Volt Egyszer – A KAF világa Bánky Csaba emlékeiben (1. rész)
40 év – egyetlen munkahely
Bánky Csaba, a Magyar Rádió külföldi adások főszerkesztőségének, azaz a KAF-nak oszlopos tagja volt, méghozzá egészen pontosan 40 éven keresztül. Mint mondta: „Napra pontosan 40 év telt el onnantól, hogy munkakönyvileg beléptem, addig, hogy megszűnt a KAF.” Arra a kérdésre, hogy ez hűség vagy lustaság volt, viccesen így válaszolt: „Lusta is vagyok, az tény. A matematikusok is lusták, mert egyszer megcsinálnak egy képletet, hogy soha többé ne kelljen számolni.”
Gyermekszínészként a német adásban
A rádióval való kapcsolata 1957-ben kezdődött, amikor anyukája az újságban olvasta, hogy a Magyar Rádió német nyelvű gyerekműsorához keresnek szereplőket. Mivel Bánky Csaba Bécsben tanult meg németül – édesapja kint dolgozott, ő pedig az elemi iskola első négy osztályát ott végezte –, tökéletes jelölt volt. Így került be a német nyelvű rádióműsorba, amelyet Brachfeld Siegfried, a később kabaréjeleneteiről ismert rádiós vezetett.
Matematikus helyett történész – majd újságíró
Bár matematikából jó volt, végül a Bölcsészkar magyar–történelem szakára iratkozott be. „Aztán a negyedév végén anyukám megint látott egy újsághirdetést: a Magyar Rádió most induló osztrák adása munkatársakat keres. Besétáltam.” Az ötödév alatt már külsőzött a KAF-nál, a diplomázást követően pedig főállásban is felvették. A bécsi gyerekkora miatt számára az osztrák német volt a természetes nyelvhasználat – olyannyira, hogy húszéves koráig még jobban is beszélt németül, mint magyarul.
Osztrák adás – külön élet a KAF-on belül
Az osztrák adás húsz éven át működött, és Bánky szerint azóta sem tudni pontosan, miért lett különválasztva a némettől. Az viszont biztos, hogy osztrák típusú németet beszélt – azaz Bécsben tanultat, amit ott iskolában, utcán, a mindennapi életben tanult meg. Érdekes különbségeket is felhozott: például míg Németországban a tejszínhab „Schlagsahne”, Ausztriában „Obers”, Zalzburg környékén viszont már „Sahne”.
„Újságból németül meséltem”
Műsorkészítőként gyakran spontán kellett dolgoznia: „Volt, hogy megmondták, aznap 15 vagy 20 perc a műsoridő. Na, most ki ír meg 20 percet, ha esetleg csak öt lesz belőle? Ezért szépen rászoktam arra, hogy az előttem lévő magyar újságból németül meséltem.” Mint mondta, gyakorlatilag bármely magyar újságcikket el tudott mondani németül, élő szóban. A kommentárok és hírek fordításában azonban már nagyon szigorú elvárások voltak: a riportokat például vágás után öt perces hosszban kellett leadni. „Bármilyen riportot csináltam, vágás után az 4:50 és 5:10 között volt.”
A „csodabogár” Fikár László
Az osztrák adás vezetője, Fikár László, nemcsak a rovatvezetői tevékenységével volt ismert, hanem országos hírű riporterként is. „Fikár csodapofa volt. Felületes volt, de úgy tudott bármiből kérdést csinálni, hogy semmit nem tudott róla.” Mégis, ha roma témájú műsort készített – „mert ő valóban cigány fiú volt, apja munkás” –, akkor arra alaposan felkészült. „Az idegennyelvű főiskolán tanult meg németül, és akcentus nélkül, gyönyörűen beszélt.”
A rövidhullámú sugárzás rejtelmei
A KAF különlegessége a technikai háttérben is rejlett. A külföldi adások rövidhullámon mentek, ennek fizikai és politikai jelentősége is volt: „A rövidhullám fölmegy a ionoszférába, visszaverődik, és így körbeér a földön.” A spanyol nyelvű adás például ugyanazon a frekvencián ment Spanyolországba és Dél-Amerikába – csak más napszakban.
A frekvenciák nemzetközi egyeztetése is fontos feladat volt: „Egyszer elküldtek egy konferenciára, ahol körbeültük az asztalt, és mindenki megmondta, melyik frekvenciát akarja. A BBC például azt mondta, hogy oké, lemondanak egy frekvenciáról, ha mi már 20 éve azon sugárzunk. Az amerikai viszont csak annyit mondott: én nagyobb teljesítménnyel adok, és elment.”
Zavarás és szűrés – a hidegháborús évek árnyékában
A KAF munkája különösen érdekes volt a hidegháborús időkben. A szocialista Magyarország sugárzott ugyan nyugatra, de őket nem zavarták, szemben például a Szabad Európával, amelyet igen. Bánky szerint a zavaróadók hatása korlátozott volt: „Szerintem az csak ott zavart, ahol azok az elvtársak ültek, akik figyelték, hogy zavarják-e az adást.”
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az idegennyelvű adások esetében a hatósági figyelem is sokkal gyengébb volt. „Hát ki beszélt az elvtársak közül törökül, görögül, angolul vagy németül?” – tette fel a költői kérdést.
Különleges adások, különleges közönség
A török adás különösen emlékezetes maradt számára. A németországi vendégmunkások számára a magyarországi rádió jelentette a legbiztosabb információforrást. „Ők tőlünk tudták meg, hol van nyelviskola vagy munka.” Ez az adás komoly hallgatottságot ért el – miközben idehaza alig tudtak róla.
Búcsú az osztrák adástól – és irány a német szekció
Miután húsz év után megszűnt az osztrák adás, Bánky Csaba átkerült a német szekcióba. Nem jelentett nagy törést számára, hiszen a két részleg mindig is szorosan együttműködött – különösen a hírek fordításában. A német adásban is hasonló feladatokat végzett, és folytatta a munkát egészen a KAF megszűnéséig.
A beszélgetés itt félbeszakadt – de Sebes György ígéretet tett: lesz folytatás, hiszen a KAF története és Bánky Csaba emlékei még számtalan izgalmas részletet rejtenek. A második rész itt tekinthető meg.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
