„Az életem szerelme lett Reigl Judit” – a magyar festők újrafelfedezéséről beszélt Makláry Kálmán a Heti Jégbüfében
Mi köze van a magyar festészet legdrágább alkotásainak a párizsi piacokhoz és a magyar műgyűjtők ma is alakuló ízléséhez? Miért érzi küldetésének Makláry Kálmán, hogy az elfeledett emigráns magyar művészek nevét visszahozza a köztudatba? A Heti Jégbüfé legutóbbi adásában ezekről is szó volt – rendkívül szenvedélyes és tanulságos beszélgetésben.
A magyar képzőművészet hontalan hagyatéka
Makláry Kálmán, a Falk Miksa utcai Makláry Fine Arts Galéria vezetője és a kortárs magyar festészet nemzetközi képviseletének egyik legelkötelezettebb alakja volt a Heti Jégbüfé vendége. A beszélgetés kiindulópontja az Oral History jellegű interjúkötetsorozat volt, amelyben Bánó Andrással együtt a legjelentősebb magyar műgyűjtőket, galériásokat, kurátorokat szólaltatják meg. Mint Makláry fogalmazott: „nagyszerű lenne, ha lennének ilyen visszaemlékezések a két világháború közötti vagy korábbi gyűjtőktől is – de nincs. Most legalább a kortársainktól rögzítsük ezeket a történeteket.”
A sorozatban eddig hét kötet jelent meg, és célja, hogy az elfeledett, emigrációban alkotó magyar művészek és az őket felfedező-gyűjtő közeg is helyet kapjon a magyar művészettörténetben.
Párizsi kezdetek: a hontalan generációk feltárása
A beszélgetés során kirajzolódott Makláry Kálmán saját pályaképe is: a ’80-as évek végén disszidált, kezdetben az Egyesült Államokban élt, majd Párizsba került. „A Magyar Intézetben kezdtem dolgozni, mint kiállításrendező – onnan indult minden. Ott találkoztam először Hantai Simonnal, Csáji Józseffel, Czóbel Bélával és Reigl Judittal is” – mesélte.
A francia fővárosban vált számára világossá, hogy kétféle művészeti kánon létezik: az egyik, amit itthon, Magyarországon tartanak számon, és a másik, amit a nemzetközi színtéren. „Párizsban egy csomó olyan magyar művész neve jött velem szembe, akiket itthon alig ismertek” – mondta. Innen ered az a mára tudatos küldetésévé vált törekvés, hogy ezeket a neveket visszaemelje a magyar művészettörténeti tudatba.
Hantai Simon és Reigl Judit: világpiaci áttörések
A beszélgetésben sok szó esett Hantai Simonról, akinek egyetlen galériával volt szerződése élete során, s aki a műkereskedelmet részben elutasította. Élete utolsó éveiben viszont a piacon is áttörést ért el: egy festménye a 2000-es évek elején még 5400 euróért ment el, tíz évvel később ugyanaz a kép 4,4 millió euróért kelt el a Christie’s-nél. „Ez magyar származású kortárs művész esetében abszolút rekord” – emelte ki Makláry.
Hasonló áttörést ért el a galériás Reigl Judit esetében is, akinek műveit korábban itthon szinte senki sem ismerte. Mint mesélte: „amikor először vittem ki gyűjtőt hozzá Arcouges-ba, és Judit azt mondta egy képre, hogy 50 ezer euró, a gyűjtő megvette. Akkor még a franciák nem nagyon mozdultak rá Juditra, a magyar gyűjtők viszont elkezdtek vásárolni.”
Saját bevallása szerint Makláry élete „nagy szerelmének” tartja Reigl Judit művészetét: „eladtam minden munkácsit, tihanyit, csak hogy Reigl-képeket vehessek. Muszáj volt, mert tudtam, hogy fontos anyagot kell egyben tartani, ha egyszer kiállítást akarunk csinálni.”
A galériás, aki inkább gyűjtő
„Inkább vagyok gyűjtő, mint galériás. Azért lettem galériás, hogy a hobbimnak tudjak élni” – vallotta be a műsor végén Makláry. Hozzátette: bár a műkereskedelem része is a tevékenységének, legfontosabb számára az, hogy az elfeledett vagy félreértett magyar művészek újra helyet kapjanak a magyar és a nemzetközi művészeti diskurzusban.
Mint mondta: „vannak galériások, akik bármire eladnak bármit, én nem. Nagyon fontos nekem, hogy egy-egy jelentős művész munkái jó helyre kerüljenek. És hogy ha kiállítást akarunk csinálni, legyen miből – ezért nem adok el minden képet.”
Műgyűjtés, mint közszolgálat
A Heti Jégbüfé végén szóba került a műgyűjtők szerepe is. „A gyűjtők is kincseket őriznek, amit a köz számára kell majd megőrizni. Ezért is készítjük ezeket az interjúkat – hogy ne tűnjön el a háttértörténet. Van, aki már nincs közöttünk, de szerencsére még időben sikerült vele hosszú interjút készítenünk” – mondta Makláry.
Zárásként a műsorvezető úgy fogalmazott: Makláry Kálmán példája mutatja, hogy egy ember szenvedélyéből hogyan lehet egész nemzedékek művészeti örökségét újra láthatóvá tenni.
Ha kéred, szívesen írok hozzá figyelemfelkeltő műsorajánlót is! Csak szólj.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
