„Elkapták a mikrofont, de azért mindig visszamegyek” – Lengyel Tibor újságíró a kormányinfók kulisszatitkairól és a független sajtó helyzetéről
A Volt Egyszer legfrissebb adásában Sebes György vendége Lengyel Tibor, a HVG.hu újságírója volt, akit a nézők leginkább a kormányinfókon láthatnak rendre kérdéseket feltenni – amikor épp sorra kerül. A beszélgetésben szó esett az újságírói pályájáról, a sajtó átalakulásáról és arról is, mi maradt a régi kormányinfók nyilvánosságából.
Az első cikk: miért fáznak fel a kisállatok?
Lengyel Tibor már gyerekkorában eldöntötte, hogy újságíró szeretne lenni. „Általános iskolában is csináltam iskolaújságot, gimiben is, főiskolán is.” Bár édesapja révén közel állt a tévé világa is – apja a közvetítőkocsik műszaki részlegén dolgozott – őt inkább az írott sajtó vonzotta.
2002-ben került a Népszavához: „Az első cikkem a mozaik rovatba írtam arról, hogy télen az erdőben a kisállatok hasa leér a hóba és fölfáznak.” Innen került politikai rovatokba, és egy ideig Fidesz-tudósító is volt: „2006-ban még lehetett velük beszélgetni.”
Origótól Zoomig: a sajtó átalakulása belülről
2014-ben a Népszavától az Origóhoz ment, akkoriban épp a szerkesztőség átalakulása közepette: „Szerettem volna újra online-t csinálni. De 2015-16 körül már egyértelmű volt, hogy nem lehet úgy dolgozni, mint előtte. Megírtuk a cikkeket, de nem jelentek meg.”
Innen került a Vasárnapi Hírekhez, majd a Tarjányi Péter-féle Zoom.hu-hoz. Bár ott „nagyon jó csapat volt”, két Rogán Antalról szóló cikkét például nem engedték megjelenni. „Őszintén meg is mondta, hogy ő azt teszi ki, amit akar.”
A Zoom.hu megszűnése után tartalomgyártóként dolgozott egy pénzügyi projektben, majd önkormányzati lapot szerkesztett a nyolcadik kerületben: „Pikó András azt mondta, azt csinálunk, amit akarunk, bírálhatjuk is.”
Kormányinfók – belülről
2021 óta a HVG.hu szerkesztőségében dolgozik, a kormányinfókon pedig rendszeres kérdező: „Régen, Lázár idején is én jártam az Origótól, most a HVG-től is szívesen megyek.”
A felkészülés közös munka: „Leülünk a szerkesztőségben, összedobjuk a kérdéseket, mert előfordul, hogy az előttem kérdező lelövi az egyiket. Mindig viszek tartalék kérdéseket is.”
Arra a kérdésre, hogy utólag szoktak-e szólni neki, így válaszolt: „Nekem még nem szóltak. Úgy látszik, ez csak a 24.hu-nak jár.” Amikor a 24.hu tudósítóját kizárták, Lengyel szerint „az is mutatja, milyen korba jutottunk.”
„A mai kormányinfók hangulata egészen más”
A mostani kormányinfókat összehasonlítva a tíz évvel ezelőttiekkel elmondta: „Akkor több mindent lehetett megtudni. Most még amit elárulnak, az is annyira üres, hogy teljesen más a hangulata.”
A légkörről így nyilatkozott: „Néha élvezem, néha nagyon nem. Ha az ember úgy megy oda, hogy nem veszi túl komolyan, akkor jobban jár. Akkor is, ha néha kikapják a kezéből a mikrofont. Volt ilyen is.”
„Lehet-e ezzel valamit kezdeni?”
Arra a kérdésre, hogy ezzel a helyzettel lehet-e bármit is kezdeni, így válaszolt: „Nem nagyon mást, mint rámutatni. Az Átlátszó például rendszeresen próbál, de hát… a sorok között kell olvasni, mint régen. Néha olyan érzése van az embernek, hogy 70 évet repültünk vissza.”
Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy a HVG jelen legyen: „A kormányinfó még mindig olyan fórum, ahol elhangozhatnak olyan kérdések, amelyek máshol nem. És sokszor az is érdekes, ha nem válaszolnak.”
„Íráskényszerem van”
Lengyel Tibor a HVG-s hangulatról elmondta: „Nagyon jó csapat. Én szeretek ott lenni.” Az íráskényszer pedig megmaradt: „Hiába volt, hogy ki-kimennek alólam a szerkesztőségek, mindig visszataláltam. Valószínűleg van egy íráskényszerem.”
Ahogy fogalmazott: „Amíg csak lehet, ott leszek, és megkérdezem.” A nézők pedig legközelebb is figyelhetik, vajon mikor jut szóhoz – és meddig hagyják kérdezni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
