Termékeny ásó, eleven hit – Egy zsidó nő, aki régészként ír történelmet
Kevés olyan beszélgetés hangzik el a magyar nyilvánosságban, amely ennyire mélyen és természetesen kapcsolja össze a női identitást, a zsidó hitet és a tudományos életpályát, mint Mussie, a rebecen legutóbbi műsora. A vendég ezúttal Gürtler Katalin régész volt, aki nemcsak szakmai tapasztalatait osztotta meg, de személyes sorsán keresztül betekintést engedett abba az újjászületésbe is, amelyet zsidó gyökereinek felfedezése és a Szentföldhöz való kötődése jelentett számára.
Az ösztönös irány – avagy amikor a történelem választ téged
Gürtler Katalin története egyfajta sorsszerű zarándoklat: a régészet, a Közel-Kelet és a vallás már gyerekkora óta vonzotta, de csak évtizedekkel később tudatosult benne, hogy ez a vonzalom saját származásának mélyrétegeiből ered. „Tudod, Katika, mi zsidók vagyunk” – emlékezett vissza édesanyja szavaira, melyek akkor hangzottak el, amikor Katalin már évek óta Izraelben ásott, előadásokat tartott bibliai régészetből, és valamilyen mély ismerősséggel mozgott Jeruzsálem sikátorai és a Holt-tenger vidéke között. Nem kellett semmit újraértelmeznie: a történelem visszatalált hozzá.
Egy szakma, ami nemcsak múltat tár fel, hanem jövőt is mutat
A beszélgetés egyik hangsúlyos pontja az volt, hogy hogyan fonódik össze a tudomány és a vallás a bibliai régészetben. Gürtler Katalin nemcsak terepen dolgozott izraeli és magyar helyszíneken, hanem évek óta tart teltházas előadásokat művelődési házakban, könyvtárakban, zsinagógákban és iskolákban. Szavaiból kiderül, hogy a tudomány és a hit számára nem ellentétpárok, hanem egymást kiegészítő dimenziók. „A tudományt is az Isten teremtette” – mondja egyszerű természetességgel. Petra, Gát városa, a Decápolis, a Moabita fennsík: ezek számára nem csupán geológiai vagy történelmi entitások, hanem a zsidó történelem élő emlékezete.
Zsidó nőként régész, nőként zsidó: identitás határhelyzetekben
A műsor egyik legérzékenyebb szála a női szerepek és a zsidó hagyomány viszonya volt. Gürtler Katalin elmondta, hogyan vette át édesanyja ápolását, amikor a terepi munkát fel kellett adni, és hogyan építette fel előadói karrierjét Magyarországon, miközben saját zsidó identitásának is teret adott. Ugyanakkor Jordániában, ahol jelenleg történelmi túravezetőként dolgozik, nőként és zsidóként egyszerre kell helytállnia egy alapvetően férfiközpontú, konzervatív világban. „Halmozottan hátrányos helyzet”, mondja mosolyogva, de rögtön hozzáteszi: „visszakapom a tiszteletet, amit megadok.”
A helyi öltözködési szabályok betartása, a fürdőzéshez használt muszlim fürdőruha vagy az, hogy nem ül le férfiak mellé – ezek számára nem megalázkodást jelentenek, hanem tudatos választást. Ahogy Mussie is megjegyezte: „a tisztelet nem önfeladás, hanem méltóság.”
Nem csak ásni, de emlékezni is: a múlt élővé válik
Gürtler egyik legmeghatóbb élményét akkor meséli el, amikor egy daganatos beteg hölgyet vezetett körbe Jordániában. A nő már a második napon elfelejtette bevenni gyógyszerét, mert jól érezte magát. A Jabok folyó partján, ahol Jákob megharcolta a maga spirituális csatáját, a hölgy azt mondta: „Kata, érzem az Örökkévalót.” Azóta tünetmentes.
Ez az élmény a beszélgetés esszenciája: a múlt helyszínein nemcsak történetek elevenednek meg, hanem az ember önmaga legmélyebb rétegeivel találkozik. Gürtler túravezetésein nem szelfiket készítenek Indiana Jones nyomában, hanem visszakapcsolódnak ahhoz az örökséghez, amelyből a hit, a történelem és az emberi erő származik.
A nők történelmet írnak – csendben, kitartóan
A műsor vége felé Gürtler Katalin így fogalmaz: „Nem tudtam, hogy ilyen erős vagyok, és hogy ennyit kibírok.” Ez az egyszerű mondat sűríti magába mindazt, amit a zsidó női lét és a történelmi tudat hordoz: kitartást, erőt, háttérből való irányítást, és azt a képességet, hogy újra és újra felépítsünk egy világot – akár romokból is.
Gürtler története nemcsak a történelemről szól, hanem arról is, hogy a zsidóság nem csupán származás, hanem vállalt sors, amely tanít, nevel, és ha kell, újraalkotja az embert. És abban a pillanatban, amikor egy zsinagóga romjai között állva valaki azt mondja: „Itt voltak az őseim”, akkor már nem a múltat tárja fel, hanem a jövőt építi – szívvel, ásóval, hittel.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
