„A jegyár nem lehet elég drága?” – villamosokon köpködnek, közgyűlésben vetélkednek, a közlekedés pedig kisiklik
Szolidaritás a civil jogokért – szakszervezeti összefogás a Kossuth téren
A Heti TV május 21-i PIRKADAT című adásának vendége Naszályi Gábor volt, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke. A beszélgetés első témája a közlekedési szakszervezet csatlakozása volt a PDS (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) által szervezett vasárnapi demonstrációhoz, amelyen számos civil és érdekvédelmi szervezet közösen olvasta fel az átláthatósági törvényjavaslat elleni tiltakozó nyilatkozatát. „Közösen olvastuk föl, több szervezet részvételével” – emlékeztetett Naszályi.
Bolla helyett Takács – de kit érdekel ez lent?
A műsorvezető rákérdezett arra, mennyiben befolyásolják a BKV dolgozóinak mindennapjait a vállalatvezetéssel kapcsolatos politikai és személyi konfliktusok. Naszályi szerint a munkavállalók többségét nem igazán izgatja, hogy ki a vezérigazgató: „lehet, hogy az életben nem találkoznak vele”. Hozzátette, hogy „a vezérigazgató nem csinál mindent, ő menedzseli a céget.”
A Bolla Tibor távozása körül kialakult politikai játszma azonban így is rányomja a bélyegét a BKV körüli közbeszédre. Naszályi világosan fogalmazott: „amíg nem az történik, amit Dávid [Vitézy] akar, addig nem lesz jó választás”. A szerdai közgyűléstől sem vár sokat: a követelések között szerepel például, hogy a pályázatot írják ki újra, Bolla Tibort pedig zárják ki a jelentkezők közül.
Rettegés a villamoson – köpködés, üvöltözés, dühroham
A beszélgetés legsúlyosabb része a járművezetőket és utasokat érő inzultusokról szólt. Naszályi egy hallgatói élmény kapcsán világított rá, hogy a járművezetők rendszeres verbális és akár fizikai támadásoknak is ki vannak téve. Egyetlen példán keresztül érzékeltette a probléma mélységét: egy utas az ajtók bezárása miatt kezdett üvöltözni, köpködni, majd válogatott becsületsértésekkel illette a járművezetőt.
„Mindennaposak ezek” – mondta Naszályi, hozzátéve, hogy a rendészet jelenléte a járműveken „nagyjából nulla”. A szakszervezeti vezető úgy látja: a társadalmi légkör is mélyen torzult, egyre gyakoribb a „kin lehet levezetni a feszültséget?” típusú hozzáállás, aminek a közlekedési dolgozók is áldozatai.
A vezetők már nem kérnek elnézést – az utasok sem
A járművezetők ingerküszöbe annyira lecsökkent, hogy egyes esetekben még akkor is elnézést kérnek, ha nem hibáztak – mondta Naszályi. De amikor a válasz köpködés és fenyegetés, akkor „az ott nincs megoldás”. A járművezetők nincsenek eszközökkel felszerelve a konfliktuskezelésre, és egyelőre nem látszik semmiféle működő modell, amely ezt a tendenciát képes lenne megfordítani.
Jegyárak: miért ne lehetne drágább?
Végül szóba került a jegy- és bérletárak kérdése. Naszályi meglepő kijelentést tett: „A vonaljegy nem lehet elég drága.” Érvelése szerint az alkalmi utazásoknak mindig többe kellene kerülniük, mint a bérletes utazásnak, mert a rendszer így ösztönöz bérletvásárlásra és kiszámíthatóbb bevételre.
Szerinte a közösségi közlekedés „soha nem lesz önellátó”, és a jegyárak optimális esetben is csak a működési költségek harmadát fedezhetik. „Szerintem most bőven alatta vagyunk” – mondta, hozzátéve, hogy hiába emelnék meg a jegyek árát akár 35-40%-os költségfedezetig, még akkor is hatalmas állami és önkormányzati támogatásra lenne szükség.
A szakszervezeti vezető szerint „addig, amíg nem jövünk rendbe fejben, semmi nem fog rendbe jönni.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
