„Úgy kell a reformot végrehajtani, hogy közben ég a ház” – Dr. Soós Adrianna az egészségügyi béremelésről és az átalakítás feladatairól
A jövő évi költségvetés egészségügyi béremeléséről, az ellátóhelyek átszervezéséről, a szakképzés megújításáról és a kormányzattal folytatott egyeztetésekről beszélgetett M. Kende Péter dr. Soós Adriannával, a Független Egészségügyi Szakszervezet vezetőjével a Pirkadat november 11-i adásában. A szakszervezeti vezető szerint az egészségügy valóban kap plusz forrást, de a 15 százalékos béremelés csak első lépés lehet, és a betegek csak akkor érzékelnek majd javulást, ha az ellátás szervezése is átalakul.
Nyertes-e az egészségügy?
A műsorvezető azzal indított, hogy az egészségügyi miniszter és a miniszterelnök is az egészségügyet nevezte a 2027-es költségvetés egyik nyertesének. Soós Adrianna szerint annyiban biztosan az, hogy a 2026-os költségvetéshez képest több mint 500 milliárd forint plusz forráshoz jut. Ugyanakkor annyi mindent kellene módosítani, megvalósítani és bővíteni, hogy ez a pénz nagyon szűkös, és még évekre van szükség, mire érdemi változás érhető el.
Az egészségügyi dolgozók magasabb béremelésre számítottak, mert ez volt az ígéret. A hosszú évek lemaradását egy év alatt nyilván nem lehet behozni, a mostani 15 százalékos emeléssel pedig az a nagy gond, hogy ebből kellene pótolni több év elmaradt béremelését, és ennek kellene fedeznie a jövő évit is. Ezért a dolgozók egy része elégedetlen.
M. Kende Péter megjegyezte, hogy nem irigyli a szakszervezetet: a tárgyalóasztalnál a kormányzati fél jelzi, hogy ennyi van, a munkavállalók felé viszont ezt kell elmagyarázni. Soós Adrianna elmondta, abban állapodtak meg, hogy az elkövetkező években az értékmegőrzésre kell fókuszálni. „Mindenki tekintse úgy, hogy ez egy első lépés, amelyet következők követnek majd.” Hogy milyen mértékben, az az inflációtól, a gazdaság teljesítőképességétől és a szolgáltatások iránti igénytől is függ, hiszen tovább nő azoknak a korosztályoknak a száma, amelyek nagyobb arányban veszik igénybe az egészségügyi ellátást; hatvan év fölött ez az igény gyorsan növekszik.
Kevesebb ellátóhely, jobb szervezés
A műsorvezető bevallottan nem szereti az „egészségügyi reform” kifejezést, mert tudja, hogy minden politikai erő fázik tőle, és arra volt kíváncsi, látnak-e lépéseket nagyobb szervezeti átalakítások felé. A vendég úgy látja, a meglévő kapacitásokat is jobban meg lehetne szervezni, hogy az ellátás akkor is javuljon, ha a munkaerő látványosan nem tud bővülni.
Gyakran elhangzik, hogy az ellátóhelyek száma túl sok a rendelkezésre álló emberi kapacitásokhoz képest: ennyi helyre nem lehet megfelelő számú orvost és szakdolgozót állítani. A betegek ebből annyit látnak, hogy hónapokig kell várniuk egy időpontra, különösen a szakrendeléseken, és gyakran egy nap alatt sem lehet minden vizsgálatot elvégezni, hetekig kell várni a következőre. Ehhez nagy átalakításokra és jó informatikai háttérre van szükség, hogy láthatók legyenek a szervezetlenség pontjai.
A kevesebb ellátóhely ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egy városban, ahol eddig kórház volt, ezután semmilyen ellátás nem lesz. Ilyenkor mindig megmozdul a helyi lobbi, pedig előfordul, hogy egy kórházban kevés beteget látnak el gyenge színvonalon, mert hiányzik a háttér: egy műtéthez például intenzív osztály kell, ehhez pedig nincs elég ember. Jobb lehet, ha ott rendelőintézet működik, sokféle, de nem folyamatos és főleg nem éjszakai ellátással. Ha mindez jól meg van szervezve, és biztosítható a bejutás egy húsz kilométerre lévő kórházba, az ott élők nem feltétlenül járnak rosszul, sőt valószínűleg jobb ellátást kapnak. Ehhez viszont a közlekedést is meg kell szervezni, a dolgozóknak és a betegeknek egyaránt, akiknek ma sok helyen egy busz jár reggel és egy este.
Képzés a feladatokhoz igazítva
A szakképzés kapcsán M. Kende Péter a budapesti Kossuth Zsuzsa egészségügyi szakközépiskolát hozta szóba, amely ma is működik. Azt kérdezte, hogyan lehet elérni a magasabb képzettséget, ha közben óriási a szakemberhiány, és a végzősök inkább dolgozni mennek, mint továbbtanulni.
Ez igaz, felelte a vendég, de az is, hogy nem mindenki a képzettségének és kompetenciájának megfelelő munkát végzi: a magasan képzett dolgozók a kevés létszám miatt segédápolói feladatokat is ellátnak. Ezért nemcsak magasan képzett munkavállalókból kell több, hanem olyanokból is, akik az egyszerűbb feladatokat elvégzik, így a képzettebbek valóban tudásuknak megfelelően dolgozhatnak, például az intenzív terápián vagy az onkológián.
Több fiatalt kell bevonni a rövidebb, egyszerűbb képzésekbe, és közben biztosítani a továbblépést azoknak, akik tanulnának, felnőttként vagy nappali tagozaton, ösztöndíjjal. Túlzásnak tartja, hogy egy fiatal a középfokú szakképzésben akár hat évig tanul, miközben a munkák egy része nem igényel ennyi speciális egészségügyi tudást. A betegekkel való kommunikáció mindenkinek fontos, de a képzést is diverzifikálni kell, és össze kell hangolni a közép- és a felsőfokú képzés tartalmát.
Nagyon fontosnak tartja, hogy a fiatalok minél több gyakorlati képzésben vegyenek részt. Ehhez az új bérezési rendszer is támogatást nyújt: a terv szerint plusz pénzt kapnak azok, akik a kórházakban, egészségügyi intézményekben vagy akár a házi betegápolásban vállalják a fiatalok mentorálását. Ha a gyakornokok támogatás nélkül járkálnak az intézményekben, nem fogják megszeretni a szakmát.
Javaslatok a minisztériumnak
Arra a kérdésre, lát-e hajlandóságot a kormányzatban az átalakításra, vagy mindig lesz fontosabb dolog, a szakszervezeti vezető elmondta: több szakmai anyagot küldtek a minisztériumnak, többek között konkrét bértáblákkal és béremelési javaslatokkal, és ezek közül többet viszontlátnak a mostani bérezési elképzelésekben. A korrekciókra szánt szabad forrás is az ő javaslatuk volt. Legutóbb a Magyar Orvosi Kamarával közösen nyújtottak be javaslatot a munkaidő-szervezésről, a szabadságok és a pihenőidők kiadásáról: az egészségügyben óriási az időnyomás, de a dolgozóknak pihenésre, vagy ha az nem lehetséges, legalább kompenzációra van szükségük.
Ebben az ügyben is volt már együttműködés, és a tárca részéről a vendég szerint megvan a szándék. „Úgy kell a reformot végrehajtani, hogy közben ég a ház” – mondta, vagyis a mindennapi ellátási hiányokat is pótolni kell az átalakítás közben.
Nemcsak az egészségügyön múlik
A vendég arra is figyelmeztetett, hogy a béremelésnél és az átalakításnál sem lehet csak az egészségügyben lépni. A kórházak ma olyan embereket is ellátnak, akiknek a szociális ellátórendszerben volna a helyük: nem igényelnek folyamatos ellátást, de mivel nincs hová menniük, és a házi betegápolás sem eléggé kiterjedt, a kórházi ágyakon rekednek, és részben indokolatlanul terhelik az egészségügyi kapacitásokat. Ezért a szociális ágazatban is béremelésre van szükség, és a két területet összehangoltan kell fejleszteni.
M. Kende Péter azzal búcsúzott, hogy reméli, a szakszervezetben is meglévő óvatosan pozitív várakozás teljesül, és a kormányzat minél több elképzelésüket befogadja.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
