„Kimondó akartam lenni, nem bemondó” – Auth Magda őszinte vallomása a rádiózás aranykoráról és bukásáról
Legendás bemondók, élőben blattolt hírek, virslis reggelik a hajnali stúdióban, és kimondott igazságok – ebben a szellemes, nosztalgikus beszélgetésben Auth Magda egy letűnt világ kulisszatitkaiba avatja be a nézőket. A Volt Egyszer című műsor vendégeként mesélt szakmai útjáról, a bemondói mesterség kihalásáról, és arról is, miért távozott végül a rádióból.
A nagy bemondógeneráció utolsó tagjai
„Te a nagy bemondó generáció egyik utolsó tagja vagy” – kezdte a beszélgetést a műsorvezető, amit Auth Magda így erősített meg: „Egyik utolsó tagja, így ahogy mondod.” Felidézte, hogy egykor 36 hivatalos bemondója volt a Magyar Rádiónak, ma már csak néhányan maradtak.
„A hír az egy szakma, ha tetszik, ha nem” – hangsúlyozta. A hírolvasásról is elmondta: „Megtanulni úgy blattolni, hogy a szemed két sorral lejjebb van, mint amit olvasol – nagyon nehéz.” Annak idején egyetlen vessző áthelyezése is szentségtörésnek számított.
Az „Álljunk meg egy szóra” kulisszatitkai
Vágó Istvánnal együtt 10 évig dolgozott az Álljunk meg egy szóra című műsorban. „Volt, hogy rosszul kellett mondani egy mondatot. Az nehéz volt, mert az agyad automatikusan kijavítaná” – mesélte. A műsort nagyon szerette, sajnálja, hogy megszűnt: „Ilyenek ma már nincsenek.”
Színészi álmok helyett bemondói pálya
Gyerekként színésznő akart lenni, 14 évesen a Belvárosi Irodalmi Színpadon kapott alapos képzést. A Színművészeti Főiskola felvételijén a harmadik rostán esett ki. „Úgy megviselt, hogy a nyaram kész volt” – emlékezett. Mint megtudta, a horvai osztályban nem akartak „még egy Béres Ilonát”.
Ezután sem adta fel: „Nem akartam bemondó lenni, hanem kimondó. Aki kimondja az igazságot.” Végül egy hirdetésre jelentkezett, azonnal felvették.
27 év a rádióban
„Ez nem sok, de rengeteg” – fogalmazott a 27 év rádiós pályáról. A bemondói munka rendszertelen volt: „Egy rendszer volt, hogy rendszertelen.” Hajnali háromkor kelt, vagy épp éjszakai műsort fejezett be hajnalban.
Az anyaságról így mesélt: „Egy napot nem voltam betegállományban a gyerekek miatt. Rendes férjem volt, aki sokat besegített.”
Emellett megtanult vágni, riportokat készített, az Irodalmi osztályon például Színészmúzeum sorozatot csinált idős színészekkel. Kiemelte: Tolnai Klárival és Benkő Gyulával készítette az utolsó ilyen felvételeket.
„A rádió már nem az a rádió volt”
A rádió végét így idézte fel: „Amikor jött a Fidesz, nagyon az útjukban álltam. Mi voltunk a ‘zac’, aki még látott és hallott igazi rádiót.”
A személyes hangulatát jól mutatja egy anekdota: „Az orvos mondta, hogy a biológiai órám teljesen összeomlott. A szervezet nem bírja, ha hol hajnalban kelsz, hol késő este fekszel.”
Amikor végül elküldték, tudta, hogy ezt már nem bánja: „Egy kicsit lazább, egészségesebb élet jött.”
Legendás hangok és anekdoták
Sok legendás bemondóról mesélt: Bőzsöny Feri, Dömög Gabi, Erős Anna, Debrenti Piroska, Szalóci Pali. A Bartók Rádiót különösen szerette: „Ott nem volt politika. Beethoven és Mozart volt.”
Egy kedves történetet is elmondott: „Volt, hogy hajnali műszakban virslit főztünk a stúdióban, hogy emberségesebb legyen a kezdés.”
A híradóból való távozás
A televíziós híradóból történt eltávolítását így írta le: „Kiderült, hogy kinek kellett a helyem. Szépen becsomagolták. Kijöttem a tárgyalásról, és eltört a mécses. A technikusok jöttek oda, hogy mennyire sajnálják. Nekem ez volt a legfontosabb visszajelzés.”
A színvonal zuhanása
„A legnagyobb bajom, hogy a színvonal zuhan, zuhan, zuhan” – mondta a mai médiáról. A régi idők rádióját és tévéjét már nem látja viszont.
A végszavaiban összefoglalta: „A nyelvből élek, szépen beszélni. De ma már egy műsor fél órát tart, és lejárt a fél óra.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
