Volt Egyszer – Gulyás Lászlóval a sportriporteri pályáról és az élet tanulságairól
Sebes György műsorának legutóbbi vendége Gulyás László volt, a legendás sportriporter, akinek neve egyet jelent a kézilabda, a vívás és a sportvilág számos más területének közvetítésével. Az interjú során Gulyás a pályakezdéséről, a televíziós és rádiós munkáiról, valamint a szakmai örökségről mesélt – mindezt humorral, őszinteséggel és egy kis nosztalgiával fűszerezve.
A kezdetek: Régészi álmoktól a sportújságírásig
Gulyás László sosem gondolta volna, hogy sportriporter lesz, hiszen gyerekként régész szeretett volna lenni, különösen az azték kultúra vonzotta. „Passuth László könyvei inspiráltak, de végül a kosárlabda és más sportok eltereltek az álmoktól” – mondta Gulyás. Édesapja, aki maga is sportújságíró volt, óriási hatással volt a pályaválasztására. Egy otthon felejtett írógépbe befűzött papír és egy gyorsan megírt önéletrajz után Gulyás a Magyar Hírlap sportrovatában találta magát, ahonnan az MTI sportosztályára vezetett az útja.
Az MTI és a sportriporteri iskola
Az MTI-nél töltött 10 év igazi iskola volt. „Egyedül ülsz, és hét-nyolc nyelven érkező hírekből kell minden tudásodat bevetve dolgozni. Nem lehet hibázni, mert az MTI-hírek alapján kerül minden az újságokba, rádióba és tévébe” – emlékezett vissza Gulyás. Ezen időszak alatt nemcsak precizitást tanult, hanem utazásokon is részt vehetett, amelyek során rengeteg sportági szakembert és hírességet ismert meg.
A kézilabda és más sportágak szeretete
A kézilabda Gulyás életének egyik meghatározó sportága lett, amelyhez a televíziózás során kötődött szorosan. „A kézilabda úgy került hozzám, hogy Boskovics Jenő odafordult hozzám, és azt mondta: ‘Nem akarod ezt a vacak kézilabdát?’” – mesélte nevetve. Az „igen” után két évvel már világbajnokságot közvetített, és idővel a kézilabda mellett a kosárlabda, a röplabda, az ökölvívás és az atlétika is fontos szerepet kapott a munkájában.
A vívás szintén szívéhez nőtt, amelyben személyes tapasztalatainak is nagy szerepe volt. „Nem lehet vívást közvetíteni, ha nem álltál soha a pástra. Tudni kell, hogy miért szép egy támadás, miért tiltottak egy mozdulatot – ebben rejlik a hitelesség” – mondta.
A televíziós évek: kihívások és sikerek
A televíziózás 1981-ben kezdődött Gulyás számára, amikor a Magyar Televízió sportosztályára került. Az első élő közvetítése egy női kézilabda mérkőzés volt, amelyet „úgy húzott ki a partra, hogy fogalma sem volt, mi történik” – fogalmazott őszintén. Idővel azonban a rutint és a magabiztosságot is megszerezte, így vált a magyar sportközvetítések egyik meghatározó alakjává.
„Bennünket senki nem tanított. Magunktól kellett rájönnünk mindenre, és tíz év kellett ahhoz, hogy azt mondjam: már tudom, mit akarok a közvetítéseimben” – tette hozzá. A televíziós sportosztály akkori légköre azonban nem volt könnyű. „Ez egy magányos farkasokból álló társaság volt, ahol mindenki a saját helyét védte. Az új embernek nehéz volt bekerülni” – emlékezett vissza.
Portrék és emberi történetek
Gulyás László több mint 300 portrét készített karrierje során. „Az igazi munka akkor kezdődött, amikor az interjúalany azt mondta: ‘Ez jó kérdés.’ Akkor tudtam, hogy megnyílik előttem” – mesélte. Ezek a portrék nemcsak a sportolók pályafutását, hanem emberi oldalukat is bemutatták, ami Gulyás számára különösen fontos volt.
Egyik emlékezetes munkája során olyan vívókkal készített interjúkat, akiket még az édesapja közvetített az 1952-es londoni olimpián. „Ez a munka számomra nemcsak szakmai kihívás, hanem a múlt tisztelete is volt” – fogalmazott.
A televízió vége és az új kezdetek
2007-ben Gulyást elbocsátották a Magyar Televíziótól. „57 évesen nyugdíjaztak, de az ember ilyenkor nem ülhet ölbe tett kézzel” – mondta. Gyorsan alkalmazkodott, több iskolában kezdett tanítani, ahol a sportriporteri tapasztalatait adta tovább. A Sport TV-nél és a Kossuth Rádiónál is folytatta a munkát, és megtanulta a digitális technológia alapjait. „Hiába volt nehéz, meg akartam felelni önmagamnak és a szakmának is” – vallotta be.
Örökség és tanulságok
Gulyás László pályafutása nemcsak a sportriporteri hivatásról szól, hanem az élethosszig tartó tanulás és alkalmazkodás példája is. „A tanítványaim sikerei jelentik számomra a legnagyobb elismerést. Látni, hogy a munkámnak van eredménye, mindenért kárpótol” – foglalta össze.
Ahogy Sebes György a beszélgetés végén megjegyezte: „Laci, a mi közös időnk mindig gyorsan telik.” Gulyás történetei nemcsak a sportról és a médiáról szóltak, hanem arról is, hogy milyen kitartással és szenvedéllyel lehet eredményeket elérni, akár a mikrofon mögött, akár a kamera előtt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
