „Akkor jól döntöttem, most semmiképpen nem döntenék így. De mi jól tudtunk együtt dolgozni.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
