A televízió hőskoráról és a Szomszédokról – Beszélgetés Bujtás Jánossal
Aula – Szegvári Katalin vendége Bujtás János
Az Aula című sorozat legújabb adásának vendége Bujtás János rendező volt, akit a legtöbben a Szomszédok című legendás teleregény társrendezőjeként ismerhetnek. Szegvári Katalin beszélgetésében felidézték a magyar televíziózás fénykorát, a televízió egykori közösségi életét, valamint a Szomszédok születésének és sikerének történetét.
Az Aula – a televízió szíve
A beszélgetés egyik első témája maga az „aula” volt, amely a Magyar Televízió életének egyik legfontosabb színtere volt. „A televíziós életünk egyik legfontosabb színtere volt, a mi játszóterünk” – emlékezett vissza Bujtás. Az alkotók itt találkoztak, beszélgettek, tervezték a következő műsorokat, és elemezték egymás munkáit. „A könyvesboltban részletre vettük a könyveket, az étteremben folytatódtak a megbeszélések, a vetítőteremben néztük meg egymás munkáit” – tette hozzá.
A színészből lett rendező
Bujtás eredetileg színésznek készült, de egy sikertelen felvételi után – ahol Simon Zsuzsa kijelentette, hogy minden alkalommal ki fogja rúgni – más utat kellett választania. A televízióhoz azonban gyorsan eljutott: egy barátja édesanyja, Szatmári Piroska vágó ajánlotta be a drámai osztályhoz. „Először kifutófiúként kezdtem, majd végigjártam a ranglétrát” – mesélte.
A televízióban hamar beilleszkedett, asszisztensként dolgozott nagy színházi rendezők mellett, majd dokumentumfilmeket és színházi közvetítéseket készített. „Rengeteget tanultam Ádám Ottótól és Révész Györgytől, óriási szerencsém volt, hogy ilyen mesterek mellett dolgozhattam.”
A Szomszédok születése és titka
A beszélgetés legnagyobb része a Szomszédok című teleregény körül forgott, amely máig az egyik legismertebb és legikonikusabb magyar sorozat. „Ez egy olyan produkció, aminek máig óriási utóélete van – ha megnyitom a számítógépemet, rögtön szembetalálkozom vele” – mondta Bujtás.
A Szomszédok ötlete Bernát László dramaturgtól származott, aki egy angol sorozat, az EastEnders hatására vetette fel az ötletet. „Egy évig próbálta eladni az ötletet a televíziónak, de nem tudtak vele mit kezdeni, míg végül Horváth Ádám kezébe került” – mesélte Bujtás.
Horváth végül teljesen átdolgozta a koncepciót, és egy hatrészes próbaidőszakkal indulhatott el a sorozat. Az első két rész vegyes fogadtatásban részesült, de a harmadik után robbanásszerűen megnőtt a nézettség. „Amikor Komlós Juci először megszólalt Lenke néniként, már tudtuk, hogy ez egy hosszú távú történet lesz” – emlékezett vissza.
A sorozat kulisszatitkai
A Szomszédok sikerének egyik titka a tökéletes szereposztás volt. „A legjobb színészeket szerződtettük, de óriási feladat volt összeegyeztetni a színházi munkáikat a forgatásokkal” – mondta Bujtás. Az operatív munka is hatalmas kihívást jelentett, hiszen a sorozat kéthetente jelentkezett új epizóddal.
Az alkotói munka nem volt mindig zökkenőmentes. „Horváth Ádám nemcsak rendezte a sorozatot, hanem az írásba is belevetette magát, sőt, egy idő után teljesen ő írta a forgatókönyveket” – mesélte Bujtás. Ez azért volt fontos, mert így kialakult a Szomszédok egyedi stílusa, amely azóta is emblematikussá vált.
A sorozat leállása és a folytatás lehetősége
A Szomszédok végül 1999-ben ért véget, de sokak szerint hiba volt megszüntetni. „A nézőknek szükségük volt rá, mert kimondta helyettük azt, amit ők is éreztek” – vélekedett Bujtás.
Felmerült a folytatás lehetősége is, amiről Horváth Ádámmal még életében beszélgettek. „Ádám azt kérte, hogy amíg ő él, ne kezdjünk bele a folytatásba, és ezt tiszteletben tartottam” – mondta Bujtás. Horváth halála után azonban újra felvetődött az ötlet, és több egykori szereplő is támogatta a tervet. „A brit EastEnders a mai napig óriási siker, és a Szomszédok is folytatható lenne, hiszen a világ és a társadalom is tovább változott.”
Egy televíziós életút értékelése
A beszélgetés végén Bujtás János visszatekintett pályájára. „Bizonyos szempontból elégedett vagyok, hiszen a munkáim örökre megmaradnak, de a Szomszédok miatt lemondtam arról a klasszikus rendezői pályáról, amit bejárhattam volna” – vallotta be.
Sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy a televíziós művészet azóta jelentősen átalakult. „A szerkesztőségi munkák megszűntek, a tévéjátékok eltűntek, és ma már nem látni azt az alkotói szabadságot, ami egykor természetes volt” – mondta. „Pedig volt olyan év, amikor 70 tévéfilm készült. Hihetetlen munka volt, de büszke vagyok rá, hogy részese lehettem.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
