Izrael 77 éve és a magyar zsidó valóság – Kardos Péter és M. Kende Péter beszélgetése a PILPUL 398. adásában
Jom Hácmáut, ami már nem ugyanaz
Izrael Állam függetlenségének 77. évfordulója adta a PILPUL 398. adásának kiindulópontját. M. Kende Péter műsorvezető első kérdése arra irányult, mit jelentett Kardos Péter főrabbinak az évtizedek során a Jom Hácmáut, vagyis a függetlenség napja. A válasz nem volt felhőtlen: „75 évig a mindent jelentette, a menekülési útvonalat, a kivándorlás gondolatát, az alijázást, a maradék két év, a csalódás, a szomorúság.”
Az elmaradó magyar alijáról szólva Kardos Péter kiemelte: „A magyar alija olyan csekély számú volt mindig, hogy nem is foglalkozik vele a statisztika.” Szerinte a magyar zsidók többsége nem találta meg a helyét Izraelben, „mert az ottani életmódot nem Európa legasszimilánsabb közösségének találták ki”.
Alijázás: álom és valóság között
A beszélgetés személyes hangot is kapott: Kardos Péter elmondta, volt idő, amikor komolyan fontolóra vették a kivándorlást. „Kimentünk feketén, és körülnéztünk. Már mondták, hogy ebbe a korban már csak kibucba lehet menni, aztán ott mondták, hogy ebbe a korban már kibucba sem.”
Saját döntéséről így fogalmazott: „Tudat alatt én már úgy csoportosítottam az élményeket, hogy azok a ittmaradás mellett szóljanak.”
A munka ünnepe zsidó szemmel
Május elseje, a Gergely-naptár szerinti munkaszüneti nap kapcsán Kardos Péter teológiai alapvetést adott: „A munka először átokként jelenik meg: tested verejtékével keresed majd meg a kenyeredet.” Ugyanakkor a munkamánia sem esik kívül a zsidó gondolkodás hatókörén: „Én egész közelről ismerek egy munkamániást. Főleg, ha tükörbe nézek.”
Betegségek és karantén a Tórában
A heti szakasz, a Tázria–Mecora páros, nem könnyű olvasmány. Lepra, tisztátalanság, elkülönítés – ezek a fogalmak kerülnek elő benne. Kardos Péter szerint: „Ez a Tóraolvasónak nem az ideális álma. Se a terjedelme, se a tartalma nem tartozik az ideális olvasmányok közé.”
A járványokkal kapcsolatban kiemelte: „Itt szó van karanténról. Azt már ismerték, csak nem így nevezték.” A beszélgetésben szóba került Mózes nővére, Mirjam példája is, akit a Tóra szerint elkülönítettek a táboron kívül.
Az oltásellenességről is szó esett: „Ez a régi vicc, hogy az orvosok szerint egészséges ember nincs, csak rosszul kivizsgált beteg.” Majd Kardos hozzáfűzte: „Ennyi brutalitás, ennyi vékony idegrendszer nem volt a Covid előtt. Lehet, hogy hülyeség, amit mondok. Bizonyítsák be az ellenkezőjét.”
A családi élet tisztasága: tabu vagy tanítás?
A heti szakasz nemcsak testi betegségekkel, de a családi élet intimitásával is foglalkozik. M. Kende Péter provokatívan kérdezte, mit tanítana Kardos Péter a családi élet tisztaságáról. A válasz diplomatikus volt: „Nem akarok belesétálni a csapdába. Ha konkrét dolgot megnevezel, válaszolok.” De a beszélgetés végére mégis megszületett egy tanítás: „Nem az a célunk, hogy lelkiismeret-furdalást keltsünk a nézőkben.” M. Kende szerint ez „a legcsodálatosabb tanítás, amit valaha hallott”.
Összefoglaló tanulság: tanulni nem a leépülésért, hanem azért, hogy legyen miből
A műsor egy ironikus, de mély tartalmú gondolattal zárult. Kardos Péter szerint egy középkorú, tájékozott embernek ezt lehet mondani: „Tartsa meg az Isten 120 éves koráig, mert önnek lesz miből leépülnie.” Ahogy ő fogalmazott: „Ha nincs miből leépülni, az szörnyű.”
Ez a beszélgetés egyszerre volt filozofikus, vallási és politikai – egy igazi PILPUL, ahol a zsidó identitás legmélyebb kérdéseit is humorral és éleslátással vitatták meg.
Sabbat Salom, Gut Jantev – és ne feledjük: van, amiből érdemes leépülni, de még több, amit érdemes előtte felépíteni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
