Volt Egyszer – Babiczky László 1. rész
Egy pálya hat évtizede
Babiczky László televíziós rendezőként közel 60 éves pályát tudhat maga mögött. Bár hivatalosan nyugdíjas, ma is aktív: „Olyan két évenként egy portréfilmet készítek, de az utóbbi időben hatot-nyolcat is csináltam.” A televízió világába Zsurzs Éva asszisztenseként lépett be, ahol a legfontosabb tanulság az volt, hogyan kell viszonyulni stábtagokhoz és színészekhez. „Nem szabad érzékeltetni a hierarchiát, hanem kapcsolódni kell az emberekhez.”
Mesteri példák és a ranglétra
Zsurzs Évától és Keleti Mártontól is sokat tanult, utóbbit „Marci bácsinak” hívta. Érdekes példákon keresztül mutatta meg, milyen emberi és szakmai gesztusok emelték a pályája során. Egy alkalommal Éva egy jelenet felvételét teljesen Babiczkynak adta át: „Tudtam, hogy azon a színvonalon kell megoldanom, mintha ő csinálta volna.”
Családi hagyomány, bölcsészkar, filmklub
A rendezés iránti vonzalom családi örökség. Édesapja a Cinecittà stúdióban tanult, anyjával a színiiskolában ismerkedtek meg. A bölcsészkari tanulmányok után jött a Színművészeti Főiskola, de a szellemi érdeklődés mindig túlmutatott az intézményi kereteken. Filmklubokat látogatott, és már kezdőként kapcsolatban állt az irodalmi élet nagyjaival: „Vas Istvántól annyi grafikát kaptam Szántó Piroskától, ahány filmet forgattam.”
Műfajok határán – televízió és rádió
A televíziós rendezés után a rádiózás következett. Dickens és Bandello-sorozatok hangzottak el, és rádióban új szakmai kihívásokkal szembesült: „A hangmérnök odajött hozzám, és azt mondta: Rendező úr, ez rádió, ne nézze a színészeket, hallgassa.” Babiczky a hangok ismerete és a színészekkel való régi kapcsolata révén új teret kapott az alkotásra.
A politikától távol
Tudatosan tartotta távol magát a közvetlen politikai műsoroktól, bár néhány alkalommal közel került ehhez. Egy április 4-i műsorra például avantgárd forgatókönyvet írt, mire Szinetár Miklós azt mondta: „Ügyes, este 10-kor leadjuk.” Ezzel elkerülte, hogy propagandaműsort rendezzen. „Talán ettől a pillanattól kezdve még mindig jó a viszonyom Szinetárral.”
„Irodalmi barangolások” és más szabadterű műsorok
A tévé épületén kívüli forgatások Babiczky számára valódi szabadságot jelentettek. A „barangolós” műsorok lehetőséget adtak színészekkel, irodalmárokkal való közvetlen találkozásokra, és olyan alkotói időt, ami túlmutatott a napi munkán. Például Illyés Gyula tihanyi házában forgattak, ahol a költő egy ikonikus pillanatban azt mondta: „Csak akkor adok interjút, ha fölvehetem a tengeréssapkámat.” Babiczky pedig bólintott.
Műsoridőharc és költészet a képernyőn
A kor televíziózásának legnagyobb kihívása a műsoridő szűkössége volt. Egy olimpia vagy focimeccs három-négy kulturális műsor rovására ment. „Rettegtünk tőle.” Az irodalmi műsorok külön sávot kaptak – például a „Vers mindenkinek” – amely a híradó után és a főműsor előtt futott. „Sokan csak pisilős versnek hívták, de közben ezeket a verseket mindenki ismerte.”
Pici harcok a szavakért
Az irodalmi műsorokban sokszor apró, de fontos viták zajlottak a kifejezések jelentéséről és hatásáról. Szakácsi Sándor egy verssorában például kérdőjelet tett a mondat végére – „Itt élned, halnod kell?” –, amiért Babiczkyt kérdőre vonták. „Ma legyintenének, de akkor ez komoly dolog volt.” Egy fiatal költőknek szóló sorozatot például az „elharapódzó pesszimizmus” miatt szüntettek meg.
A folytatás itt tekinthető meg.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
