Egy élet, két pályaív, rengeteg erő – Vajek Jutka a Heti Libazsírban
A Heti Libazsír című műsor 2025. április 10-i adása igazi időutazás és életigenlő beszélgetés volt. Vajek Jutkát, a Magyar Televízió legendás riporternőjét és divatúttörőt hívták meg Szegvári Katalinék, hogy meséljen életről, pályáról, váltásokról – és arról, hogyan lehet 87 évesen is elegánsan, humorral és lendülettel élni.
„Így néz ki egy 87 éves újságírónő”
Vajek Jutka március 19-én ünnepelte 87. születésnapját, de szellemileg olyan friss, hogy a műsorvezetők szerint „olyan, mint 50 éves korában”. Egyszerre volt vendég és példa: hogyan lehet nem csak túlélni, de élni is, sőt: újra és újra kezdeni.
Televíziós karrier – oknyomozás és tisztesség
A beszélgetés visszarepít a Magyar Televízió aranykorába, ahol Vajek Jutka – sokáig Burza Árpád operatőrrel – a híradó egyik legismertebb riportere volt. Nemcsak hírt olvasott, hanem leleplezett, kérdezett, utánajárt. Legendássá vált a riport, amelyben egy budapesti térről „elloptak” egy kádat – csak hogy bebizonyítsák, mennyire nem működik a közbiztonság. „Mi megajánlottuk, hogy akinek kedve van, vigye.”
De nem minden emlék ennyire vidám. A rendszerváltás környékén, Acél Endre eltávolítása után Vajek kilépett a televízióból. „A gyomrom fordult fel attól a stílustól” – mondta, utalva arra, hogy egyre gyakrabban nyúltak hozzá engedély nélkül a riportjaihoz.
„Butikot nyitottam, mert meg akartam mutatni, hogy lehet ezt jól csinálni”
A váltás nem kényszer, hanem döntés volt. Egy új szenvedély: a divat. És egy új kezdet: egy saját üzlet, saját névvel – „Valami jó”. „Mindig szerettem az öltözködést, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz a második pályám.”
Divatbemutatókat szervezett, híres vendégei és törzsvásárlói voltak, és – ahogy ő fogalmazott – „jó volt valamit csinálni, amitől az emberek jól érzik magukat”. A divatüzlet nem a belvárosban volt, hanem a 17. kerületben, mégis sokan zarándokoltak oda.
„Merni kell. Váltani lehet és kell.”
Az egyik legmeghatározóbb gondolata az adásnak a váltás szabadságáról szólt. Nem csak egyszer, többször is újrakezdett: televízió után divatüzlet, majd a fővárosból való kiköltözés Siófokra. És minden váltás után boldogabb lett. „Kell, hogy legyen valami új, valami jó. Mindig.”
Siófokon egy társasházban él, ahonnan rálát a Balatonra. Ott is megtalálta a barátait, és – mint mondta – a hétköznapjai ugyanúgy tele vannak élettel, mint fiatalkorában.
Emlékek, nevetés, mélység
Vajek Jutka nem csak a pályáiról beszélt, hanem életéről is. Túlélte a háborút, átélt személyes tragédiákat, mégis tele van derűvel és tettvággyal. Megosztotta azt is, hogy édesapja hogyan tanította meg neki, mit jelent pontosnak lenni, és hogyan kell megköszönni azt, amit kapunk. „A fakanál kétszer előkerült, de megtanultam, hogy a szót be kell tartani.”
Beszélt férje, Burza Árpád elvesztéséről is – de a gyász után új szobát, új színeket, új életet teremtett magának. „Valami újat akartam. Ami köt hozzá, de mégis más.”
Divat 50 fölött – és 80 felett
A műsor egyik legpraktikusabb, de egyben legszórakoztatóbb szála a „hogyan öltözködjünk 50 fölött” kérdés volt. Vajek szerint az öltözködés kulcsa az önazonosság. „Amiben jól érzed magad. Egy farmerkosztüm, egy jó blézer – én boldogan hordom. De nem mindig kell kiöltözni. Otthon is jó, ha van kutyasétáltató szett, és egy kis kuckó, ahol az ember elpakol.”
Azt is elmondta, hogy bár már nem ugyanaz a lelkesedés vezeti a ruhavásárlásban, mint régen, ha fel kell öltözni, akkor „igyekszem – és ez a legjobb szó”.
Az élet szeretete – minden korban
Vajek Jutka nemcsak szakmailag inspiráló, hanem emberileg is. A kedvesség, a másik ember iránti érdeklődés, az állandó kíváncsiság – ezek hajtják ma is. „A vonaton is képes vagyok megszólítani egy érdekes embert. Mindig érdekeltek az emberi sorsok.”
És leginkább: szereti az életet. „Az élet gyönyörű, és nagyon meg kell becsülni, hogy élünk. Nem gondoltam volna, hogy megélem ezt a kort – de hálás vagyok érte.”
A Heti Libazsír Vajek Jutkával nemcsak egy nosztalgikus, hanem egy mélyen emberi és bátorító adás volt. Egy nő, aki újra és újra képes volt változtatni – és közben mindig hű maradt önmagához. És aki 87 évesen is tudja: „Merni kell. Mindig lehet valami jót csinálni.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
