„Az Isten veled együtt megy szabadságra” – Oberlander Báruch szerint a nyaralás sem szakítja meg a zsidó élet ritmusát
A Pirkadat július 29-i adásában M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbival, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijával és a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjével beszélgetett amerikai családlátogatásáról, a New York környéki vallásos közösségek nyári életéről, tisá beÁv emlékezeti rétegeiről és arról, miként dolgozik, tanít és készül egy rabbi akkor is, amikor elvileg szabadságon van.
A hegyekbe költözik a vallásos New York
Oberlander Báruch minden nyáron meglátogatja az Egyesült Államokban élő, 93 éves édesanyját, valamint két házas gyermekét és unokáit. A család New Yorktól néhány órányira, a hegyekben tölti a nyarat, ahová a vallásos közösség jelentős része szintén kiköltözik.
A nők és a gyerekek gyakran egész hétre maradnak, a férfiak pedig a munkájukhoz igazodva hosszabb hétvégékre csatlakoznak hozzájuk. A nyári települések megtelnek zsinagógákkal, tanulócsoportokkal és kóser üzletekkel.
„A szabadság nem jelenti a szabadságot Istentől, a zsidóságtól, hanem az ember magával hozza a zsidóságot” – fogalmazott a rabbi.
Talmudtanulás pólóban, nyári hangulatban
A nyári környezet lazább öltözködést és más napirendet hoz, a vallási élet azonban nem szűnik meg. Oberlander rendszeresen látott mellette olyan üzletembereket, akik naponta órákon át tanultak Talmudot és kommentárokat.
A nyaralók magukkal viszik a tfilint, részt vesznek az imákon és folytatják a megszokott tanulást. A rabbi szerint egy hívő ember nem teheti félre a zsidóságát csak azért, mert elutazott.
„Az Isten az jár veled együtt szabadságra” – mondta.
Saját édesanyja is rendszeresen visszaküldte tanulni, amikor segíteni akart neki, és még arra is figyelmeztette, nehogy elkéssen az imáról.
A nyári telepek sokat változtak
Oberlander felidézte, hogy gyermekkorában a hegyekben főként több száz gyereket befogadó nyári táborok működtek, amelyek mellett családok számára is kialakítottak szállásokat.
Később elterjedtek a kisebb faházakból álló bungalótelepek. Ezekben a körülmények erősen függtek az időjárástól: nyáron felforrósodtak, hidegben lehűltek, esőben pedig még a víz is befolyhatott.
Az elmúlt évtizedekben a tehetősebb családok már többszobás, fűthető és légkondicionált házakat építettek vagy béreltek. Sok helyen külön hétköznapi és szombati ruhákat, tálitot, tfilint és más szükséges tárgyakat tartanak, így szinte csak meg kell érkezniük.
A tanítás a tengerentúlról sem állt le
A Facebookon közvetített budapesti órákat Oberlander Amerikából is megtartotta, csupán az időeltolódáshoz kellett igazítania őket. A magyarországi esti tanítás New Yorkban délutánra esett, a korai reggeli Talmud-órát pedig más időpontra helyezték át.
A fennmaradó időben héber és magyar nyelvű tanulmányokon dolgozott. A Pécsi Tudományegyetem felkérésére egy méhátültetéssel foglalkozó írást készített, amelyben tizenegy vallásjogi és etikai kérdést tárgyal, köztük azt is, kit tekinthetünk az ilyen eljárással születő gyermek anyjának.
A rabbi szabadság alatt is akkor tud igazán dolgozni, ha hozzáfér a könyveihez. Digitális gyűjteményében mintegy 120 ezer kötet található, mégis gyakran éppen arra a műre volna szüksége, amely csak budapesti könyvtárának polcán áll.
Tisá beÁv és a holokauszt emlékezete
A szabadság idejére esett tisá beÁv böjtje, amelyen a jeruzsálemi Szentélyek pusztulására és a zsidó történelem tragédiáira emlékeznek.
A helyi közösségben bobovi haszidok is imádkoztak, akik ezen a napon a holokauszt áldozatainak emlékére írt költeményt mondanak el. Oberlander csatlakozott hozzájuk a bimánál, mert különleges élménynek tartotta ezt a megemlékezést.
A holokauszt után több rabbi is felvetette, hogy új gyásznapot vagy új liturgikus szövegeket kellene bevezetni. Mások úgy gondolták, a meglévő böjtnapokhoz kell kapcsolni az emlékezést.
Csak az marad fenn, amit a közösség valóban megtart
Oberlander szerint nem az a döntő kérdés, hogy lehet-e új imát vagy emléknapot alkotni. A valódi próba az, hogy évtizedekkel később is él-e még a közösségi gyakorlat.
Példaként hanukát említette: a csoda után csak a következő évben tették állandó ünneppé, amikor láthatóvá vált, hogy spirituális tartalma ismétlődően jelen van.
„Nem mindig, ha valami történik, az automatikusan ki van jelölve” – magyarázta. Egy esemény akkor válhat tartós ünneppé vagy emléknappá, ha a későbbi nemzedékek is megélik a jelentőségét.
A magyar ortodox rabbinátus által kijelölt sziván 20-i holokauszt-emléknapot ma már nagyon kevesen tartják. Oberlander szerint ezért jobb, ha mindenki olyan időpontban emlékezik, amelyhez valódi személyes vagy közösségi kapcsolata van.
A rabbinak mindig készen kell állnia
Tisá beÁv estéjén az ima után váratlanul megkérték Oberlandert, hogy mondjon néhány gondolatot. Bár előzetesen nem szóltak neki, rögtönzött beszédet tartott.
Egy haszid tanítást idézve elmondta: az embernek minden eseményre úgy kell érkeznie, hogy előre végiggondolja, milyen tanítás kapcsolódhat hozzá. Akkor is érdemes felkészülni, ha végül senki nem kéri fel beszédre.
„Ha véletlenül fognak kérni, az is jó, hogy ne száradjál ki” – idézte a tanácsot.
Felidézte Zinger rabbit is, aki évtizedeken át minden délelőtt megtartotta jesivai előadását, bár tényleges tanítványai nem voltak. Az elképzelt közösség számára készült órákból végül egy teljes szekrénnyi kézirat maradt fenn, és több írása nyomtatásban is megjelent.
A szabadság után újra indul a budapesti munka
Oberlander visszatérése után ismét a budapesti közösségi és oktatási feladatokra összpontosít. Már az érkezése estéjén megkezdte egy újabb sábáton szervezését, amelyet várhatóan a nagyünnepek után tartanak meg.
A témát egyelőre nem nevezte meg, mert szerinte előbb azt kell felmérni, mi foglalkoztatja valóban a közösséget.
A rabbi telefonja külföldön is működött, az üzenetek és megkeresések azonban valamivel ritkábban érkeztek. Hazatérve ismét sűrűbbé válik a munka, amit saját megfogalmazása szerint nem teherként él meg: „Azért vagyunk, hogy segítsünk, építsünk.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
