A beszélgetés első része itt látható.
Egy BBC-s telefonhívás, ami történelmet írt
1991-ben egy reggelen Kálmán Zsuzsa, a Danubius Rádió ügyeletes főszerkesztője épp a Bródy Sándor utcai szerkesztőségben dolgozott, amikor csörgött a telefon: a BBC londoni szerkesztője hívta. Egy élő interjúra kérte fel – de nem akárkivel. A magyar miniszterelnök, Antall József, és a macedón vezető épp titkos tárgyaláson vettek részt Budapesten, az Intercontinental Hotelben. Az angol tudósító viszont – eltévesztve a célt – Bukarestbe érkezett, így Kálmán Zsuzsára hárult a történelmi szerep. Riportermagnójával a kezében sétált át a szállodába, és „a hallókészülékesek nyomán” megtalálta a tárgyalókat. Az interjú sikerrel lement a BBC-ben – és Kálmán Zsuzsa élete legnagyobb honoráriumát kapta érte.
A Danubius után: új utak a dokumentumfilmezéstől az amerikai ösztöndíjig
A rádiózás után a televízió világa következett. Bokor Péterrel együtt dolgozott a Századunk című dokumentumfilm-sorozatban, közreműködött a Habsburg Ottóról készült filmben is. A médiaháború idején Hankiss Elemér tanácsára döntött úgy, hogy „inkább tanulna még egy kicsit”. Az amerikai Hubert H. Humphrey ösztöndíj révén 1993-ban a syracuse-i egyetemen tanult politikai kommunikációt, híradós műfajokat és dokumentumfilmezést.
„Az informatika és a retorika hiányzott az indexemből, így külön vizsgát kellett tennem. Így tanultam meg számítógépezni és amerikai módra beszélni.”
A tanulás mellett gyakornokként dolgozott egy helyi televíziónál és a legendás WBUR közszolgálati rádiónál Bostonban. A rádiós karrier ott is a szalagtár takarításával indult, de egy váratlan helyzetben ő vágta meg a sürgős riportot, amit azonnal adásba küldtek – és innentől kezdve reggeli műsorokat is szerkeszthetett.
Hazatérés és búcsú az újságírástól
Hazatérve újra beleszippantott a magyar rádió világába, de gyorsan rájött, hogy már „nem tud igazán újat hozzátenni”. Ekkor jött a NATO- és EU-integrációs kommunikációs munka lehetősége – politikai kötődés nélkül, éppen emiatt ideális jelöltként. Az újságírás helyett kommunikációs tanácsadóként dolgozott tovább, és Vaxner Tamással együttműködve részt vett a Manfred Wörner Alapítvány létrehozásában, amely a magyar NATO-csatlakozás civil támogatásának volt egyik kulcseleme.
„Hat párt ült egy asztalnál, és ugyanazt akarta. Ez sem előtte, sem utána nem történt meg” – emlékezett vissza a történelmi pillanatra.
A politika után: vissza a kultúrához és az oktatáshoz
Miután a politikai kommunikáció fárasztóvá vált, a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) rektori kabinetvezetője lett. Mint mondja: „Ennyi tehetséges embert egy helyen az életemben nem láttam.” A sok adminisztráció mellett taníthatott kommunikációt is, és megírta Stefán Lengyel, a világhírű magyar dizájner életrajzi portrékötetét.
A vidéki média újratervezése – Biatorbágy következik
Miután lejárt a rektor mandátuma, új kihívás érkezett. Biatorbágy városa kérte fel arra, hogy szervezze újra a helyi médiát: televíziót, havilapot, honlapot. Azonnal igent mondott: „Ez megint valami új, valami izgalmas.”
Örök kíváncsiság, örök beszélgetés
Kálmán Zsuzsa életútja szinte végtelen történetfolyam – mindig a középpontban a kíváncsiság, a kapcsolatteremtés, a beszélgetés. Talán nem véletlen, hogy gyerekkorában azt mondta: „Társalkodónő leszek.” És az is lett – csak egy egész nemzet hallgatta, figyelte, tanult tőle és vele.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
