Az éneklés az oxigénem – Gulyás Dénes portréja
A „Hogy vagy?” című műsor legutóbbi vendége a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, Gulyás Dénes volt. Szegvári Katalin beszélgetéséből egy érzékeny, szenvedélyes és önreflexív művész portréja rajzolódott ki, akinek az életét és művészetét a zene szövi át – a legszemélyesebb szinten is.
Egy legendás vizsgafelvétel nyomán
A beszélgetés apropóját egy archív felvétel adta: Rost Andrea opera vizsgája az Erkel Színházban, ahol Gulyás Dénes partnereként énekelt. „Ő kért föl rá. Az egyetem is azt mondta, hogy megtenném-e. Persze, hogy megtettem. Egy rendkívüli tehetség volt már akkor” – mesélte Gulyás. Később is fontos szerepet játszott Rost Andrea pályájának indulásában, például ő választotta ki a Júlia szerepére a Rómeó és Júliában.
A géplakatostól a Metropolitanig
Pályája nem indult egyenes úton. Közepes tanulóként géplakatosnak tanult, mert gimnáziumba nem mehetett. „Nem voltam jó tanuló, 4,1 volt a legjobb átlagom” – vallotta be. Mégis, már gyerekként rabul ejtette a klasszikus zene: „Mint egy atombomba. Belém hasított.” Tizenhét évesen már a Honvéd Művészegyüttes tagjaként énekelt, később esti gimnáziumban érettségizett, és onnan került be a Zeneakadémiára.
Első külföldi fellépését Hamburgban kapta, majd a New York-i Metropolitan Opera is felfigyelt rá: „Salzburgban volt a meghallgatás. Amikor azt mondták, hogy ‘Mr. Gulyás, várakozzon az öltözőjében’, tudtam, hogy valami történik.” Innen már vezetett az út Rigolettóhoz, Bohémélethez, Manonhoz – a világ legnagyobb operaházaiban.
A tanítás mint küldetés
Gulyás 25 évig tanított a Zeneakadémián. „Nem csak tanítottam, menedzseltem is őket. Fellépésekre vittem, pályázatokra.” Ma is pályázik tanítványaival, és ha érzékeli bennük az elhivatottságot, teljes szívéből támogatja őket.
Pécs és a rendezői korszak
14 éven át vezette a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát. „Mindig mélyen belementem abba, amit csináltam. Ezért volt más az, amit Pécsett rendeztem. Nagyon szerettem a várost, a munkát. De eljött az idő, hogy lemondjak.” Helyét nem akarta fizetésért foglalni, ha már nem érezte a szükségességét.
Operaszerepek helyett színpadi jelenlét
Ma már nem vállal nagy szerepeket, de a színház világa nem engedi el. „A színház illata nekem olyan, mint a tüdőbetegnek az oxigén.” A Turandot császárát játszotta legutóbb az Operában – nagy örömmel. „Az unokáim Dini papának hívnak. Ez most a legnagyobb boldogság.”
Archív felvételek, jelen idejű élet
Gulyás Dénes életműve gazdag, de ő nem nosztalgiázik. „Amikor már nem volt öröm énekelni, akkor abbahagytam. A feleségemmel megállapodtunk: ha úgy érzi, hogy nem kellene csinálnom, csak csináljon így.” Nevetve mutatja a leintő kézmozdulatot.
Nincs hiányérzet
„Don Carlost nem énekeltem, de negyven másik szerepet igen. Én mindig annak szenteltem magam, amit éppen csináltam, legyen az Donizetti, Britten vagy Schönberg.” A közönség iránti tisztelet és a zene iránti alázat végigkísérte pályáját.
A boldogság mértéke
„A kertet most racionalizálom. 100 kilós cserepek már nem kellenek. Elajándékoztam őket. De a zene, az marad. És az unokák.” Az Arany János-féle Toldit olvassa nekik, három- és ötévesek figyelik áhítattal.
A művész, akit nem a hiúság, hanem a tartalom vezet, méltón lehet „halhatatlan”. Ahogy fogalmazott: „A zene az életem. És az unokáim. Ennél több nem kell.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
