„38 évesen ilyenre nem mond nemet az ember” – Bod Péter Ákos a gazdaság függetlenségéről, az euró bevezethetetlenségéről és a rendszerváltás tanulságairól
„Az ember a jövőt nem látja, de a múlt néha segít azért, hogy értelmezzük a helyzetet” – foglalta össze gondolatait Bod Péter Ákos, az MNB volt elnöke, egykori ipari miniszter és ma is aktív egyetemi tanár, a PIRKADAT május 23-i adásában. Breuer Péter vendégeként személyes visszaemlékezéseitől indulva a jelen gazdasági helyzetig és az euró bevezetésének lehetetlenségéig vezetett a beszélgetés.
Hősi idők: így lett miniszter egy közgazdász
A rendszerváltás hajnalán Bod Péter Ákos egyik napról a másikra került a politika élvonalába: „a miniszterelnök úr félrehívott, hogy akkor te leszel az ipari miniszter”. Ez azonnali beavatódást jelentett: „három vasárnapot töltöttem otthon a családdal 17 hónap alatt”. Bár először meglepte a megbízatás, úgy fogalmazott: „38 évesen ilyenre nem mond nemet az ember”.
A dán miniszterasszonnyal való első hivatalos találkozója sem volt hétköznapi: „ez a katasztrófafurizmus – ide akart jönni megnézni, hogy milyen a rendszerváltozás”. Szerencséjére korábban Dániában ösztöndíjas volt, így legalább „a sörökről meg a menzákról” tudott beszélgetni.
A jegybank: „úri hely” a minisztériumhoz képest
Miniszteri évei után a Magyar Nemzeti Bank elnöki székét is betöltötte, ahol a nyomás jóval kevésbé volt fizikai természetű: „ehhez képest a Nemzeti Bank az egy úri hely”. Bár hangsúlyozta, hogy sok utazással járt, de „az apparátus jó állapotban volt, és az most is”. A stabil szakmai háttér fontosságára utalva megjegyezte: „egy ország nem tud működni, ha mindenkit kisöpörnek”.
Eurózóna: belépni muszáj, de képtelenség
A jelen helyzetre áttérve Bod világossá tette: „egyiket se teljesíti most Magyarország” azok közül a kritériumok közül, amelyek az eurózóna-csatlakozáshoz szükségesek. Ezek: alacsony infláció, mérsékelt kamatszint, deficitcsökkentés és jegybanki függetlenség – „de még az is gond, hogy akkor rövid ó-val kell írni, hogy eurót”.
Kíméletlen őszinteséggel beszélt a politikai akarat hiányáról: „nem dolgozik rajta a kormány, mert ez egy befektetés a jövőbe”. A belépéshez szükséges reformok – kiadáscsökkentés, adóemelés – „népszerűtlenek”, különösen egy közelgő választási év fényében: „2026-ban választások lesznek. De mindig van választás”.
A politikai döntéshozatali logikát így jellemezte: „a parlamenti kétharmad nem szeretné. Ők nem úgy gondolkoznak, hogy mit akar a nép, hanem hogy mit mond a főnök”.
A régiós versenytársak előttünk járnak
Bod Péter Ákos emlékeztetett: „a szlovének, szlovákok, baltiak már bent vannak”, legutóbb a horvátok csatlakoztak, és jönnek „a románok és a bolgárok”. A magyarok mellett már csak „a lengyel és a cseh” kivételek – utóbbiak technikailag képesek lennének belépni, ha akarnák.
A legfontosabb mégis az, hogy „a magyar nép kétharmada szeretné”, ahogy „az üzleti élet nagyobb hányada is”, de „a politikai elit nem”.
Szuverenitás vagy izoláció?
Bod nem rejtette véka alá véleményét arról, miért nem csatlakozunk: „a közös valuta átvétele… az egy belépés a belső körbe. És a miniszterelnök a nemzeti szuverenitás bármilyen hozzávalóját nem hajlandó feladni”. Ugyanakkor emlékeztetett: „az, hogy valaki kimarad, csak átmeneti lehet. Mint ahogy az itt tartózkodó szovjet csapatok is ‘átmenetileg’ voltak itt”.
A múlt tanulságai: nem kényszer, hanem lehetőség
Végül visszakanyarodva a rendszerváltás tanulságaihoz, Bod Péter Ákos hangsúlyozta: „az első évtized nem volt rossz”. Az akkori indulás alapján „sokkal dinamikusabb fejlődés” is elképzelhető lett volna. De – mint fogalmazott – „egy nép túl tud lépni a gyengeségein, és meg tudja erősíteni az erejét. Most láttuk a román fejlődést.”
A jövőt persze ő sem látja, de határozottan állítja: „a múlt néha segít azért, hogy értelmezzük a helyzetet. Akinek nincs múltja, nincs jövője.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
