Pészach üzenete: mit jelent ma szabadnak lenni?
Széderesték, közösség és hagyomány
A PIRKADAT M. Kende Péterrel című műsor vendége Oberlander Báruch rabbi volt, akivel Pészach második félünnepének jelentőségéről, az ünnepi szokásokról és azok lelki tanulságairól beszélgettek. A beszélgetés jókedvű visszaemlékezéssel indult: a rabbi szerint a széder utáni legfontosabb kérdés mindig az, hogy „sikerült-e a járchác?” – azaz sikerült-e szabályosan kettétörni a maceszt. Mint mondta: „A második este az volt a probléma, pont középen tört el, nem volt nagyobbik rész, így nem annyira sikerült.”
A Vasvári Pál utcai zsinagóga idén ismét megtelt a közösségi széder alkalmával, amely különösen jó hangulatban telt. Új résztvevők is megjelentek, de a rabbi annak örül leginkább, amikor valaki maga is szédert rendez otthon: „jó páran voltak, akik végre rávették magukat, és otthon csináltak szédert, és hívtak magukhoz vendégeket.”
A széder szimbolikájára térve Oberlander rabbi hangsúlyozta: „Ez rend. És a rajszed az mártásra való és nem evésre.” A borral teli poharak fontosságára is kitért, utalva Carter elnök példájára, aki a Hanuka-gyertyák meggyújtásához ragaszkodott: „Ha csak félig van töltve, az nem tisztelet.”
Az ómerszámlálás jelentősége
A második széder után megkezdődik az ómerszámlálás, amely Pészach és Sávuot között 49 napig tart. A rabbi hangsúlyozta, hogy bár egyes haszid közösségek éjfélkor számolnak, „a habád szokás nem fogadja el ezt, mert a halacha szerint számolni kell teljes napokat”, így a számolásnak a sötétedés utáni esti imához kell kapcsolódnia.
Az ómerszámlálás ideje gyászidőszak, amikor nem tartanak esküvőket, nem hallgatnak élő zenét, sőt, még hajvágás sem történik. Ennek oka a rabbi szerint kettős: egyfelől történelmi – „ebben az időszakban haltak meg rabbi Akiva tanítványai” –, másfelől spirituális tanítás is rejlik benne: „az ember ne gondolja, hogy csak ünnepből áll az élet.”
A szabadság értelme
Oberlander rabbi szerint a Pészach nemcsak az egyiptomi kivonulásról szól, hanem arról is, hogy „mit jelent szabad embernek lenni.” Szerinte nem az a szabadság, amikor az ember „azt csinál, amit akar”, hanem amikor „képes erőt meríteni, és azt tenni, ami helyes.” A szellemi szabadság megélése tehát munka és feladat, amelyben az ember saját gyengeségeit – „az evés, az ivás, az alvás, az okostelefon” – is le kell győzze.
A rabbi elmesélte a midrási tanítást arról, miért épp tíz csapással sújtotta Isten Egyiptomot: „az egyiptomiak demográfiai problémát láttak a zsidók szaporodásában, és a cél az volt, hogy ne legyenek otthon – ne szülessenek gyerekek.” A rabszolgamunka is ezt a célt szolgálta. A Tóra szerint azonban épp az ellenkezője történt: „hatos ikrek születtek.”
A rabbi szerint a szabadság végső jele a tenger kettéválása, amelyet Pészach utolsó két napján idézünk fel. „Ahol minden lehetetlennek tűnik – ott is van kiút. Ha az Isten vezet minket, soha nincs vége. Olyan kapuk nyílhatnak, amelyek a természetben lehetetlenek.”
Maszkír: emlékezés és kötelesség
Az ünnep utolsó napján, vasárnap a zsinagógákban elhangzik a maszkír, az elhunytakra való megemlékezés is. A rabbi hangsúlyozta ennek jelentőségét: „nagyon sok zsinagóga megtelik maszkírra. Sokan ilyenkor jönnek csak el, hogy megadják a tiszteletet a szüleiknek.” Hozzátette, a fiatalabbak talán most kevésbé értik ennek súlyát, „de eljön az idő, amikor már ők fogják hiányolni a fiatalokat.”
Pészach üzenete tehát nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő szempontjából is fontos. A szabadságot nem örököljük, hanem nap mint nap meg kell dolgoznunk érte – testben és lélekben egyaránt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
