„Ha visszanyúlunk a piacba, abból mindig baj lesz” – Emőd Pál újságíróval a sajtószabadságról, válságokról és a csapatmunkáról
A Volt Egyszer legutóbbi adásában Gyárfás Győző vendége Emőd Pál volt, gazdasági újságíró, akit nemcsak a mikrofon mögül, de a rádió és a nyomtatott sajtó legkülönbözőbb tereiből is ismerhetünk. A közgazdasági egyetem után a Világgazdaságtól a Népszaván, a Magyar Nemzeten és a Magyar Hírlapon át a Népszabadságig szinte minden jelentősebb napilapnál dolgozott, miközben a rádióban, televízióban és civil fórumokon is aktív volt. A beszélgetés a gazdasági válságok okain túl a magyar sajtó történetének fényes és árnyékos korszakaiba is elkalauzolt.
Zöld újság és szabad levegő
„1972-ben kerültem a Világgazdasághoz, ahol Hirsler Richárdtól Vince Mátyáson át Vajna Jánosig olyan műhelybe csöppentem, ahol tényleg mindent meg lehetett tanulni.” Emőd Pál úgy emlékszik vissza első munkahelyére, mint a szakma egyeteme. Ez volt a belső terjesztésű „zöld újság”, ahol „cenzúra nélkül kaptuk a híreket a Reuters-től” – ami a hetvenes évek Magyarországán valódi ritkaság volt.
A rendszerváltás hajnala: „A nyilvánosság szerepe akkor volt a legerősebb”
A 80-as évek végére Emőd már a Magyar Nemzetnél dolgozott, és tudósított a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásairól is. „A belpolitikai rovat nem akart bemenni, én tudósítottam. És igen, akkor már látni lehetett, hogy a jövőt az ellenzék képviseli.” A lapnál töltött időszakot a sajtószabadság egyik aranykorának tartja. „Az első szabadon választott kormány idején a nyilvánosság szerepe a csúcson volt.”
„A Postabank rám esett”
Emőd a Népszabadság gazdasági rovatában dolgozott, amikor kitört a Postabank-botrány. „98-ban a fejemre esett Princ Gábor – az én rovatomé volt a bank. Egy egész ország nézte, hogy mi lesz.” Bár a történet teljes feltárása szerinte lehetetlen volt, úgy véli, hogy munkájának köszönhetően „1999-ben megkaptam a Sajtópáholy díjat”, Mitrai Tamás, Új Péter és Györfi Miklós társaságában.
Csapatban az igazi
„Én szeretek csapatban dolgozni. Három ember nem egy meg egy meg egy – hanem lehet, hogy öt vagy hat.” Ezt a filozófiát vallotta a rádióban, a tévében és a nyomtatott sajtóban is. A 2016-ban megjelent 25 nagy átverés című könyv is ennek a szemléletnek a terméke volt, amelyet Szakonyi Péter szerkesztett. „Én például a Budakeszt és a Baumagot írtam meg, de mindenki két-három nagy botrányt vállalt.”
Piacgazdaság és politikai beavatkozás
A mostani amerikai vámháborúról szólva Emőd Pál kemény véleményt fogalmazott meg: „Ez nem vám-, hanem szankciós politika. Ha belenyúlnak a piacba, abból mindig baj lesz. 1929 is így kezdődött.” Hasonlóképpen kritizálta a magyar árstopokat: „Nem képes egy kiskereskedelmi egység veszteségesen működni. Ha bezár, mások meg fogják emelni az árakat.”
Tudásalapú gazdaság kontra összeszerelő üzem
A jelen gazdasági irányokról Emőd azt mondta: „A munkaalapú gazdaság nem veszik el, de ma egy ország GDP-jének kétharmada szolgáltatás. A következő 10 évben az fog nyerni, aki felismeri a mesterséges intelligencia előnyeit.” Ez szerinte teljesen más szemléletet kíván, mint az állami beavatkozásokra építő gazdaságirányítás.
Híd a generációk között
A sajtószabadság kérdésében egyértelmű volt az álláspontja: „Ma már nem mi vagyunk a fősodor. Azoknak kellene végiggondolni, akik 30-40 évesek, és ma vannak döntéshozói pozícióban.” Emellett azonban nem tagadta: „A mi generációnk is küzdhet. A demokrácia nehéz és bonyolult, de nincs jobb.”
„Ma is ott vagyok, csak máshol”
Nyugdíjas, de aktív: „A Trend FM-ben csinálok műsorokat, részt veszek a 100 leggazdagabb magyar listájának készítésében, és minden héten teniszezem Bolgár Györggyel.” Emőd Pál úgy búcsúzott, ahogy csak egy valódi gazdasági újságíró tud: „A világ nem kerülhet abba a helyzetbe, mint 100 éve – de ez csak akkor lesz igaz, ha nem felejtjük el, hogy a piacgazdaság és a demokrácia a jólét alapja.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
